1916 júliusában Lenin a következőket írta: „Ha valaki internacionalista szociáldemokrata akar lenni, ahhoz az szükséges, hogy ne csupán a saját nemzetére gondoljon, hanem annak fölébe helyezze valamennyi nemzet érdekeit, azok általános szabadságát és egyenjogúságát. Elméletben mindenki egyetért ezzel, de a gyakorlatban éppen annexionista közömbösségről tesznek tanúságot. Itt a baj gyökere.”

Soviniszták mindenütt vannak: Magyarországon, Szlovákiában, Németországban és az afrikai törzsek között is. A nemzetek egymásnak ugrasztása jól bevált imperialista „biológiai fegyver”. Mocskos eszköz! Jó példa rá Trianon és az apartheid.
 Szlovákiában hoztak egy nyelvtörvényt, amin jól elrágódnak egy darabig, ahelyett, hogy a kapitalista kizsákmányolás ellen harcolnának együtt: szlovákok és magyarok. A XXI. században ilyen törvényt hozni egyértelműen primitív, de egyesek számára rendkívül hasznos dolog. Az egészségügyi reform szerte Európában lakatot tett az elmegyógyintézetek ajtajára. Látszik!
 Teljesen természetes, hogy minden egyes állampolgárnak magas szinten kell ismerni az állam nyelvét, de az is ugyanolyan természetes, hogy saját nyelvén beszélhessen, dalolhasson ott, ahol akar, és akivel tud. Apáczai Csere János, Kőrösi Csoma Sándor igen sok nyelvet beszéltek, de gyakran hangsúlyozták az anyanyelv szeretetének és ápolásának fontosságát.
 Voltaire után szabadon: mikor erdélyi kisebbségi magyar voltam, mélységesen felháborított a többségi nacionalizmus és foggal-körömmel küzdöttem az anyanyelvemért. Ma a többségi nemzet tagjaként elvárom, hogy minden kisebbség őrizze kultúráját és nyelvét. Felháborít, ha nem ezt teszi. Szegényebbé teszi az országot az a magyarországi román vagy szlovák, aki lusta megtanulni a nyelvét. Akadnak szép számmal, akik nem tanultak meg oroszul és büszkék erre. Az emberi butaság kultúrtörténetének újabb fejezetét lehetne megírni a nyelvek háborújáról, az ostobaság európai tobzódásáról. Vajon mit szólna Ady, Gogol, Zola, Petru Groza ehhez az agymenéshez?
 Úgy vagyok Leninnel, mint jó keresztény a Bibliával, mindig hozzá fordulok. „Az adott vidéken élő nemzetek proletárjai egységesek legyenek, hogy a propaganda és az agitáció mindazokon a nyelveken folyjék, amelyeken a helyi proletariátus beszél, hogy valamennyi nemzet munkásai közösen harcoljanak bármely néven nevezendő nemzeti kiváltság ellen, hogy a helyi és területi pártszervezeteknek autonómiájuk legyen.” És ez legyen érvényes az élet minden területén szerte a világban...

 FOGARASI ZSUZSANNA