Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

GÁZ VAN!

A köztársasági elnöknek elég gáz lehet az egész főbíró-választás. Döntően persze, azért, mert láthatóan Sólyom László nem tud olyan személyt javasolni, akit a szocik elfogadnának. Persze, nincs új a nap alatt. Az Antall-kormány idején is volt már hasonló, csak akkor a felállás volt fordított. Akkor a konzervatív miniszterelnök javasolt TV- és rádióelnököt, és a liberális Göncz Árpád nem volt hajlandó őket kinevezni. Szegény Horn Gyula sem fogja már megkapni a legmagasabb magyar kitüntetést, mert azt meg Sólyom László nem írta alá. Úgyhogy egyik se tehet a másiknak szemrehányást.
 Köztársasági elnökünknek rendre elrontják a kedvét a parlamenti szavazásokkal. Ilyenkor, gondolom, elmereng a húsz évvel ezelőtti eseményeken, amikor az Ellenzéki Kerekasztalon éppen ő volt az egyik nagyágyú. Akkor még minden olyan romantikus volt, vagy legalább is annak tűnt. Na, persze, akkor ott volt a közös ellenség, akit le kellett győzni, a szocializmus. Most már nincs közös ellenség, az országot kellene irányítani, tisztességgel, becsülettel, hozzáértéssel. Az pedig nehéz! Az igazi gáz persze nem a köztársasági elnök lelki állapota. A főbírói hercehurca csak a jéghegy csúcsa. Az igazi gáz az, hogy a magyar állam nem működik rendesen. A tüdőgyulladásos beteget egy napig szállítgatják a betegszállítók, mert a betegszállítást az állam eladta, és azóta teljes a káosz. A rendőrség nem képes a végére járni pofonegyszerű ügyeknek, mert valahol valaki mindig beleszól. Az állam nem védi meg a polgárait a ban­kok szélhámosságaitól. Mindebből még nagyon nagy baj lehet. Rendet kell tehát teremteni, alkotmányos rendet, vaskézzel, jó törvényekkel!

GUANTÁNAMO 

Egyem a kis szívüket! Hát ki mondja, hogy nem rendes, aranyos emberek ezek a szocik? De tényleg, miért bántják őket? Most is, például nyilatkozott ez a derék, kiváló ember, tudják, Kozma József úr, a parlament külügyi bizottságának szocialista alelnöke. Nem piti ügyekről, dehogy! Kozma úr szavaitól minden anyai szív meglágyul, és egy nemzet fakad sírva.
 Szóval azt mondja ez a derék ember, hogy az MSZP támogatja a guantánamói foglyok befogadását. Tudod, azokról van szó, akikről az amerikaiak úgy gondolták, hogy terroristák és bezsuppolták őket erre az amerikai támaszpontra, amely úgy egyébként Kuba része, de hát ez se érdekel senkit. Az amerikaiaknak csak annyi jogalapjuk volt erre az akcióra, hogy ők a legerősebbek. Tudod, mint a játszótéren. Aki a legerősebb, azé a focipálya, és ő diktálja a szabályokat. Derék Kozma úr még meg is sajnálta az amcsikat, mondván, hogy „az Egyesült Államok ezt a kérdést önmaga nem tudja megoldani, a humanitárius megoldásban részt kell venni”. A magyar történelemben az erősebbekkel való lelki-testi azonosulásnak gazdag hagyományai vannak. Hitler se tudta egyedül elrendezni a zsidókérdést, akadtak magyar hivatalos személyek, akik szívesen segítettek. A magyar kormányok Szerbia leveréshez is odaálltak, ami teljesen jogos és igazságos volt, és egyébként is az egész NATO alig bírt velük. Kubát se csípjük nagyon, ott is demokratizálni kellene, ott is besegíthetnek az áldozatkész szocik. Nem vagyok azonban meggyőződve, hogy ezt a magyar nép is így akarja. Szerintem a többség úgy van vele, hogy egyék csak meg a jenkik, amit főztek. A szocik meg jobban tennék, ha leszállnának rólunk. Van nekünk elég bajunk az amerikaiak foglyai és MSZP-s haverjaik nélkül is.

A GYŐZELEM FELELŐSSÉGE 

Egy ismerősöm az 1994-es választások után azt javasolta Horn Gyulának, hogy vegyen be a kormányba néhány Fideszest, mondjuk, államtitkárnak. Akkoriban a szocik túlgyőzték magukat, a Fidesztől meg fényévnyi távolságba került a hatalom. Szó sem lett volna nagykoalícióról, hanem inkább a győzelem felelősségéről. Ha győzöl is, mindig maradnak olyanok, akiknek más érdekeik vannak, és másként is gondolják. Horn nem ment bele az ajánlatba. Úgy gondolta, hogy megy a szekér e nélkül is.
 Orbán Viktor most másodszor vonulhat be a magyar történelembe. 1998-ban ő volt a második legfiatalabb ember, aki Magyarország miniszterelnöke lett. A rendszerváltás utáni kis hazánkban most ő lehet az első, aki másodszorra is miniszterelnök lehet. Orbán az egyetlen, aki elmondhatja: én már voltam ezen a poszton, tudom, mit szúrtunk el, tudom, hogy még egyszer nem szabad. A Fidesz mostani kongresszusa örömmámorban telt, ami érthető is. Azt azért persze tudni kell, hogy ez még nem a magyar parlamenti választás volt, s még sok minden lehet. De, ami ennél fontosabb: az ország, a nemzet jövője nem lehet csak a Fidesz jövője. Most megy a szekér. Az elégedetlen munkás- és dolgozói rétegek most az MSZP ellen fordultak, bízva abban, hogy a változás a munkásnak is hozhat jót. De, ha nem hoz jót, holnap a munkás a Fidesz ellen is fordulhat. Lelkük mélyén ugyanis már sokan tudják, hogy a dolgozó embernek se az egyik, se a másik nem az igazi. Még nem mondják ki, még nem úgy szavaznak, de már tudják.

THÜRMER GYULA