„A gyári rohamcsapatunk hétről-hétre megy az üzemek elé. Röplapot osztunk, beszélgetésbe elegyedünk a dolgozókkal. Mindenhol jól fogadnak bennünket, ha visszamegyünk, örömmel szólítanak meg. Ez működik a fővárosban, s amint a Szabadságban is megjelent, volt sikeres akciónk Esztergomban a Suzuki gyár előtt és Debrecenben is. A Hajdúságban ezt a helyiek egyedül csinálták, központi segítség nélkül. Ez követendő példa mindenhol, azonban ahol gyengék vagyunk, oda a központból tudunk aktivistákat „exportálni”. Ehhez azonban az kell, hogy az alapszervezetek informálják a budapesti pártközpontot. Kérdezzük meg barátainkat, rokonainkat, ismerőseinket, hogy ahol dolgoznak, mi a helyzet. Könnyű azt mondani, hogy már bezárt a gyár, s annyiban hagyni az egészet. Pedig akkor is érdemes kimenni a gyár elé, odahívni a sajtót, s elmondani, hogy ki és miért zárta be az üzemet. Elmondani, mit és hogyan tenne a Munkáspárt a gyár újjáindítása érdekében. Ott a pártprogram, használjuk! Egy ilyen rendezvényhez akár két-három ember is elég. Merjünk dolgozni!”
Kalapos Mária (Bácsalmás):
„Ki az utcára, ki a gyárak elé, ki a piacokra vagy éppen a buszmegállókba! Agitálni mindenhol lehet és kell! Nincs mitől félni, bárkihez oda lehet menni a programunkkal, a „Megérte? Ezt akartad?” című szóróanyagunkkal. Kérdezzük meg egyszerűen, hogy adhatunk-e egy kis olvasnivalót. Bármit válaszol, azonnal elkezdődik egy beszélgetés, egy mini-gyűlés. A röplapot a kézbe, és nem a postaládába kell tenni! Ne féljünk képviselni a Munkáspártot! Bátran mondjuk ki, kik vagyunk és mit gondolunk! A kommunisták mi vagyunk! Az MSZP a báránybőrbe bújt farkasok gyülekezete!”
Szabó Tamás (Gyöngyös):
„Ma nem könnyű kommunistának lenni Magyarországon, fiatal kommunistának pedig különösen nehéz. Tanulás és munka mellett kell röplapozni, agitálni, előfizetőket szerezni a Szabadságnak, dolgozni a Frontért és a Munkáspártért. Mint a Baloldali Front – Kommunista Ifjúsági Szövetség elnöke kérek mindenkit, segítse az ifjúsági szervezetet is, amivel tudja. Lehet ez pénz, technikai eszköz, szállás, vagy akár csak fénymásolóban használható papír. Minden, ami segítheti az ifjúkommunisták munkáját. Mi fiatalok is segítünk mindenben, segítünk az Internet megismerésében, ha kell megcsináljuk a megyei, városi honlapot. Kérek minden megyét, s városi alapszervezetet, ha tud, legalább egy fiatalnak segítsen eljutni a Front augusztusi balatonszárszói táborába (a táborról részletek a 16. oldalon – a Szerk.). Ha a gyereküket, unokájukat most eljuttatják a táborba, vagy később a Front szervezeteihez, mi vállaljuk, hogy becsületes
Papp János (Esztergom):
„Az emberek közönyösek, nehéz megszólítani őket. A nagy pártok, az MSZP, a Fidesz, de a Jobbik is ellopja a jelszavainkat. Meg kell magyaráznunk az embereknek, hogy ne higgyenek a politikai tolvajoknak, a hazug ígéreteknek sem! Mondjuk el mindenhol és mindenkinek, mi az igazság!”
Munkáspárti aktíva: fegyelmezettebb munkát!
Kiss János (Szarvas):
„A Jobbikból a média csinált sztárt! Nekünk ugyan kevés a pénzünk, a nagy tévékbe, újságokba bekerülni csak álom, ám ott vannak a helyiek. Az elnöki látogatások idején ez nem is nehéz, de máskor is bombázni kell a szerkesztőségeket a rólunk szóló hírekkel, állásfoglalásokkal, vagy akár csak olvasói levelekkel. Meg kell keresni és számonkérni a helyi parlamenti képviselőket is! Ennek is van híre! Forogjon minél többet a köztudatban a Munkáspárt neve! Szórólapozni és plakátolni is kell! Központi és helyi plakáttal egyaránt! Ragasszuk ki mindenhova, ahová tudjuk. A munkahelyi faliújságra, az utcai oszlopokra, buszmegállókba! Hangosítóval kell járni a környéket, mindig, amikor lehetőség nyílik rá. Javaslom is, hogy minden alapszervezet szerezzen be egy ilyet. Kevesen vagyunk és sok az idős párttag. Azonban aki nem is tud a napi munkában aktívan részt venni, annak is kötelessége előfizetnie a Szabadságra, támogatnia a pártot pénzzel, mindennel, amit nélkülözni tud. Ez a kommunisták kötelessége!”
Szabó Jenőné (Makó):
„Makó az egyike azon körzeteknek, ahol, ha ma lenne parlamenti választás, meg lenne a szükséges mennyiségű kopogtatócédula a jelöltállításhoz. Az európai parlamenti választásokra ugyanis több mint 800 ajánlószelvényt sikerült összeszedni a környéken. Nem volt könnyű, 16 környező falut is végig kellet járni. Azonban gyorsan indultunk, aznap, amikor kihozták a kopogtatócédulákat. Már akkor tudtuk, hova kell menni, hiszen az elmúlt hónapokat nem tanácskozással, hanem munkával töltöttük. Dolgozni, az emberekkel beszélni nem csak választáskor kell! Sikerült teljesítenünk a feladatot, pedig az alapszervezet nem nagy, mindössze hárman voltunk aktívak. Azonban a többiek is dolgoztak, időben beszéltek rokonaikkal, barátaikkal, szomszédaikkal, el tudták kérni az ajánlószelvényeket. Aki tudott, pénzzel segített. Ezzel be tudtunk kerülni a helyi tévébe, hirdettünk az újságban, programunk mindig kint volt egy hirdetőtáblán a főtéren – nem csak most, az elmúlt években is, mindig frissítettük aktuális Szabadsággal, röplappal. Meg lett az eredménye, Magyarcsanádon például 9,6 százalékot kaptunk. A falu lakosságának majd fele cigány, velük is meg tudtuk találni a közös hangot. De azzal is, aki őket akarja bűnbakként felhozni mindenre. Meg kell mondani: te leszel a következő cigány a három gyerekeddel, hiába nem közülük származol, neked nem lesz munkád és rendes házad, ha ezeket hagyod a hatalmon. Ők a felelősök. Mi Makón soha, semmilyen együttműködést nem kötöttünk az emeszpésekkel. Ennek is meg lett az eredménye, az emberek becsülik a tartásunkat. Tovább kell dolgozni, soha nem szabad csüggedni, szomorúnak lenni! Kommunisták vagyunk: ha mönni kell megint, hát mögyünk!”
Décsi Zsigmond (Balassagyarmat):
„Nem dumálni, keseregni kell! Ha valaki azt mondja, „Mit akartok, kevesen vagytok”, a válasz egyszerű: gyere, állj közénk!”
Frankfurter Zsuzsa (Balassagyarmat):
„A munka nem ér véget a választásokkal, sőt, akkor kezdődik igazán. Folyamatos kapcsolatot kell tartani azokkal, akik támogattak minket, nekünk adták kopogtatócédulájukat. Tanulni kell mindenkitől, akár a Jobbiktól is, ha alkalmazni tudjuk munkamódszereiket. Jövőre nálunk minden faluban lesznek munkáspárti gyűjtőpontok, ahol leadhatóak az ajánlószelvények. Sőt, az utcán is folyamatosan kint leszünk egy-egy asztallal.”
Gál Ferenc (Orosháza):
„Nem csak a választások idején, nap, mint nap kint kell lenni plakátjainkkal az utcán. Tegyük ki mindenhova, ahová lehet, a párt postaládáit, ahol megkereshetnek minket, s minden egyes esetben válaszoljunk is. Keressük meg azokat is, akik gyűléseinkre, vagy az elnöki látogatások során oda jönnek hozzánk! A szimpatizánsokkal folyamatosan tartani kell a kapcsolatot!”
Kerekes Antal (Kecskemét):
„A főnököd jól beszél! Így köszöntöttek a piacon, amikor egy akciónk után visszamentem. Mert vissza kell menni oda, ahol már agitáltunk, s folytatni kell a munkát!”
Pálinkás Ferenc (Pécs):
„Egyénre szabott feladatokat kell adni minden párttagnak, s a munkájukat utána számon is kell kérni. Mondják el a taggyűlésen, mit teljesítettek, s ha nem, miért vallottak kudarcot vállalásukban. Fontos, hogy aki segített nekünk, azokat ne felejtsük el, keressük mindig, beszéljünk, találkozzunk vele. Nem kell mindenkinek azonnal belépnie a pártba, a lényeg, hogy mellettünk legyen és dolgozzon a Munkáspártért!”
Zenko Márton (Budapest) :
„Nem ma lettem kommunista, fegyverrel harcoltam ’44-ben a fasiszták ellen. Akkor is és most is tudom a kötelességem. Mindent meg kell tennünk a Munkáspárt létezéséért, sikeréért. Minden áldozatot meg kell hozni! Mi a feleségemmel önkéntesen megemeltük a tagdíjunkat. Ennek természetesnek kell lennie, nem beszélni kell és semmit sem csinálni. Kérdezem, milyen kommunista az, aki nem segíti a pártot, milyen kommunista az, aki nem fizet elő a párt lapjára, a Szabadságra? Fegyelem kell! Csak így érhetünk el eredményt!”
Gazsó Mihályné (Debrecen) :
„Sokan mondják, kevesen vagyunk. Hát tegyünk ellene! Ne féljünk toborozni, ne féljünk újra és újra megkeresni a szimpatizánsokat! Ki kell menni standokkal naponta az utcára, fel kell venni a vörös inget, fiataloknak a frontos vörös barettet! Oda kell vinni a Szabadságot az újságárushoz, egy biztos lesz, aki vállalja a terjesztését. Ha látnak minket, látják a szorgalmunkat és meggyőződnek róla, hogy nem csak a levegőbe beszélünk, csatlakozni fognak hozzánk! Ehhez azonban pontos és fegyelmezett munka kell! Nem a hibákon és a mulasztásokon kell sokáig rágódni, hanem ki kell azokat javítani és irány dolgozni!”
