|
MUNKÁSOK! DOLGOZÓK!
A gyárakat sorra zárják be. Felszámolás alatt a magyar termelés. Emberek tízezrei kerülnek kilátástalan, megalázó helyzetbe. Előbb-utóbb mindenkire sor kerül. Ne gondoljátok, hogy kivételezettek maradtok! A kapitalista világban csak a gazdagok kivételezettek. Nekik mindent szabad. Felrúgni a törvényt és belegázolni a jogrendbe, figyelmen kívül hagyva az embert, mert számukra az ember a meggazdagodás eszköze.
A Munkáspárt veletek van! Csak a Munkáspárt van veletek!
Mi támogatunk, de nektek is harcolnotok kell önmagatokért és munkástársaitokért!
|
 |
Veled is megtörténhet!
Szórólapozunk a gyárak előtt több, mint fél esztendeje. Agitálunk és beszélgetünk. Egy helyen két munkással is vitatkoztam azon, hogy őket is elbocsáthatják, megfélemlíthetik, csökkenthetik a munkabérüket. Jóhiszeműen mondták, hogy velük ez nem történhet meg, mert tisztességesen dolgoznak. Nincs is szükségük a Munkáspárt támogatására, végül is jogállamban élünk. Kérdeztem: de kit véd a jog? A burzsoát vagy a proletárt? S a dolgozó miért proletár? Ki az, aki magát felsőbbrendűnek tartja? Ki az, aki mindent megtehet a másikkal? Kérdéseim mégsem maradtak pusztába kiáltott szavak. Egyiküket elküldték a gyárból, a másiknak csökkentették a munkaidejét és a bérét. Azonnal megkerestek. Aztán egy másik dolgozó fordult hozzánk több kérdéssel.
Segítség! Mert nincs szakszervezet, mert kirúgták a szakszervezeti vezetőt is, mert nem engedi a szervezkedést a gyarmatosító multi.
Egy maradt. A kommunista párt. Gondoltátok volna? A munkás ébred és lassan, keserűen ránk talál, elindul az úton, amit kitapostunk...
FOGARASI ZSUZSANNA
|
Nincs uborkaszezon!
„A kommunista pártnak az a kötelessége – írta Lenin – hogy a leghozzáférhetőbb, legvilágosabb és legelevenebb módon tudjon propaganda-, szervező és agitációs munkát végezni mind a városi és a gyártelepi utca, mind pedig a falu számára”. Erről szól a magyar kommunisták nyara! Erről fognak szólni az elkövetkező hónapok. Folytatjuk a munkát, megállás nélkül küzdünk az igazságért. Július 10-én, kora reggel, 5 órakor a Richter Gedeon Gyógyszergyár előtt osztották a szórólapot a fáradhatatlan budapesti kommunisták. Többszáz dolgozó olvashatta, hogy mit gondolunk a válságról, a munkásról, az országról, a jövőről.
Senki sincs biztonságban – a tőkések nem tartanak uborkaszezont, csak beszélnek róla! – kiáltottuk a gyógyszergyári munkások felé, idén már másodszor. Mi sem pihenhetünk! Egyik nap van munkád és kenyered, de másnap váratlanul csap le rád a sötét nyomor. S a munkanélküliség nem válogat az évszakok között. A szakszervezeti üdülők nagy részét már elvették tőlünk, most a kenyerünket akarják. Nem állunk meg! Feszített tempót diktál a nyár. A gyárakon kívül ott leszünk a munkaügyi központoknál, a garázsok és pályaudvarok környékén, és mindenhol, ahol magunkfajta emberek dolgoznak vagy munkát keresnek. Nemcsak Budapesten, hanem mindenhol Magyarországon, Debrecentől Zalaegerszegig. Elegünk van! Minden magyar kommunista tegye a dolgát, ahogyan teszik ezt görög, német, francia, ukrán, olasz elvtársaink. Csak együtt győzhetünk! Csak ilyen módon állíthatjuk meg a kegyetlen tőkéseket! Elvtársak! Menjetek a gyárak elé! Ki a pályaudvarokra! Osztályharcban állunk! Milliárdosok! Reszkessetek! JÖVÜNK!
|
|
