Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A határzár lebontása

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. június 27-én Alois Mock osztrák és Horn Gyula magyar külügyminiszter közösen vágta át a magyar-osztrák határt biztosító elektromos jelzőrendszert, amit előszeretettel hívtak a polgári körökben vasfüggönynek.

KÜLFÖLDI UTAZÁS ÉS HATÁR A SZOCIALIZMUS ÉVEIBEN 

A szocializmus éveiben az állampolgárok utazását korlátozták. Részben anyagi okok miatt, magyarán kevés volt a külföldi deviza. Másrészt politikai okok miatt. Ne feledjük: a hidegháború, a kapitalizmus és a szocializmus közötti világméretű harc évei. Magyarország vezetése is tisztában volt azzal, hogy a tőkés erők a külföldi utazásokat is felhasználhatják a magyar állampolgárok megnyerésére, manipulálására. Az utazások korlátozása nem a szocialista országok sajátossága volt. Az Egyesült Államok és több más tőkés ország is különböző feltételekhez kötötte állampolgárainak utazását a szocialista világba.
 Magyarországon az 1960-as évektől azonban e téren is számos könnyítést vezettek be. A szocialista országokba gyakorlatilag bármikor lehetett utazni, a tőkés országokba kétévente egyszer. Pontosabban szólva kétévente egyszer lehetett keményvalutát igényelni. Meghívásra, illetve szervezett csoport tagjaként ennél gyakrabban is lehetett külföldre látogatni. 1987 végén a Grósz-kormány vezeti be a világútlevelet, amellyel korlátozás nélkül bármikor lehetett utazni.
 A kapitalizmus és a szocializmus harcának része volt az, hogy mindkét fél védte a határait. Az amerikai-mexikói határon például az amerikaiak ma is szó nélkül agyonlőhetnek bárkit, akit illegális határátlépéssel gyanúsítanak.
 1965-ig a veszélyeztetettnek ítélt határszakaszokat, főleg a magyar-osztrák és a magyar-jugoszláv határt szögesdróttal, aknamezőkkel és egyéb durva akadályokkal védték. A Politikai Bizottság 1965. február 26-án dönt arról, hogy az aknazár elavult. „1959. október 1-től 1964. október 1-ig 31 fő esetében robban fel az akna, ugyanakkor ez a hazánk elleni ellenséges propagandának egyik témája.” A határsértőnek az SZ-100 típusú gyengeáramú jelzőrendszerrel kellett szembenéznie. Ezt 1965-ben alakították ki, az akkori árakon 99 millió forintért. A határsértések száma nem volt vészesen nagy, az 1950-es években 1500-2000 fő, az 1960-as években 2500 fő próbált meg átjutni a határon illegálisan, az 1980-as évek elején 1000-1300 fő. Ebben a sorozatban 1956-57 kivételnek számít, hiszen akkor mintegy 200 ezren hagyták el az országot.

A HATÁRNYITÁS: LÉPÉS A TŐKÉS RENDSZERVÁLTÁS IRÁNYÁBA 

A szocializmus erősödésével, az ország anyagi helyzetének javulásával az MSZMP és a szocialista állam vezetése számos olyan lépést tett, amelyek javították a magyar emberek utazási lehetőségeit. Ráadásul az állam az IBUSZ utazási irodán keresztül megfizethető utazásokat szervezett. Hasonló utazási irodákkal rendelkeztek a szövetkezetek, ez volt a Coopturist, vagy akár KISZ is. A magyar viszonyokat kritikusan szemlélő értelmiségiek, akik közül sokan az ellenzéki mozgalmakba is bekapcsolódhattak, lényegében akadály nélkül utazhattak nyugatra, és utaztak is.


George Bush, Németh Miklós és Georghe Schultz amerikai külügyminiszter szuveníreket cserél

1989-ben azonban már másról van szó. Az MSZMP Politikai Bizottsága 1989. február 28-án hallgatja meg Horváth István belügyminiszter jelentését a határőrizet helyzetéről. A jelentés már illeszkedik a politikai vezetés terveibe: a Határőrséget, mint katonai jellegű szervezetet meg kell szüntetni, és az úgynevezett vasfüggönyt pedig le kell bontani. A Határőrség a szocializmus egyes szakaszaiban nem csupán határvédelmi feladatokat lát el, hanem karhatalmi feladatokat is. 1989-ben már felmerül a rendőrséggel való összevonás gondolata, de elvetik.
 Az 1989-es anyag azt is kimondja, hogy amíg a korábbi évtizedekben döntően magyar állampolgárok próbáltak ily módon külföldre jutni, addig az 1980-as évek végén már abszolút többségük külföldi, román és kelet-német. A magyar-osztrák határon a Határőrség elfogta a határsértők 95-97 százalékát. A belügyminiszter javasolja az elektronikus jelzőrendszer lebontását és egyéb korlátozó intézkedések megszüntetését 1991 elejéig. A határőrizetet ekkor mintegy 18 ezer határőr látja el. A Politikai Bizottság jóváhagyja az előterjesztést. Megkezdődik a sorállományú útlevélkezelők kiváltása hivatásosokkal, csökkentik a személyi állományt.
 A határzár megszüntetése úgy a nyugati oldalon, mint a magyar fél részéről politikai célokat szolgált. A tőkés országok évtizedek óta folytatták a fellazítás politikáját, amely keretében ezrével fogadták be a Magyarországról és más szocialista országokból érkező „emigránsokat”, bizonyítva ezzel, hogy amíg Keleten elnyomás van, addig Nyugaton demokrácia. A Nyugat tisztában volt azzal, hogy a határ megnyitása rést nyit a szocialista világ védelmi rendszerén is. Éppen ezt akarták.
  A magyar oldalon a döntés a rendszerváltás egyik lépése volt. Igyekeztek kedvező fényben feltüntetni a magyar vezetést, és újabb pénzeket szerezni. Persze, ahogyan lenni szokott, minden akkori politikus – Németh Miklóstól kezdve Horn Gyulán át Pozsgay Imréig – saját politikai tőkét is kovácsolni akart belőle.

A NYUGAT FIZET 

A magyar vezetés igyekezett behajtani a szokatlan és egyoldalú lépés gyümölcseit. Németországban üdvözölték a magyar gesztust, hiszen nem sokkal később ez a döntés teszi lehetővé a kelet-német állampolgárok tömeges kivándorlását az NSZK-ba, ami fontos lépés volt afelé, hogy a tőkés Nyugat-Németország egyetlen puskalövés nélkül bekebelezze a szocialista NDK-t. A Bundestag-képviselők pártállásra való tekintet nélkül együttes állásfoglalásukban külön kiemelték a „piacgazdaság irányába tett gazdasági és törvényhozási, valamint a külföldi tőkeberuházások előmozdítására életbe léptetett intézkedéseket. A belső reformokon kívül ugyancsak elismerően méltatták Magyarország külpolitikai nyitását, a magyar állampolgárok szabad kiutazási lehetőségét szavatoló rendelkezéseket, a szomszédos országokkal való együttműködés szélesítését, a vasfüggöny embertelen határberendezéseinek a nyugati határon való lebontását, a nemzeti kisebbségekkel való egyenjogú, a kulturális önazonosságuk megőrzését garantáló bánásmódot”. „Ez a politika iránymutató lehet Kelet-Európa többi országa számára is” – állapítják meg. A Bundestag ugyanakkor felszólította a bonni kormányt, hogy lehetőségeihez mérten továbbra is segítse a magyar gazdaság szerkezeti átalakítását, magyarán finanszírozza a magyar tőkés ellenforradalmat.
 Palmer, budapesti amerikai nagykövet is jelezte, hogy Washington elégedett a lépéssel. Ezt megerősítették a sürgősen Magyarországra látogató szenátorok, sőt maga az egykori külügyminiszter, Henry Kissinger is, aki szintén eljött Budapestre. És persze mindenekelőtt az 1989 júliusában Budapestre látogató idősebb Bush elnök, aki Németh Miklós miniszterelnöktől kap egy darab szögesdrótot is. Ez akkoriban a magyar vezetés kedvenc ajándéka volt.
 A magyar döntésnek voltak ellentmondásos oldalai is. A magyar kormány ebben az időben kezdi nagyhangon védeni a szomszédos országokban élő magyarok érdekeit. A magyar-osztrák határ megnyitása azonban azt is jelentette, hogy az osztrákok elvárták: a magyar Határőrség erősítse meg a magyar-román határ védelmét.

HATÁRŐRSÉGBŐL RENDŐRSÉG 

Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után, 2007 elejétől kezdve előtérbe kerültek azok a nézetek, hogy a Határőrséget össze kell vonni a rendőrséggel. A Határőrség 2008. január 1-jén beolvadt a Magyar Köztársaság Rendőrségébe, szervezeti önállósága megszűnt, ingatlanvagyona, járművei, egyéb eszközei – mintegy 40 milliárd forint értékben – a Rendőrség részére átadásra kerültek.
 Magyarország 2008-tól tagja lett a schengeni egyezménynek, amely az egyik oldalon könnyíti az Európai Unió országai állampolgárainak utazását az EU-n belül, de a másik oldalon szinte hermetikusan lezárja az EU-t a külső országok polgáraival szemben.