Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

KÍVÁNCSI VAGYOK 

Kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén június 23-án. A hírek szerint Jeffrey Levine ideiglenes ügyvivő „kerekasztal megbeszélést” szervezett. Ez önmagában nem lenne érdekes, hiszen miért is ne rendezhetne. Elvégre diplomata. Az érdekes az, hogy kiket hívott meg. És most tessék idefigyelni! Az amerikai diplomata amerikai egészségügyi cégeket hívott meg és Székely Tamás minisztert, a téma magyar felelősét, továbbá fontos magyar hivatalnokokat a gazdasági minisztériumból és a pénzügyből. Kíváncsi vagyok, hogy három órán keresztül miről beszéltek. Kíváncsi vagyok, hogy mit fed a rejtélyes megfogalmazás, mi szerint a „magyar egészségügyet érintő kihívásokról” esett szó. Kíváncsi vagyok arra is, hogy minek hozták létre az Amerikai - Magyar Egészségügyi Munkacsoportot, amely célja a hivatalos indoklás szerint az, hogy a magyar egészségügyi piacon elősegítsék az „átláthatóságot, az innovációt és a piacra való jutást”. Kíváncsi vagyok, hogy a szocialista kormány mit ígér az amerikaiaknak. Magyar állampolgárként jogom van tudni. És Önöknek is joguk van tudni. Ne hagyják, hogy becsapják magukat!

BALOLDALI EGYSÉG 

A múlt héten Venezuela magyarországi nagykövetsége rendezett találkozót az ország függetlensége kikiáltásának ün­nepén. Az igen kedves és rokonszenves ügyvivő asszony sok mindenkit meghívott, jórészt a magyarországi baloldal különböző szervezeteinek képviselőit. Jórészt olyanokat, akik, ha az utcán találkoznának, átmennének a másik oldalra. Nem voltak ott a szocialisták, vagy azért, mert nem hívták őket, vagy azért, mert ők nem nagyon rokonszenveznek a venezuelai forradalommal. Az egyik felszólaló feltett egy kérdést: miért van az, hogy Venezuelában a baloldali erők egységben vannak, Magyarországon pedig nincs ilyen egység? A kérdés tapintatlan volt, hiszen az ügyvivőnek szólt, akinek nem tiszte kommentálni a magyar belpolitikát. Nem is tette. Na, de mit is válaszolhatunk erre? Nos, tény, hogy a baloldali erők támogatják Chávez elnök politikáját. Nem véletlenül. Chávez ugyanis fellép az USA egyeduralma, a multinacionális vállalatok túlsúlya ellen, támogatja a hazai kis- és középvállalkozókat a külföldiekkel szemben, emeli a dolgozó tömegek életszínvonalát, és bevonja őket a politikai ügyek érdemi intézésébe. Ez még nem szocializmus, de ezen az úton kell továbbmenni, ha szocializmust akarnak. Ezt a politikát sok baloldali erő támogatja. Igaz, a kommunisták kívül maradtak a Venezuelai Szocialista Egységpárton (PSUV), mert nem akarnak szervezetileg és ideológiailag felolvadni egy ideológiailag sokszínű szervezetben. De politikailag támogatják. Na, már most, miért nincs ugyanez Magyarországon? Nos, nálunk nincsenek Chávezek, csak Gyurcsányok, Baj­naik, akik még csak nem is hasonlítanak a venezuelai elnökre. Chávez a multik és az USA ellen harcol, a magyar szocialisták a multikat és az amerikaiakat szolgálják ki. A venezuelai szocialisták adnak a népnek, a magyarok elvesznek a néptől. Ennyi! Nos, ha a magyar szocialisták ugyanazt tennék, mint Chávez Venezuelában, melléjük állnánk, és sok baloldali ember is támogatná őket. Lenne baloldali egység. De nem ez a helyzet.

ELLENFORRADALOM EXPORTRA 

Hogy mire nem jó az Internet! Elolvashatod például az Állami Számvevőszék jelentését a Demokrácia Központ Közalapítvány gazdálkodásának ellenőrzéséről. Ha nem tudnád, ezt a kis szervezetet és vele együtt egy hasonló nevű intézetet 2005-ben a magyar kormány hozta létre. Az alapítvány deklarált célja a „demokratikus berendezkedés földrajzi korlátoktól mentes elterjedéséhez való hozzájárulás.” Lefordítom magyarra. Ez azt jelenti, hogy szilárd meggyőződésünk szerint sehol a világban nincs jobb, mint a magyar tőkés rendszer, és nekünk kutyakötelességünk exportálni ezt a rendszert mindenhova, ahol nem ez van. Mondjuk Belaruszba, mondjuk Szerbiába, mondjuk Moldáviába, és persze Kubába. Az alapítvány 2005-2008 között 619 millió forint bevétellel rendelkezett. Ennek 35 százalékát a magyar kormány utalta át. Te, lehet, hogy te mondtad, hogy utalják át? Mert én biztosan nem. El is költöttek 646 milliót „nemes céljaikra”, amit régen úgy hívtak, hogy az ellenforradalom exportja. Az alapítvány, illetve az intézet ebből a pénzből remek kis tanfolyamokat, agymosásokat szervezett az említett országok értelmisége, különösen fiataljai számára. Valahogy úgy, ahogyan húsz évvel ezelőtt a németek és az amerikai tették velünk. Tényleg ezt jelenti a magyar külpolitika? Tényleg eddig lealjasodtunk már? Tényleg erre kell a köz pénzét költeni?

THÜRMER GYULA