|
|
Mi
a
bal
szemünkkel
nézünk
a
világra.
Így
sok
mindent
észreveszünk,
amit
csak
a
jobb
szemünkkel
nem
látnánk.
Másként
is
látjuk
a
világot,
mondjuk
úgy,
balszemmel.
Ezután
minden
számunkban
elmondjuk,
miként
is
látjuk
az
éppen
esedékes
eseményeket
a
saját
politikai
értékítéletünk
alapján,
balszemmel.
|
HATÁRNYITÁS
Madarat tolláról, kormányt az ünnepeiről lehet megismerni. A Bajnai-kormánynak rohadtul jól jött, hogy épp mostanra, a válság időszakára esik az egykori határnyitás 20. évfordulója. Most egy pillanatra el lehet játszani, hogy nagy ország vagyunk, amely beleszól a világtörténelembe. Persze, ez már nem így van, de olyan jól esik rá emlékezni. Tudják, mint amikor az öreg néni tizedszer gyónja meg, hogy egyszer, sok-sok éve megcsalta a férjét. A pap megunja, és rászól: na de, nénikém, ezt már sokszor meggyónta! Tudod, fiacskám, olyan jó emlékezni rá.
Hát, igen, úgy tűnik, a határnyitásra is jó emlékezni. Olyan apróságokkal ma már senki sem vesződik, hogy a politikában is vannak erkölcsi normák, s Magyarország minden szövetségesi kötelezettségét megtagadta az akkori lépéssel. Na, igen, nem először lettünk „szószegő” nemzet.
A maiaknak most sem volt lelkiismeret-furdalásuk, inkább igyekeztek a maguk javára fordítani a 20. évfordulót. Volt is felhajtás, ünnepség a határon, az Operaházban. Eljött az osztrák, a finn, a német, a svájci és a szlovén államfő is, sőt, még az albán is. Ez utóbbit nem igazán értem, de nem gond, egy terítékkel több vagy kevesebb, még a válság idején se számít. A németek hálája érthető, hiszen német állampolgárokat engedtünk ki, ezzel lenullázva az egész védelmi rendszert a szocializmus határán, nagyjából úgy, mint Hegedűs István akarta az Egri csillagokban. Persze, van egy apró különbség. Dobó István nem akarta átadni az egri várat, Magyarország 1989-es vezetői viszont igen. Ja, igen! Még egy nem jelentéktelen apróság: Hegedűst felkötötték azért, mert beengedte a törököt.
MI KELL A KOSSUTH TÉRRE?
Szerintem sok mindenre szükség van a Kossuth téren, például egy jó parlamentre, de bízzunk abban, hogy ezt népünk majd csak kiizzadja. Aztán szükség lenne rendes aszfaltra. Nem tudom, észrevetted-e, de a Kossuth téren két centi egybefüggő aszfalt sincs. Ez már azért is ciki, mert sátoros ünnepeinken a honvédségnek nevezett gyarmati őrző-védő kft. itt szokott díszszemlézni. Budapest szocliberális vezetőinek ennél sokkal magasröptűbb gondolatai vannak. A Kossuth téren épüljön 540 férőhelyes mélygarázs, egy látogatóközpont és közpark is – döntöttek a múlt héten a Fővárosi Közgyűlésben. By the way, az építési jogot természetesen a Főváros kedvence, a Parking Kft. kapta meg. Hát persze, csináljunk mindenből pénzt, kit érdekel, hogy történelmünk egy szakasza éppen ehhez a térhez kötődik! Kit érdekel, hogy ezen a téren királyságok omlottak össze és köztársaságok születettek? Ugyan már, senkit! Berlinben csodálatosan helyreállították az egykori német parlament, a Reichstag környékét. Van emlékhely, múzeum, a berlini falra emlékeztető sétány, de nincs garázs, nincs szórakoztatóközpont. A történelem – nekik – fontosabb.
BICIKLIPÁLYA
Megadom magam. Nem bánom, ha bicikliutakat építenek Budapesten. Nem vagyok ugyan meggyőződve, hogy a tömegközlekedést nem tiszta, olcsó és pontos metrókkal, buszokkal, villamosokkal kellene megoldani, de egye fene, legyen bicikli is. Csak legalább építsenek! Ami most van, az a látszat a köbön. Példának okáért az Alkotmány utcában az amúgy is forgalmas útból leválasztanak egy szép széles sávot, és kinevezik bicikliútnak. Budán az Ördögárok útnál egyik percről a másikra kineveznek egy utcát kerékpáros közlekedés céljaira. Eddig is minden gond nélkül jártak itt kerékpárosok, lévén ez egy falusi része a városnak. Na, de most már ég és föld: sok pénzért belevésték az útba, hogy kerékpárút. Ez már Európa a javából!
MARGIT HÍD
A Margit-híd a magyar kapitalizmus állatorvosi ló esete. Ebben az ügyben szinte minden benne van, ami a magyar kapitalizmusban nem jó. Ad egy, van egy híd, amely minden szempontból egyedülálló, és nyilvánvalóan a karbantartása sem oldható meg szabványok szerint. Példának okáért, nem kellene közbeszerzési hercehurcát hirdetni, mert nyilvánvaló, hogy ilyen híd felújítására kevesen képesek. Ez nem egy lakópark, bár azzal is többen foglalkoznak a ténylegesen hozzáértőknél. Miért nincs egy állami vállalat, amely az ilyen spéci építkezéseket végzi? Ad kettő, nem kell halogatni a nyilvánvaló helyreállítási szükségleteket, csak azért, mert a mai tőkés rendszerben az emberek élete, kényelme, utazása tizedrangú kérdés, főleg akkor, ha az pénzbe kerül. Ad három, nem a Margit-hídon kellene egyik-másik úriembernek megszednie magát. El nem tudom képzelni, hogy miként lehet 70 milliárd forint az, amit eredetileg a felére becsültek. Illetve nagyon is el tudom képzelni, de ez már nem gazdasági kategória. Én tisztelettel megkérném az ügyészséget, az adóhivatalt, minden erre illetékest, hogy vizsgálódjon egy kicsit mindenki háza táján, akinek a legkisebb köze is van a hídhoz.
THÜRMER GYULA
|
