Húsz esztendővel ezelőtt szertefoszlott egy álom. Húsz esztendeje Magyarországon győzött a kapitalizmus. Kérdezem én: ki a felelős, hogy a munkást, a parasztot, a dolgozót kivágták a parlamentből?
 Ki a felelős, hogy a helyükre beültek a jogász urak, a művész urak, a politikus urak? Ki a felelős? Megmondom. Felelősek az MSZMP egykori vezetői. Azok, akik gyorsan elfelejtették a gyárat, ahonnan jöttek. Elfelejtették a munkást, aki őket a hatalomba küldte. Azok a pártvezetők, akik gyerekeiket nem osztályharcra, hanem belesimulásra, a jólét élvezetére nevelték. A gyerekeiket, akik már beleszülettek jóba. A munkást viszont már lenézték, leköpték, s a végén el is árulták. Azok a felelősek, akik húsz éve „alkotmányos többpártrendszert” hirdettek, miközben szétverték a proletáriátus szervezetét, a kommunista pártot. Azok, akik „átmenetről” prédikáltak a „hiánygazdaságból a piacgazdaságba”, közben vitték a vállalati vagyont, a szövetkezetek színe-javát.
 Ez a társaság a szocializmus szégyene, egy tisztességes társadalom szemete. Mindegy, hogy miért tették. Pénzért, árulásból, gyengeségből, kishitűségből, butaságból. A végeredmény ugyanaz.
 Ki a felelős? Igen! Felelős az egykori Szovjetunió vezetése, a Gorbacsovok, a Jakovlevek, a Sevarnadzek és mások. Azok, akik odaadták Kelet-Európát a tőkés Nyugatnak. Odaadták saját boldogulásukért, egyéni túlélésükért mindazt, amiért egykor 20 millió szovjet ember életét áldozta.
 Ki a felelős? Felelősek a külföldi tőkések, az amerikaiak, a németek. Azok, akik beletaszították az országot az adósságcsapdába, és máig nem engedik onnan kimászni. Azok, akik a szabadság jelszavával gyarmattá akarták tenni, és gyarmattá is tették Magyarországot.
 Ki a felelős? Igen, felelősek az egykori ellenzékiek. Azok, akiknek többsége kellemes állásban dekkolta végig a szocializmust. Azok, akiknek megvolt a nagyon is jó polgári egzisztenciájuk, de többre vágytak. Mindent akartak: vagyont, hatalmat, az életünket! Felelősek azok, akik negyven éven át csak a szájukat jártatták, de egy hidat, egy házat, egy gyárat életükben fel nem építettek.
 S, ha már a hidaknál tartunk: 1945-ben a fasiszták minden hidat felrobbantottak Budapesten, és a szocializmus két évtized alatt mind a kilencet újjáépítette. A mostaniak két hidat nem képesek – nem megépíteni, de még helyreállítani sem.
 Keressük tovább a felelősöket? Vannak, barátaim! Mi magunk! Hagytuk magunkat félrevezetni. Hagytuk bebeszélni, hogy nincsenek osztályellenségek, csak partnerek. Hagytuk, hogy a reformkörösök szétverjék a pártot. Hagytuk, hogy a munkásőr kezéből kivegyék a géppisztolyt. Mások parancsára vártunk, amikor nekünk kellett volna cselekedni.
 Mi, akik ma itt vagyunk, ezt értjük. Keserves árat fizettünk érte, de értjük. De még ezrével vannak tévelygők. Azok, akik két évtizede azzal áltatják magukat, hogy „nem ők léptek ki a pártból”, hanem „belőlük lépett ki a párt”. Azok, akik húsz éve elhiszik, hogy az MSZP a kisebbik rossz. Azok, akik szavazataikkal két évtizede újra és újra hatalomra juttatják az MSZP álbaloldali politikáját.

THÜRMER GYULA