Készülünk a 2010-es választásokra!

Varga Antalné, Icuka Évtizedek óta aktív kommunista. Fáradhatatlanul dolgozik a zuglói alapszervezetben, a Nőtagozatban, a Studium Generáléban. Semmit nem bíz a véletlenre: már most készülnek a parlamenti választásokra. Érdemes figyelni szavaira, s követni példáját: „Hatalmas munkában vagyunk. Készülünk a 2010-es választásokra. Felosztjuk a területet az elvtársak között. Időben elvisszük az anyagainkat a piacra, a metróállomásra és mindenhová, ahol a dolgozó ember megfordul. A Bosnyák téri piacra rendszeresen viszem az újságot. Szeretnénk egy ifjúsági klubnak is helyet adni, mert egyre több fiatal keresi a vörösingesek társaságát.”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Édesapám kommunista volt. Kiskunhalason éltünk, ahol erős volt a kommunistaellenes hangulat. A szociáldemokraták befogadták a kommunista csoportot. Fél-illegalitásban harcoltak, hogy legalább nekünk jobb legyen. A szülői házból hoztam a meggyőződésemet, ami életformává vált. A férjemmel együtt évtizedek óta úgy élünk, hogy mindennapjaink része a politikai munka. 1946-ban lettem a párt tagja, de addig is dolgoztam a helyi szervezetben. Feladat mindig akadt.

– Milyen volt a gyerekkorod?

– Óriási tanyavilág volt az én hazám. A szegény emberek ott éltek. Tizenkét kilométerre a lakásunktól jártam iskolába. Ekkoriban még a tanyavilágban is volt 8 általános. Aztán beköltöztünk a városba, és fodrásztanuló lettem. Három és fél évig voltam fodrászinas.

– Hány évig dolgoztál a szakmában?

– Hamar abbahagytam. A helyi pártbizottságban kezdtem dolgozni adminisztratív munkakörben. Később a budapesti pártbizottságba kerültem, majd a megye átszervezése után visszakerültem Kecskemétre. 1950 őszén a Politikai Főiskolán kezdtem el tanulmányaimat, utána a KB agit-prop osztályán dolgoztam az ellenforradalomig.

– Hogyan élted meg 1956-ot?

– Szörnyű dolgok történtek akkor. Érdemes lenne egyszer erről beszélni, mert sok mindent elhallgatnak abból, ami akkor történt. Ez olyan ellenforradalom volt, mint a huzat. Úszott az ország a mocsokban.

– Hogyan ismerkedtél meg a férjeddel?

– Tóni Kiskunhalason volt határőr, én pedig kiskunhalasi vagyok. Ő is kommunista a mai napig. Együtt küzdöttünk a szocializmusért. Karhatalmistaként ő is őrizte a Jugoszláv Követséget, ahová Nagy Imrééket vitték. Soha nem hagytuk el a pártot. Sem 1956-ban, sem 1989-ben. A párthoz való tartozásunk egész életünket meghatározza.

– Az 1989-es ellenforradalom óta Zuglóban dolgozol.

– A Belügyminisztériumból mentem nyugdíjba és belevetettem magam a pártmunkába. A rendszerváltás után szépen megalakultak a pártszervezetek. 800 tagunk volt akkor. A későbbi események, mint Vajnaiék pártrombolási kísérlete, bennünket nem érintettek túl érzékenyen. Tagságunk hűséges maradt az eszméhez és dolgoztunk tovább. Ezt tesszük ma is.

– Zuglóban nemcsak pártmunka folyik...

– Nálunk működik a Studium Generale, amit a Munkáspárt hozott létre a tanulási gondokkal küzdő gyermekek számára. Rengeteg gyerek jár ide, párttag és pártonkívüli pedagógus is. Matematika, történelem, irodalom és nyelv korrepetálás folyik az intézményben – teljesen ingyen. Aki ebben a munkában részt vesz, kizárólag a jószándék vezérli. Nem utolsó sorban pedig nálunk működik a Nőtagozat magja. Innen indult a büfé is. Kezdetben megfőztük a bablevest, és bevittük a pártközpontba egy-egy rendezvényre. Most helyben készítik a finomságokat elvtársnőink. Mindig gondoskodnak kávéról, üdítőről, szendvicsről, friss kolbászról a kemény munkát végző elvtársaink számára. Minden KB-ülésen és aktíván ott vagyunk.
 Jó kapcsolatot ápolunk különböző társadalmi szervezetekkel, nyugdíjas szervezetekkel és idősek klubjával. Rendezvényeinkre meghívjuk őket, és mi is elmegyünk hozzájuk.

– Rengeteg térkép van az asztalon. Mit csináltok most?

– Hatalmas munkában vagyunk. Készülünk a 2010-es választásokra. Felosztjuk a területet az elvtársak között. Időben elvisszük az anyagainkat a piacra, a metróállomásra és mindenhová, ahol a dolgozó ember megfordul. A Bosnyák téri piacra rendszeresen viszem az újságot. Néhány napja tárgyaltam Szabó Tamással, a fiatalok vezetőjével. Szeretnénk egy ifjúsági klubnak is helyet adni. Őszintén, nyitottan fogadta az ajánlatunkat. Már kész a terv is. Egyre több fiatal keresi a vörösingesek társaságát. A legutóbbi Szabadság címlapja fantasztikus. A fiatalok nagyon jól néznek ki a vörös egyenruhában!

– Sokat beszéltünk munkáról. A családodat is szoktad kényeztetni?

– Az unokáim nagyon szeretnek nálunk lenni. Minden családi ünnepet közösen tartunk, hiszen a család a legfontosabb grémium. A legkedvesebb étel a húsleves és a kacsasült. Az uborkasalátától a dinsztelt vöröskáposztáig mindent készítek hozzá. Persze mindenki imádja a nagyi réteseit és pogácsáit. A pogácsákat a KB tagjai is ismerik. Most épp nálunk nyaral két csincsilla – kizárólag a nagypapa gondjaira vannak bízva. Az unokáim számára a nagypapa csodálatos és tévedhetetlen. A nagypapa, a férjem évtizedek óta a leghűségesebb elvtársam.