|
 Június 26-án, reggel fél hatkor a Baloldali Front debreceni szervezetének tagjai szórólapozó akciót hajtottak végre a debreceni járműjavítónál, ugyanis nemrégiben került nyilvánosságra, hogy a román Grampet cég felvásárolta azt.
A fiatalok a reggeli műszakváltásra érkeztek a helyszínre, és azonnal munkához is láttak. Tudták, mi a dolguk, hiszen a korábbiakban Vári Andrea és Kovács Gábor, új debreceni fronttagok elmentek a gyárhoz, és pontos információkkal szolgáltak az időpontról, a dolgozók létszámáról, a feladathoz legalkalmasabb színhelyről. Az aktivisták nagy lelkesedéssel osztották a szórólapot, beszélgettek a dolgozókkal, agitáltak. A gyári munkások érdeklődéssel fogadták az anyagot, sőt néhányan rá is csodálkoztak annak tartalmára, hiszen volt olyan is közöttük, aki mit sem tudott az üzem eladásáról. Közel száz munkáshoz sikerült eljuttatniuk az üzenetet, s még azt is megbeszélték velük, hogy a közeljövőben többször ellátogatnak még a gyárba.
Az akció szervezője, Varga Szabolcs, a Baloldali Front helyi szervezetének elnöke a helyszínen elmondta: nem tartja helyesnek az országban egyre súlyosbodó helyzetet, a folyamatos privatizációt. Felháborító, hogy bár állami cégről van szó, üzleti titokra hivatkozva mégsem hozták nyilvánosságra a tranzakció értékét. Indokolták viszont az eladást a már korábban privatizált MÁV Cargo teherszállítás kiszervezésével.
A munkások feje felett döntöttek, mert a vezetőség számára az emberek megélhetése ismét nem szempont. Pedig nem a dolgozó emberek okozták a válságot! Mégis, itt is velük akarják azt megfizettetni. Tiltakozzunk!
|
Mit ér az egy százalék?
Sokszor megkérdezik tőlem, hogy mit akarunk mi az egy százalékunkkal? Csak nem gondoljuk, hogy parlamenti párt leszünk? De igen! Annál többet is gondolunk! Volt olyan időszak, amikor többnyire idős elvtársakból állt a párt. Ma, nyugodtan mondhatom, hogy egyre fiatalodunk, és még élvezhetjük idős párttagjaink támogatását. Ilyen sok aktív ifjú kommunista régen dolgozott a mozgalomban. Azt is régen tapasztaltuk, hogy Marxot, Lenint olvasnak az elvtársak. Gyakran keresnek egy-egy klasszikus kötetet a Baross utcai központban, de türelmet kell kérnünk, mert éppen kint van valakinél. És mindazt, ami veszélyes a tőkés hatalomra, alkalmazzák is! „A fontos az, hogy az ifjúság, a kommunista ifjúság szervezkedik.” (Lenin)
Fontos, hogy mindenhol jelen legyünk, mert egyetlen fiatal sokat vonz magához, akár a mágnes.
„Beszédeinkben és cikkeinkben most nem egyszerűen azt ismételjük, amit ezelőtt mondtak a kommunizmusról, mert beszédeink és cikkeink a mindennapi és sokoldalú munkával vannak kapcsolatban. Munka nélkül, harc nélkül fabatkát sem ér a kommunizmusnak, a kommunista brosúrákból és művekből bemagolt ismerete, mert ez azt jelentené, hogy továbbra is fennáll az elmélet és gyakorlat közötti régi szakadék, ami a régi polgári társadalom legvisszataszítóbb vonása volt” - írja Lenin. Ma ugyanaz a kérdés, mint akkor. Ma is bírálni kell a burzsoáziát és gyűlöletet ébreszteni a tömegekben a multik iránt. Nem nehéz, mert már mindent megtettek azért, hogy megutáljuk őket. Ehhez a munkához elengedhetetlen az elmélet ismerete. Propagandamunkákban a gyárak előtt, az utcán ezt alkalmazzuk. Eleven erővé változtatjuk az ideológiát.
Ma nem dolgozhatunk úgy, mint 1975-ben vagy 1988-ban. Akkor szocializmus volt, mások voltak a problémák és a feladatok. Ma nem a szocializmust kell felépíteni, hanem a kapitalizmus ellen harcolni, hogy létrehozzuk a szocializmus bázisát. A harc a pártból indul és tör be a gyárakba, üzemekbe, egyetemekre, iskolákba. Mindenhová, ahol kizsákmányolt emberek vannak. Osztályharc van, amiről Lenin azt mondja, hogy „Az osztályharc: megdönteni a cárt, megdönteni a tőkéseket, megsemmisíteni a tőkések osztályát”. Nem is szükséges különösképpen fordítani. Lenin ma is érthető, korszerű.
Az ifjúság pontosan érzi a kizsákmányolást és az igazságtalanságot. Nem is élt a szocializmusban, mégis tudja, hogy ami volt, jobb volt, és ami van, az rossz. És ez hatalmas kincs, nagy erő! Nincsenek kötődéseik volt „elvtársakhoz”, akik ma a tőkések táborát alkotják. Őket nem lehet becsapni: mindennapi életük elegendő tanulság. Az ifjúság nekimegy a kapitalizmusnak úgy, ahogyan Lenintől és a Tanácsköztársaság hőseitől megtanulta. Ez az erő növekszik az általános válság, a dolgozók folyamatos megalázásának és becsapásának következményeként. A harc eszköze most az ajánlószelvény, a röplap, A Szabadság, az élő szó, az Internet, a sajtó és minden, ami eljut az emberekhez.
FOGARASI ZSUZSANNA
|
|
