Töröljük el végre ezt a poshadt rendszert!

Kiss István munka mellett tanul, mindennapjaira rányomja bélyegét a kapitalizmus kizsákmányolása. Tudatosan kiáll az elnyomott emberek mellett, minden alkalmat megragad, hogy megmutassa a Baloldali Frontot a világnak. Hittel vallja: „Minél több baloldali fiatalt kell a Fronthoz csatlakoztatni, mert csak így harcolhatunk közös céljainkért, hogy a szocializmus ne csak történelem és álom legyen, hanem megélt valóság. Nagyszüleim példáján felnőve kívánom végleg eltörölni ezt a poshadt rendszert, amit kapitalizmusnak hívunk.”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Már dédnagyapám is kommunista volt. Debrecenben élnek a nagyszüleim, akik szintén párttagok voltak. A Baloldali Frontról 2006-ban olvastam A Szabadság újságban, de nem éreztem magamban elég bátorságot, hogy csatlakozzak. Ma már tudom, minél több baloldali fiatalt kell a Fronthoz csatlakoztatni, mert csak így harcolhatunk közös céljainkért, hogy a szocializmus ne csak történelem és álom legyen, hanem megélt valóság. Nagyszüleim példáján felnőve kívánom végleg eltörölni ezt a poshadt rendszert, amit kapitalizmusnak hívunk. Ezért az idén a pártba is beléptem.

– Már gyermekkorodban vezettél...

– Imádtam apuval buszozni a „piros hetesen”. Ez hatalmas élmény volt számomra azért is, mert a kisebb forgalmú járatokon apu megengedte, hogy én nyissam-zárjam az ajtókat. 11 évesen vezettem először buszt.

– Mi a véleményed arról, ami most a BKV-nál történik?

– Nagyon sajnálom és felháborít. Édesapám a régi Récsei garázsnál dolgozott. Ott ma egy pláza van. Onnan átkerült a Fürstbe, ez a dél-budai autóbusz üzemegység. Amit a 4-es metróval művelnek, olyan, mint a kabaré, de rossz. Mint egy pokoli kabaré! A pénzekről rémhíreket lehet hallani naponta. Itt eltűnt ennyi, ott megtaláltak annyit, egyik vezető hatvan milliót kapott, a másik többet. Gyalázatos, hogy egy olyan cégnél, ahol kigyulladnak a buszok, és minden dől össze, jutalmakat kapnak a vezetők. Egyszerűen felfoghatatlan, hogy a metróépítésnek nincs pontos költségvetése, a dolgok véletlenszerűen történnek. Egyáltalán biztonságos lesz a metró? Nem tudni. Szörnyű, hogy ez az állapot az egész országra jellemző.

– Mit olvastál utoljára?

– Tatay Sándortól a Puskák és galambok című regényt. Érdekfeszítően írja le a Tanácsköztársaság utáni helyzetet, mindenkinek csak ajánlani tudom.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szeretek kerékpározni, focizni, bulizni. Szívesen hallgatok magyar rock zenét. Persze a mozgalmi munkára szánom a szabadidőm legnagyobb részét.

– Nemrég határozottan felemelted a szavad a szlovák nyelvtörvény ellen.

– Ez egy újabb uszítás, amivel a tőkés provokátorok egymásnak ugrasztják az embereket. A szocializmus évei alatt a CSEMADOK ápolta a nyelvet és a hagyományokat, kialakultak az egymás mellett élés íratlan normái, egymás kultúrájának a tisztelete. A nacionalista hangulatkeltést egyik oldalon sem tűrték. Ma szembeállítják a két nemzetet, és még fasiszta jellegű törvényt is hoznak, amely az állampolgárok magánszféráját is sérti. Azzal büszkélkednek a hatalom mai urai szerte Európában, hogy átvágták a vasfüggönyt és lebontották a berlini falat. Voltak hibák a múltban is, de ma lelki terrort alkalmaznak, és falakat építenek az egyes emberek köré. Vasfüggöny az agyakban van, ami képtelenné tesz a józan gondolkozásra és az önálló cselekvésnek szab gátat. Ennek sürgősen véget kell vetni! A magyar és a szlovák munkásnak együtt kell küzdeni a közös ellenség, a kapitalista kizsákmányoló ellen, és nem szabad felülni egyik oldalon sem a nacionalista provokációnak. Ezt a propagandát kell terjeszteni a gyárak, üzemek dolgozói körében, hiszen sok helyen több nemzetiség dolgozik együtt.

– Mi a véleményed az elmúlt idők változásairól?

– Katasztrófa, ami ebben az országban van. Mindent a pénz befolyásol és egyesek aránytalan hatalma. Kialakult a tőkés diktatúra a demokrácia látszatintézményeinek a megtartásával. Most már itt az idő, hogy pontot tegyünk a végére.