Két nagy brazil párt, illetve a pártokhoz tartozó alapítványok szerveztek június végén nemzetközi szemináriumot Sao Paolóban. A szociáldemokrata jellegű Brazil Dolgozók Pártja a 2006-os képviselőházi választásokon a szavazatok 15 százalékát, a szenátusi választásokon pedig 11 százalékát kapta. A Brazil Kommunista Párt 2,1 százalékot, illetve 7,5 százalékot szerzett. Így jelenleg 13 kommunista képviselő és 2 szenátor ül a brazil parlamentben. A jelenlegi köztársasági elnök, Luiz Ináció Lula de Silva a Dolgozók Pártja jelöltjeként nyert, de a Nép Ereje elnevezésű koalíció támogatásával, amelynek részese a kommunista párt is. A szervezők között volt a Corint (Nemzetközi Levelezés) alapítvány, amely az elmúlt években sok alkalommal teremtett párbeszéd-lehetőséget a baloldali értelmiségiek számára. A rendezők előadás megtartására kérték fel Thürmer Gyulát, a Munkáspárt elnökét.

VÁLSÁGBAN A KAPITALIZMUS, DE MÉG NINCS VÉGE

„A jelenlegi világgazdasági válság súlyos, de természeténél és mélységénél fogva sem alkalmas arra, hogy elvezessen a mai kapitalizmus pusztulásához, vagy akárcsak a neoliberalista politika bukásához, vagy az USA monopolszerepének megváltoztatásához” – jelentette ki Emir Saider, a Rio de Janeiró-i Egyetem professzora. A szociáldemokrata tudós neve hazánkban is ismerős, számos magyarul is megjelent munka szerzője. „Az amerikai hegemónia megtört, de egyelőre egyetlen hatalom sincs a láthatáron, amely helyettesíthetné” – folytatta, majd hozzátette: a neoliberalizmus válsága után most megnyílik az út a konzervatív erők számára. A konzervatív programoknak lesz több visszaköszönő eleme, így az állam szerepének növelése, a piac korlátozása, a belső és a regionális piacok fejlesztése. Saider szerint a baloldal számára nagyon fontos, hogy megteremtse saját médiakörnyezetét, saját önálló közvéleményét. A baloldal számára ma minden alternatíva nyitott, de el kell tudni igazodnia: nem minden szocialista, ami elutasítja a neoliberalizmust. Venezuelában Chavez elutasítja a neoliberalista politikát, de ez nem jelenti azt, hogy ott szocializmus lenne.
 Jorge Beinstein, argentin kommunista, a Buenos Aires-i Egyetem professzora arra mutatott rá, hogy a válság nem csupán pénzügyi, hanem energetikai és élelmezési válságról is beszélhetünk. A megoldáshoz a pénzügyi szférából a reális, termelési szférára kell átvinni a hangsúlyt. „A tőkés válság nem a civilizáció válsága, mint ahogyan sokan állítják, hanem a burzsoázia válsága.”
 Avtar Sadiq, az Indiai Kommunista (Marxista) Párt nagy-britanniai képviselője aláhúzta, hogy a „tőkés reformok nem teremtenek kizsákmányolástól mentes rendszert. Az emberiség számára az egyetlen út a szocializmus megteremtése”.

ALTERNATÍVÁK, KIUTAK, MEGOLDÁSOK 

Marco Aurélio Garcia, a brazil köztársasági elnök tanácsadója a válság megoldásának szociáldemokrata útját vázolta fel. E szerint nincs szükség a fennálló társadalmi rend, azaz a kapitalizmus megváltoztatására. A válság leküzdhető a kapitalizmus viszonyai között is, a belső és regionális piacok bővítésével, a multinacionális tőke visszaszorításával. Szükség lehet, és van is, mondta, az egész tőkés intézményi rendszer átalakítására. A tanácsadó szerint várható, hogy megjelennek a populista vezetők, hasonlóan ahhoz, ahogyan ez Dél-Amerikában történik. A nacionalizmus is természetesen válik a reformok egyik jelszavává.
 A CUT, a legnagyobb brazil szakszervezeti tömörülés elnöke, Arthur Henri­que elmondta, hogy a baloldal ma világszerte nehéz helyzetben van. Az EP-választások mindenütt a jobboldal, sőt a szélsőjobboldal előretörését hozták. A válság megoldását az dönti el, hogy a szocializmus vagy a tőke erői kerülnek előtérbe. Ebből a szempontból is nagyon fontos a szakszervezetek és a civilszervezetek mozgósítása.
 Renato Rabelo, a Brazil KP főtitkára a válság megoldásának kommunista útját ismertette. A kapitalizmus történelmi értelemben megbukott – hangoztatta. A mai válság a tőkés rendszer belső válsága, ami a lényegéből következik, így a rendszer válsága. A kapitalizmus belső ellentmondásait nem lehet a kapitalizmuson belül megoldani. Ehhez a szocializmusra van szükség. Rabelo kiemelte, hogy a szocializmushoz hosszú történelmi átmenet vezet, amely során újabb és újabb válságok, illetve nyugodtabb időszakok követik egymást. A válságok leküzdésére új alternatívákat, megoldási utakat kell találni. A kapitalizmus nem képes a népek nemzeti értékeit képviselni, így ezt a feladatot is a szocializ­mus útján kell biztosítani. A brazil kommunisták stratégiai célja a szocializmus. A taktikai cél pedig az, hogy az alternatívák keresése közben megtalálja a szocializmushoz való átmenetben érdekelt erőket, erősítse őket, és hegemóniára tegyen szert. A Brazil KP kész mindenkivel szövetségre lépni egy új nemzeti fejlődési program megvalósításában, kivéve a lejáratott neoliberális erőket. A Brazil KP novemberi 12. kongresszusa ennek érdekében új programot fogalmaz meg.

KELET-EURÓPA 

Thürmer Gyula a kelet-európai térségre hívta fel a figyelmet. Ma Kelet-Európa a kapitalizmus egyik leggyengébb láncszeme. A GDP átlagban 4 százalékkal esik vissza, ami egyes országokban jóval több is lehet. Oroszország tőkés ország. Az orosz kapitalizmus ma válságban van, aminek egyik oka túlzott függése a pénzügyi, illetve az olaj- és gázipari tőkétől. Az orosz tőkés rend függ a Nyugattól is, amit az energiafüggőség mellett az is mutat, hogy a GDP 25 százalékát már a multik termelik. Az orosz válság része a mély szociális válság is. A munkanélküliség 10-11 millió fő között van, a létminimum alatt él az emberek 60 százaléka. Thürmer Gyula kiemelte, hogy Oroszország haladhat a multinacionális függőség útján is. Ez azonban tönkreteszi Oroszországot. Erősödhet ugyanakkor a nemzeti burzsoázia, amely létalapját a hadiipar és a nemzeti ipar adhatja. A nemzeti kapitalizmus útja nem kizárt. A válság ma már nem csak a munkásokat sújtja, de a középrétegeket is. A 20 milliós orosz munkásosztályban is érezhetőek az ébredés jelei. A forradalmi perspektíva sem kizárt, ráadásul egy olyan térségben, amely már látta a szocializmust – fejezte be Thürmer Gyula nagy tetszést aratott beszédét.