A kapitalizmus pusztulást és romokat hozott

Dömel Vilmos magasan képzett hajómérnök, egyetemi oktató, sikeres szakíró létére a rendszerváltás után még a munkanélküliek keserű kenyerét is „megkóstolhatta”. Tudatosan küzd a kapitalizmus ellen: „Az utóbbi húsz évben összedőlt az életem, hasonlóan másokéhoz. Nem igaz, hogy itt a külföldi tőke újjáépített bármit is, és nem igaz, hogy silány minőséget állítottunk elő a szocializmusban. Újpest és Angyalföld tele volt olyan üzemekkel, ahol értéket teremtettek. Ma nagyon kevés értéket teremtenek, azt is külföldi tulajdonosoknak. Az egykori nagyüzemek helyén ma sivárság és hullaház-hangulat van.”

– Hogyan kerültél a pártba?

– Mindig kommunista érzelmű ember voltam, de párttag nem lettem. A rendszerváltás előtt szétnéztem az MSZMP-ben, de nem léptem be. Sok karrierista ismerősöm volt ott. 1990 után teljesen megdöbbentem. Olyan emberek, mint Angyal Ádám, aki a Danubius Hajó- és Darugyár vezérigazgatója volt, és nem mellékesen angyalföldi párttitkár, egy pillanat alatt köpönyeget fordított, és a kapitalisták szája íze szerint kezdett tanítani. Ez csak egyetlen példa.
 1990-ben nem mentem el szavazni, utána a szocialistákra szavaztam, de azonnal csalódnom kellett. Azóta min­dig a Munkáspártot választottam. 1993 óta olvasom A Szabadságot. Párttag 2008 őszén lettem. Teljesen mindegy, hogy a két polgári párt közül melyik van hatalmon. A francia TV5-ön volt egy műsor, amelyben megkérdeztek egy amerikai négert, hogy a republikánusokat vagy a demokratákat választja. Erre azt válaszolta: „Egyiket sem, mert teljesen mindegy, hogy melyik párt van hatalmon, mikor a fiam fülét leharapja a patkány”.

– Nem örültél a tőkés rendszernek.

– Az utóbbi húsz évben összedőlt az életem, hasonlóan másokéhoz. Megszűnt a magyar hajógyártás. Kiszorultam a Balatonról, ahol vitorláztam, mert eladták a klubot. Visszajöttem a Dunára, és most a Dunáról is kiszorulok, mert eladják a csónakházat. A Tungsram-strand belépője 4 forint volt, egy liter tej és két zsemle ára. Ezt fenn tudta tartani 1945 előtt az Egyesült Izzó, 1945 után a Tungsram, de ez a General Electric nevű „vidéki kis vállalat” képtelen rá. Pedig fontos lenne. Biztosította a gyerekek számára az egészséges életet. Nem igaz, hogy itt a külföldi tőke újjáépített bármit is, és nem igaz, hogy silány minőséget állítottunk elő a szocializmusban. Máig dicsekszenek a Táncsics, Rákóczi, Hunyadi személyhajókkal. Ezeket mi építettük! Újpest és Angyalföld tele volt olyan üzemekkel, ahol értéket teremtettek. Ma nagyon kevés értéket teremtenek, azt is külföldi tulajdonosoknak. Egyre ellenségesebb érzelmeket táplálok a kapitalizmus iránt, mert pusztulást és romokat hozott. Az egykori nagyüzemek helyén ma sivárság és hullaház-hangulat van.

– Úgy tudom, hogy szereted a lírát.

– Igen, nagyon szeretem a verseket és a történelmi regényeket. Legutóbb Robert Merle Francia Históriáját olvastam. A korai reformáció idejét mutatja be. Rendkívül érdekes, hogy egy ellenséges környezetben hogyan lehet fenntartani egy eszmét, mikor kell ellenállni és mikor megalkudni. Sok hajózási szakkönyvet olvasok. Nagyon érdekel, hogy mi történik a társadalomban, ezért érdeklődöm a történelem iránt, és párhuzamosan ezzel a fizika iránt, mert fontosak a természeti történések is.

– Szereted az állatokat?

– Állatbarát nem az, aki szereti az állatokat, hanem, akit az állatok is szeretnek. Sajnos a harmadik emeleten ezt nem élhetem ki. Nagyon szeretem a medvéket, minden mennyiségben. Kedvenc állatom. A medve nem született gyilkos, de kiáll a jogai mellett. Sokat lehet tanulni tőle. Van másfélszáz plüss és szőrmók mackóm. Mindig hoztam egyet-egyet Leningrádból és mindenhonnan, ahol csak jártam. A lányom minden alkalommal ötször kért mackót. Így sokan összegyűltek.

– Családod hogyan viszonyul politikai tevékenységedhez?

– A családom megcsömörlött a politikától, de nem bánják, hogy én ezzel foglalkozom. Az ajánlószelvényüket ideadták. Egyik rokonom MSZP-s volt, de hatalmasat csalódott, amit nem tudott feldolgozni és kimondani. Idén már ő is a Munkáspártot támogatta, de talán makacssága és büszkesége visszatartotta attól, hogy ezt szóban is kinyilvánítsa. Persze kaptam cédulát volt fideszestől is…

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Míg el nem adják a csónakházat, a Dunára járok... Rossz, ha az embert lapátra teszik. Munkanélküliként ezt is megtapasztalhattam. Most már a víztől is eltiltanak. Elkeserítő. Tenni kell ellene!