Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A Conrad-ügy

Húsz esztendővel ezelőtt a magyar titkosszolgálatok történetében egyedülálló esemény történt. A magyar katonai hírszerzés udvarán ládákba rakták azokat az anyagokat, amelyeket hosszú éveken át a magyar hírszerzés ügynöke, egy Conrad nevű őrmester adott át. A magyar szervek most az egészet szépen visszaadták az amerikaiaknak, és ezzel együtt az amerikaiak követelésére visszahívták mindazokat a magyar hírszerzőket, akik diplomáciai vagy más fedéssel az USA-ban ténykedtek. A lépés epizódnak tűnik, a valóságban a magyar fegyveres erők lefegyverzésének fontos lépése volt.

A MAGYAR KATONAI HÍRSZERZÉS LEFEGYVERZÉSE 

Az 1988-90-es eseményeket nem lehet másként vizsgálni, csak a rendszerváltással összefüggésben. A Magyar Néphadsereg önmagában nem jelentett nagy kihívást a Nyugat számára, de bizonyos területeken Magyarország igenis fel tudott mutatni eredményeket a szocializmus évtizedei alatt. Ilyen volt a Conrad-ügy, amelynek során a magyar katonai felderítésnek sikerült egy olyan embert beszervezni, aki nagyon sok értékes információval látta el a magyar vezetést, és természetesen a Varsói Szerződés országait. A rendszerváltás során a Magyar Néphadsereget folyamatosan támadták, depolitizálását követelték. Ezzel elérték, hogy a kellő pillanatban a Néphadsereg ne jelentsen veszélyt az ellenforradalom számára. A hírszerzés minden hadsereg egyik kulcsterülete. Aki kikapcsolja a hírszerzést, képes lehet megbénítani a hadsereget is. A Conrad-ügy éppen ezt a célt szolgálta.
 A hírszerző szolgálatok, így a magyar katonai hírszerzés is, ügynököktől szerezte be az információit. Az ügynököket, amióta a hírszerzés hírszerzés, három motívum alapján lehet beszervezni, azaz rábírni az együttműködésre. Ideológiai, politikai meggyőződés alapján, pénzzel vagy zsarolással. Néha lehet kombinálni az eszközöket. Az ügynök számára minden körülmények között a biztonsága a legfontosabb. Az ügynöknek száz százalékig biztosnak kell lennie abban, hogy a szolgálat semmilyen körülmények között nem adja ki a nevét. Ha ez megtörténik, ennek híre megy, s persze veszít az ügynök, de a legtöbbet mégis a szolgálat veszíti. Ilyen szolgálatnak senki sem akar információkat adni.
 A tőkés rendszerváltás valamennyi kelet-európai országban végbement. Sok helyről lehetett hallani titkosszolgálati botrányokról, de ezek döntően az egykori politikai elhárításra vonatkoztak, vagy arra, hogy az új hatalmak a mai titkosszolgálatokat igyekeznek belpolitikai célokra felhasználni. Nem hallhattuk azonban, hogy az egykori szovjet KGB külföldi ügynökeinek nevét nyilvánosságra hozták volna. Nem hallottunk a hírszerzésen belüli ügyekről a többi volt szocialista országban sem. Ezekben az országokban feltehetően jobban értették, hogy a hírszerzés nemzeti ügy, ami csak részben függ az adott ország ideológiai berendezkedésétől, hanem sokkal inkább attól, hogy milyen a geopolitikai helyzete. Azt is tudták, hogy egy ügynök beszervezése, felépítése nem egy, nem két év munkája, hanem hosszadalmas, fáradságos munka.

CLYDE LEE CONRAD 

Clyde Lee Conrad 1948-ban született. A nyilvánosságra került adatok szerint a magyar katonai hírszerzés 1974-ben szervezte be, és egészen 1988-ig továbbított Budapestre információkat. Conrad amerikai őrmester Németországban, az USA Európában állomásozó V. hadtest alárendeltségében levő 8. gépesített hadosztály állományában szolgált, ahol hozzáfért számos titkos dokumentumhoz – például a NATO esetleges nukleáris válaszcsapásának tervéhez, a védelmi atomaknazár teljes dokumentációjához, a NATO kozmikusan szigorúan titkos védelmi hadműveleti terveihez, az európai légvédelmi rendszer tervéhez, az utánpótlási útvonalak térképéhez. Conrad feltehetően nem egyedül dolgozott. Az 1990-es években több embert ítéltek el 18 évtől 30 évig terjedő börtönre, vagyis az USA elég érzékenyen reagált az ügyre. Magát Conradot 1990-ben ítélték el, de ahogyan ez lenni szokott, sohasem szabadult. Néhány év múlva szívroham végzett vele.

KI KICSODA A MAGYAR HÍRSZERZÉSBEN? 

A szocialista korszakban a Magyar Néphadsereg Vezérkarának 2. csoportfőnöksége foglalkozott katonai hírszerzéssel. Központjuk a Bartók Béla úton, az úgynevezett Zalka laktanyában volt. Vezetője hosszú időn át Szűcs Ferenc honvéd altábornagy.
 A Honvédelmi Minisztérium Katonai Elhárító Csoportfőnökség 1949. február 1-én alakult. Ettől kezdve a katonai hírszerzés a III. Rádiófelderítő Csoportfőnökség és a IV. Hírszerző Csoportfőnökség keretein belül valósult meg. 1950. február 1-ével a Főcsoportfőnökség Elhárító Csoportfőnöksége kivált a szervezetből, s beolvadt a BM Államvédelmi Hatóságába. A felderítő szolgálat új neve HM IV. Főcsoportfőnökség lett. Az átszervezéssel a szolgálat profilja letisztult, fő feladata a katonai hadászati-hadműveleti hírszerzés lett. 1953-ban a IV. Főcsoportfőnökséget megszüntették, és megalakult a Magyar Néphadsereg Vezérkara 2. Csoportfőnöksége, amelynek irányítását a vezérkarfőnök vette át.


Szűcs Ferenc a katonai hírszerzés irányítója

 A politikai hírszerzés a Belügyminisztérium III. Főcsoportfőnökségének I. Csoportfőnökségéhez tartozott, ami viszont a Budakeszi úton, az Úttörővasút Ságvári liget állomásának közelében volt. 1967-76 között Rajnai Sándor, majd 1977-89 között Bogye János rendőr altábornagy vezette. A politikai és a katonai hírszerzés közötti együttműködés nem problémamentes.
 Szűcs Ferenc 1922-ben született, a rendszerváltás idején már benne járt a korban. 1944-ben lépett be a kommunista pártba, és részt vett az illegális mozgalomban. A háború után Hajdú és Csanád megyében dolgozik, s 1947-ben parlamenti képviselővé is választják. 1949-ben lesz hivatásos katona, s lényegében mindvégig katonadiplomáciai, katonai hírszerzési területen dolgozik. 1957 márciusában nevezik ki a katonai hírszerzés vezetőjévé.
 1956-ban majdnem végzetes lépést tesz. A későbbi vizsgálat szerint október 30-án elhagyja a Zalka laktanyát, nem biztosítja az ottmaradt értékeket és dokumentumokat, s zavaros kapcsolatba kerül Király Bélával is. Igaz, november 4-től egyértelműen Kádár mellett áll. 1958-ban azonban pártfegyelmit kap, leváltják, és külszolgálatra helyezik. 1962-ben törlik a pártbüntetését, és visszakerül a katonai hírszerzéshez. Szűcs a szocialista rendszer megbízható híve, Kádár támogatója. Felesége a Külügyminisztérium Tájékoztatási Osztályának vezetője. Nem mondható, hogy Kádár barátja, de kétségkívül szoros kapcsolatban vannak. Szűcs hosszú ideig az Egyetértés Vadásztársaság elnöke is, ahol Kádár tag.

LESZÁMOLÁS A MAGYAR HÍRSZERZÉSSEL 

Az amerikai külügyminisztérium a Conrad-üggyel párhuzamosan jegyzéket ad a magyar kormánynak. Követelik egy sor magyar diplomata és más, az USA-ban dolgozó hivatalos személy hazahívását. A jegyzék pontosan megjelöli titkosszolgálati beosztásukat, a hírszerzésbeli rendfokozatukat. Vajon honnan a pontos információk?
 A magyar nagykövetségeken, MTI-irodákban, Malév-képviseleteken felszámolják a hírszerzés rezidenturáit, az ügynökökkel megszakítják a kapcsolatot. De maguk az ügynökök is távoznak. Nem bíznak a magyar szolgálatban, amely maga adja fel az embereit.
 Az amerikaiak lépése ellen nincs tiltakozás. A katonai hírszerzés, minden önállósága ellenére, nem cselekedhetne az akkori honvédelmi miniszter, Kárpáti Ferenc engedélye nélkül. A külügyi vonalért Várkonyi Péter miniszter és Horn Gyula államtitkár felelnek ebben az időben.
 A magyar katonai hírszerzés nem egyedül cselekszik. Szűcs szovjet partnere az 1960-as évektől Pjotr Ivasutyin tábornok. Ivasutyin részt vett a fasizmus leverésében, legendás személyiség. Igaz, megvolt a maga baja is, többek között az, hogy 1978-ban Angliába disszidált Rezun százados, aki később Szuvorov néven egy sor könyvet írt a GRU-ról. Ivasutyin mindent tud a Conrad-ügyről, amit tudni lehet. 1987-ben Vladlen Mihajlov tábornok veszi át a GRU vezetését. Mihajlov tevékenysége egybeesik a gorbacsovi peresztrojka legvégső időszakával, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy már nem a szocializmus megújításáról, hanem a kapitalizmus bevezetéséről van szó.
 A jelenlegi publikus információk alapján nem lehet megállapítani, hogy Conrad lebukott-e vagy lebuktatták. Az USA ellen aktívan tevékenykedő magyar hírszerzés már zavarta a szovjet érdekeket is, és zavarta az USA-val egyre inkább megegyezésre törekvő magyar vezetés érdekeit is. Az 1988. májusi pártértekezlet, Kádár leváltása e téren is mindent megváltoztat.
 1990-től a magyar katonai hírszerzés fokozatosan integrálódik a NATO szervezeteibe. Elbocsájtják a régi kádereket, köztük azokat is, akiknek egyszerűen szovjet feleségük van. Jelenleg a Magyar Köztársaság Katonai Felderítő Hivatalaként tevékenykedik, hírszerző szervként, csak éppen a másik irányban.