Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

A PROFIT SZEGÉNYSÉGET HOZ

  Hogy miket nem lehet manapság olvasni! „A mostani válság arra kötelez bennünket, hogy újratervezzük utunkat. A válság lehetőség a tisztánlátásra, s erre építve kell megalkotni a jövő új képét” – olvasom. Majd így folytatódik: „A társadalombiztosítási rendszerek leértékelődnek. Ezt az árat fizetjük azért, hogy a globális piacon nagyobb legyen a versenyképesség. A gazdasági tevékenység a kereskedelmi logika egyszerű alkalmazásával ugyanakkor nem képes minden társadalmi problémát megoldani”. A gondolat szerzője még egy fontos tanácsot ad nekünk: „A profit addig hasznos, amíg a termelést és annak hasznosítását segíti. Ha a profit válik kizárólagos céllá, tönkreteheti a jólétet, és szegénységet hozhat.” Ne találgass, a szerző nem a Munkáspárt tagja, bár akár lehetne is. XVI. Benedek pápa írja mindezt a Caritas in veritate kezdetű szociális enciklikájában, 2009 júliusában. Én kötelező olvasmánnyá tenném a magyar politikai vezetőknek.

ÉRZÉKENY REKTOROK 

  A napokban felkapta a sajtó, hogy a magyar egyetemek rektorainak enyhén szólva nincsenek filléres gondjaik még mostanság, a válság dühöngése közepette sem. Állítólag milliókat visznek haza minden hónapban, ami nem rossz pénz. Pontosan nem tudom, hogy mennyi, mert még soha sem volt ennyi a zsebemben, de mondjuk, hogy sok. Az egész annak kapcsán került elő, hogy a miniszterelnök önmegtartóztatásra, már úgy értem, anyagi önmérsékletre szólította fel az állami vállalatok vezetőit.  Ennek kapcsán derült ki, hogy a havi két-hárommilliós fizetés nem ritkaság rektori körökben sem. Lehet, hogy megköveznek érte, de szerintem, nincs olyan munka, amiért ennyit érdemes fizetni. Szerintem senkinek sem lenne szabad egy milliónál többet keresnie, s persze, százezernél kevesebbet sem. Rektor uramék nem lelkesedtek a hirtelen jött nyilvánosságért, és mindjárt nyilatkoztak is, mondván, hogy a fizetésük az ő személyes ügyük, ne kutassunk az ő zsebükben.
 Szerintem ez sem így van. Az egyetemek így vagy úgy, de a mi pénzünket, vagy legalább is zömében a mi pénzünket költik el. Mi fizetjük az adót, az állam meg ebből a pénzből ad az egyetemeknek. Jogunk van tudni, hogy mire megy a pénz. Arról nem is beszélve, hogy gyermekeink jövőjét bízzuk ezekre az emberekre. S, ha már szóba kerültek az egyetemek, mert szóba hoztuk őket, bizony az is igaz, hogy a magyar diploma ma már nem ér annyit, mint régen. Kis túlzással a gyerek hülyébben jön ki az egyetemről, mint amikor bement. Nos, rektor urak, Önök a köz szolgálatára vállalkoztak, a közélet szereplői, akikre mi, egyszerű polgárok felnézünk, akkor pedig ne érzékenykedjenek, hanem dolgozzanak jobban! A pénzükért.

A BANKOK ELLEN 

Pár évvel ezelőtt az akkori miniszterelnök, Medgyessy Péter nagy mellénnyel jelentette be, hogy rendet tesz a bankvilágban, és kezdi mindjárt az OTP-nél. Az OTP-s vezérek visszaüzentek, hogy menjen hozzájuk a miniszterelnök, ha akar valamit. El is ment. Medgyessy nem tudta megfékezni a bankokat, Gyurcsány sem, szerintem nem is akarták.
 Az állam ma a pénzügyi tőke, a bankok eszköze. Az állam törvényt hoz arról, hogy mennyi készpénzt lehet tárolni, mit lehet fizetni készpénzzel és mit nem. Magyarán az állam kötelezővé teszi, hogy vegyük igénybe a bankot, és azért fizessünk is, ha akarjuk, ha nem. Az állam megtűri, hogy a bankok lakásvásárlásra euróban, svájci frankban folyósítsanak hitelt egyszerű polgárok számára, akiktől nem várható el, hogy eligazodjanak a nemzetközi pénzügyekben. Más országokban ez bűncselekmény. Az állam eltűri, hogy forintért szinte sehol nem lehet hitelt kapni, pedig Magyarországon vagyunk. Az állam eltűri, hogy a bankok minden költségüket, az irodaszer árától kezdve, áthárítsák a lakosságra. Az állam az IMF-től felvett milliárdokat nem polgárainak jólétére, hanem a bankok helyzetének javítására használja. A magyarországi bankok zöme nem is magyar bank, hanem valamilyen külföldi bank leányvállalata, vagyis a magyar állam külföldi gazdasági érdekeket szolgál ki.
 Nem tudom, hogy miként zajlott le Bajnai Gordon és a magyarországi bankok vezetőinek eszmecseréje. El nem tudom képzelni, hogy Bajnainak milyen adui lehetnek. Megfenyegetheti a bankokat, hogy a rendőrség nem fogja megakadályozni, ha felháborodott emberek ezrei mennek majd a bankok elé. Lehet, de nem hiszem. Bajnai ugyanúgy a külföldi bankok kezében van, mint elődei. Most még csak a Jobbik szervez akciókat a bankok előtt. De bizony bekövetkezhet az az idő, amikor az emberek maguk fordulnak a bankok ellen. Akár akarja Bajnai úr, akár nem.

THÜRMER GYULA