Nyithatsz cukrászdát Bécsben! – húzták el a mérgező madzagot a magyar vállalkozó orra előtt. EU-kézzel védhetjük a hungarikumokat, győz a jobb minőség, a finomabb ízvilág! Vége a parasztvilágnak! Vége... Érkezik a sok ízetlen külföldi portéka és a sok romlott, mérgező, gyanús... a szemét.
 „Kiváló zöldpaprikát vettem egy bevásárlóközpontban!” – újságolta decemberben egyik ismerősöm, mire én összevontam a szemöldököm. Gyorsan hozzátette: tudom, hogy neked nem mindegy, de olcsó és finom és egészséges... Igen, lehet, hogy olcsó – mondtam. De finom? És egészséges? Biztos?
 „A Herz-féle szalámiban sokkal sűrűbb a só, mint más hasonló terményben, hidd el, ó nyájas olvasó” – írta Karinthy Frigyes a később Magyar Termék Nagydíjjal jutalmazott szalámiról.
 1888 óta a Herz világmárka. A téliszalámi a szocializmusban is, de még a döglődő kapitalizmusban is a legjobb volt. Nagyívben lekörözte a bécsi sütiket, a lengyelkolbászokat és a chilis újdonságokat. A Herzet kinyírták! Ahogyan teszik ezt Magyarországgal nap, mint nap. Mit számít a Magyar Termék Nagydíj, a fogyasztók elégedettsége! Persze, sok fogyasztót szintén kinyírtak azzal, hogy munkahelyéről utcára lökték, megfosztották jövedelmétől. Jó lesz neked a tesco-minőség vagy még az se!
 A hungarikum nem jogi kategória. A hungarikum nekünk magyaroknak az élet egy szelete. A Herz, a Pick, az egri tejföl, a szolnoki tej, a Tisza cipő, a mangalica, a teavaj, a barackpálinka, a hevesi dinnye, a libamáj és számos, gyakran már csak az emlékezetünkben élő termék. Ízek, ruhák, gépek, buszok, hajók – Magyarország. Helyette itt vannak a gyanús húsok, az ismeretlen összetételű műanyagok, a fasírtnak nevezett katyvaszok, az ízetlen nuggetsek, importból származó szeméthegyek.
 A Herz 300 dolgozója vár, az igazgató a felmondási idejét tölti. Az utolsó rúd szalámik száradnak, és a mesterek már talán csak a túlvilágon készíthetnek valamit a titkos recept alapján. Emberek, akik értéket teremtettek, akik egészséges, finom ízeket alkottak kiváló magyar alapanyagból, az utcára kerülnek. A remek szakemberek majd beállnak valamelyik multi gépe mellé rabszolgamunkát végezni, silány terméket gyártani a leminősített magyaroknak. Meddig hagyjuk még?

Visszamentünk

Újra szórólapoztak a budapesti vörösök a Chinoinnál. Fontos, hogy érezzék a dolgozók: nem feledkeztünk meg róluk a nehéz gazdasági és morális helyzetben. Ebből az akcióból sokat tanultunk. Bizonyos üzemekhez korábban kell menni, és több időt kell ott tölteni, mert a műszakváltás korábban kezdődik és később ér véget. Figyelembe kell venni a leállásokat és a rövidített műszakokat is. Ez azonban nem akadályozhat a munkában! Rendkívül fontosak a célzott szórólapok, mert minden termelőegység más-más problémákkal küzd az általános válság és kizsákmányolás okozta gondokon kívül. Tájékozódjunk környezetünkben! Ha gyárat, üzemet, termelő egységet ismerünk a közelünkben, vigyük meglévő szórólapjainkat, vagy készítsünk az ott dolgozók számára tájékoztató anyagot, s adjuk át számukra műszakkezdésre, műszakváltásra! Ez minden régióban, minden alapszervezetnél megoldható, s kiváló eszköz arra, hogy még jobban megismerjenek bennünket. Szálljunk magunkba: legalább havonta nem jut erre időnk?! Az eddigi tapasztalatokból tudjuk: bőségesen megtérül a befektetett munka!