Felelősség, tisztelet, hazaszeretet!

Veres Péter hivatásos katonatisztként élte meg a rendszerváltást, mely gyökerestől felforgatta életét. Mégsem adta fel: azóta is aktívan dolgozik az elnyomottak, a kizsákmányoltak érdekeiért. Két lábbal áll a földön, tudja, hogy apró sikereket is csak kemény munkával lehet elérni. Őszintén osztja meg tapasztalatait a párttagsággal: „Az emberek hozzánk való viszonya ellentmondásos. Szinte mindenki panaszkodik az ország és elsősorban a saját helyzetét illetően. Nagyon sokszor találkozik is a véleményünk. A párt támogatásától mégis gyakran elzárkóznak, ki félelemből, ki pedig a szocializmus idejéről szóló negatív uszítás miatt.” Szándékosan világít rá a negatív jelenségekre – ahhoz, hogy hatékonyan fel tudjuk venni a harcot a rágalmak ellen, ezekkel is tisztában kell lennünk.

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Azt hiszem, nagyon egyszerűen. Nagyszüleim, szüleim parasztok, szervezett munkások voltak. Szüleim párttagok. A családban természetes volt a politika iránti érdeklődés, a közösség iránti felelősségérzet, mások megbecsülése, tisztelete, a hazaszeretet. Így teljesen egyértelmű volt az úttörőmozgalom, a KISZ-tagság. A középiskolában aktívan részt vettem az ifjúsági munkában, építőtáborokban. Fontos közösségformáló és személyiségformáló időszak volt. A tisztiiskolán szintén élénk KISZ-élet folyt, melynek szívesen voltam részese és szervezője is. Az utolsó főiskolai évemben kértem felvételemet a pártba, 1972-ben vettek fel. Hivatásos katonai pályám során a szakmai munkám mellett aktívan kivettem részem a mozgalmi munkából. Foglalkoztam a fiatalok honvédelmi-hazafias nevelésével a középiskolákban, tevékenykedtem a székesfehérvári járási Ifjú Gárda szervezésében. Voltam az alakulatomnál PB-tag, az ezred hajózó pártalapszervezeti titkára is.

– Megviselt a rendszerváltás?

– Az áruló kongresszus után az első megdöbbenés, a harag után kerestem a kapcsolatot az itt maradt elvtársakkal. Gondolom, így jártak el mások is. Nem tudtam, hová forduljak, mivel a hadseregből addigra már száműzték a pártot. Szerencsére megláttam a Székesfehérvár városi pártbizottság épületén a felhívást, és jelentkeztem az újjászerveződő MSZMP-be, vagyis annak igazi utódszervébe, a Munkáspártba. Azóta is itt vagyok.

– Mi a véleményed a közelmúlt eseményeiről?

– Nos, a legutóbbi napok eseményei kapcsán az a véleményem, hogy át kell értékelnünk az eddigi álláspontunkat a szélsőjobboldali veszélyről. Nemcsak szocialista reklámfogás volt a jobboldali veszéllyel való riogatás. A kapitalizmus világválsága okozta elszegényedés, elégedetlenség radikalizálja a lakosság egyes csoportjait. A történelem azt igazolja, hogy ez az anarchia és a fasizmus irányába tolódhat. Az elsődleges felelősség a mindenkori kormányt és parlamentet terheli.

– Hogyan látod a Munkáspárt helyzetét?

– A pártellenzék megosztotta a korábbi tagságot, de egyúttal meg is szilárdította a párt egységét. A salak elvált a tiszta fémtől. Értünk el sikereket, sikerült talpra állnunk több „ellenzéki” településen. Vannak okos, művelt, elvhű fiataljaink. Van jól felkészült, harcos elnökségünk. A mostani választási eredmény is azt mutatja, hogy még határozottabban kell megtalálnunk az utat a munkásokhoz, mezőgazdasági dolgozókhoz, diáksághoz és a kisvállalkozókhoz. Munkások nélkül nincs Munkáspárt!

– Sikeres kopogtatócédula-gyűjtő vagy.

 Nem én vagyok az, hanem Csákvárról Koósné Marika és alapszervezetünkből Kocsán Pista bácsi. Örülök, hogy velük és többi lelkes párttagunkkal együtt dolgozhatok. Megtapasztaltuk, hogy az emberek hozzánk való viszonya ellentmondásos. Szinte mindenki panaszkodik az ország és elsősorban a saját helyzetét illetően. Nagyon sokszor találkozik is a véleményünk. A párt támogatásától mégis gyakran elzárkóznak, ki félelemből, ki pedig a szocializmus idejéről szóló negatív uszítás miatt. Aztán van, aki elhiszi azt a hazugságot, hogy a Munkáspárt „lefeküdt” a Fidesznek. És most szándékosan világítottam rá a negatív jelenségekre – ahhoz, hogy hatékonyan fel tudjuk venni a harcot a rágalmak ellen, ezekkel is tisztában kell lennünk.

– Családod hogyan viszonyul politikai meggyőződésedhez?

– A nézetek itt is eltérőek. Édesanyámmal egy alapszervezetben vagyunk, testvéreim nem tagjai a pártnak, de tiszteletben tartják munkánkat. Édesanyám 1945-ös kommunista, édesapám szocdem volt. A Munkáspárt újjászervezésétől kezdve mindketten aktív részesei a pártnak, s bár édesapám már nem él, kommunistaként távozott.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

–  A ház, amiben lakunk, még nincs teljesen kész, mindig van mit tenni. A kertben is.
 Szeretek olvasni történelmi és ismeretterjesztő műveket. Családi, baráti körben szívesen nótázunk. Legyen az népdal, magyar nóta vagy mozgalmi dal.