Kádár János, a Magyar Népköz-társaság elsőszámú dolgozójaként mindig óvta, védelmezte a népet, azért, hogy nekünk jobb legyen az életünk. Szívünket hála és tisztelet járja át.
 A szocializmus építésének korsza-kában természetesek voltak számunkra a társadalom alapjául szolgáló vívmányok: a munkához való jog, teljes foglalkoztatottság, kiemelkedő szociális háló, ingyenes és magas színvonalú oktatási rendszer, működő gazdaság, és a kultúra mindenki számára elérhetővé vált. Az ország egy fenntartható fejlődési folyamatban volt, amit a rendszerváltás tört derékba. A fejlődést a teljes szétzüllés, a bomlás romboló hatása váltotta föl.
 Korosztályom minden tagjához szólok innen a sírkertből: idézzétek vissza, milyen volt a gyermekkorotok! Az enyém igazán szép volt. Én a szocializmus gyermekének vallom magam, mert 14 évesen éltem meg a rendszerváltozást, tehát még éltem annyit a szocializmus idején, hogy értékelni tudjam, amit kaptam. Boldog gyermekkort, amit nem mérgezett meg a szegénység, a nyomor, az éhség. Nyugodt és kiegyensúlyozott körülményeket otthon és az iskolában. Átélhettem a közösségi szellem felemelő és jellemépítő erejét kisdobosként és úttörőként.
 Erős, összetartó osztályszellem alakult ki bennünk. Természetes volt számunkra mások tisztelete. A szocialista társadalmat nem fertőzte meg a rasszizmus. Akkor nem volt romakérdés, mindannyian gyerekek voltunk, akik egyformán vágytak szeretetre, megértésre. Ha gyermekeiteknek is ilyen útravalót szeretnétek adni az élet rögös útjához, egy döntést kell csak meghoznotok. Támogassátok a Munkáspártot szavazáskor, lépjetek közénk, egyesítsük erőinket a vörös lobogó alatt, a kommunisták nagy tábora vár minden fiatalt, mert közösen akár holnapra megforgatjuk az egész világot!
 A népbutító hazugságokat felejtsétek el, az élet minden terén hangoztatnunk kell a mi véleményünket. Követelnünk kell az állami bürokrácia azonnali csökkentését – túl sokba kerül nekünk, mert mi fizetjük az egészet. A multinacionális cégek közpénzen való támogatását, adókedvezményeit azonnal szüntessék meg! Hiszen ezek a vállalatok a hasznot kiviszik az országból. Itt csak összeszerelő üzemeik vannak, az igazi kutatás és fejlesztés mindig az anyaországot gazdagítja. Siránkoznak a vezető politikusok, hogy sok fiatal orvos, mérnök, tudós elhagyja az országot. Ezek az emberek nem azért tanultak, hogy ne tudjanak dolgozni képzettségük szerint! Az állam, ha támogatná a magyar cégeket, és nem büntetné magas adókkal, óriási járulékos terhekkel, az egészségügyi dolgozókat megfizetné munkájuk nehézsége szerint, akkor itt maradnának és gazdagítanák hazánkat. Ne a bankszektorba öntsék a pénzt, ezek mind leányvállalatok, az igazi tulajdonosok itt is külföldiek. Amikor bajba kerültek a túlzott harácsolás miatt, máris az államhoz fordultak segítségért, vagyis hozzánk, mert a mi pénzünkön akarnak újra életre kelni, hogy szívhassák a vérünket, és újabb adósságcsapdába kergessék az embereket. Hiszen már könnyebben lehetett hitelt kapni, mint hétvégi nagybevásárlást elintézni a közértben…   Követelnünk kell a még meglévő állami tulajdonú cégek megvédését, a cégvezetők fizetésének azonnali csökkentését! A már privatizált, stratégiai fontosságú cégeket államosítani kell, gondolok itt az energiaszektorra, vízművekre. És jogosan merül fel a kérdés: mennyiért vegyük vissza ezeket a cégeket? Hát annyiért, amennyiért ők vették, gyakorlatilag semmiért! Nyerészkedtek ők már annyit rajtunk, szegény embereken, hogy ha semmit sem fizetnénk, akkor is túl sok lenne az ő hasznuk. Ne csak a szolgáltató ipar legyen előtérbe helyezve, hanem a termelőágazat, legyen az mezőgazdaság vagy ipar. Az oktatásügy legyen kiemelt fontosságúan kezelve, hiszen olyan lesz a következő nemzedék élete, amennyire tanultak és kiműveltek. Ezáltal az idősebb korosztályok életének minősége is emelkedne.
 Tehát mindent összegezve: egy egyszerű döntéssel mindannyian jobb életet élhetnénk. Csatlakozásra buzdítok mindenkit, a kommunisták várnak minden embert, aki hajlandó harcolni az érdekeiért! A közös küzdelmek révén a végső győzelem a miénk lesz, vagyis a szocializmus győzelme elkerülhetetlen, és a kapitalizmus a végső bukás felé rohan. Minden kommunista számára ez lesz a legszebb ünnep, amikor az emberi szív és értelem fog győzedelmeskedni. Ez lesz az igazi elismerése Kádár János eszmeiségének.

TÓTH LÁSZLÓ,
a Munkáspárt KB-tagja