|
„És jöttek a dicsők, hatalmas
Lábok törvény felett.
Volt munka: pusztított a vas!
S az ember kérkedett.
S midőn dicsői vesztenek,
Bújában egymást marta meg.
S a hír? Villám az ínség éjjelén”
(Vörösmarty Mihály)
Herz, Szolnoki Cukorgyár, Mirelite Csepel Hűtőipari Kft., Tisza Cipő és sorolhatnám... Miután megnyuvasztották a magyar oktatást, sikeresen kigyomlálva belőle Arany Jánost és a magyar jobbágyot, Dózsa György dühét és Apáczai tenni akarását, szétrobbantják a magyar múlt értékteremtő intézményeit. Igen, a szentélyeket, amelyekre az 1800-as évektől büszkék vagyunk, ahol a szocializmus esztendeiben a legjobb termékeket gyártották. Csepel vörös volt és magyar. Csepeltől elvették magyarságát és vörösségét, de hiába! Csepel újra vörös lesz és visszaveszi örökségét!
Szolnokon felrobbantották a cukorgyár két kéményét. Minek a magyar cukor, miért éljen a magyar paraszt? Az EU-nak nem kell. Nem kell sem az 1912-es kémény, sem a szocializmus esztendeiben épült kémény. Dehogy vállalja fel vidékiségét Brüsszelben a Magyarországról küldött szolgalelkű bürokrata! Magyarhon a szolgáltatások kicsiny bódéja. Telis-tele bóvlival, ehetetlen porokkal és importált méreggel, „sómenekkel” és ripacsokkal, tudatlan majmokkal. Magyarul beszélnek még az EU kis autonóm tartományában, ahol árgus szemekkel figyel, és minden pisszenést lefülel a nagy szörny, az imperialista USA, amely inkább kezet fog a fasisztákkal, mint a kommunistákkal. Fidelt nyomorították meg és nem Pinochetet vagy Francót. Dél-Amerikában nem volt embargó, de Kubában ma is van. Nem lehetnek illúzióink. Az USA és az EU nem nekünk tapsol, hanem annak, aki így vagy úgy kiszolgálja a tőkés érdekeket, védi annak a 9-10 nagytőkésnek a vagyonát, aki maga alá gyűrte a világot. Kizsigereli Magyarországot és felelős az afrikai éhezésért. Mert az USA is, az EU is ugyanarról a tőről fakad, mindkettőt ugyanaz a kígyó mozgatja. És mindkettőnek az az érdeke, hogy Magyarországot, Szlovákiát, Romániát, Bulgáriát felszámolja, és szemétkosárrá züllessze, miközben népeit egymás ellen fordítja. Mert Dimitrov elvtárstól is hallottuk már, hogy a finánctőke a legocsmányabb, legagresszívebb a világon. A finánctőke a fasizmus melegágya. Ma a finánctőke felszámolja a nemzeti örökséget egyfelől, és nacionalista uszítást provokál másfelől.
Nekünk kommunistáknak győzni kell! Összefogással! A magyar munkás, paraszt, a román bányász, a bolgár kertész, a szlovák vendégmunkás ugyanazt a zászlót vigye egy közös cél érdekében. Ez a közös cél: a szocializmus. Adyval, Dózsával, vöröskatonákkal, internacionalista magyar szívvel.
FOGARASI ZSUZSANNA
|
Mi is megszólalhatunk!
Mindannyian tudjuk, a média nem szeret bennünket. Persze, hogy nem, hiszen azok ellen szólnánk, akik pénzelik a népbutító szólamokat. Meg is tesznek mindent, hogy távol tartsanak bennünket a nyilvánosságtól: tévében, rádióban alig-alig hallani a Munkáspártról. Még a végén eljutna az üzenetünk az emberekhez…
A mi dolgunk viszont az, hogy áttörjünk a virtuális barrikádokon! A feladat nem lehetetlen, ezt bizonyítja a nyíregyházi kommunisták eredménye: a megyei elnökségi ülésről beszámolt a Nyíregyházi Napló is. A szabolcsi emberek objektív tájékoztatást kaphattak az ülés legfőbb mondanivalóiról Tóth András megyei elnök nyilatkozata nyomán. „Sikerként könyvelték el, hogy jogot szereztek az európai parlamenti választáson való induláshoz. Az is pozitívumot jelentett a pártnak, hogy hosszú idő óta több szavazatot sikerült elérniük, mint ahány kopogtatócédulát gyűjtöttek. Ez fontos eredmény, amelynek tapasztalata, hogy a párt megítélése jobb az emberek körében, mint korábban. Ezt bizonyítja az is, hogy a Munkáspárt programját és értékelését az elmúlt húsz évről jól fogadták az emberek. Ne tekintsük a nyíregyháziak példáját egyedi esetnek! Ha folyamatosan tartjuk a kapcsolatot a média képviselőivel, folyamatosan tájékoztatjuk őket tevékenységünkről, előbb-utóbb rólunk is szólniuk kell!
|
|
A hőségben is dolgoznak a csepeli kommunisták
 Július 21-én, kedden reggel vörösinges munkáspártiak jelentek meg a csepeli munkanélküli hivatal előtt. Szórólapokat nyújtottak át az elkeseredett embereknek, akik szívesen olvasták sorbanállás közben. A járókelők és az arra járó autósok is csodálkoztak a csapat láttán. Előfordult, hogy lassítottak, és átvették a „Mit akar a Munkáspárt?” című kiadványt, valamint a Baloldali Front anyagát, amiből megismerhettek sok olyan információt, melyeket a polgári sajtó és a kereskedelmi televíziók elhallgatnak.
A Munkáspárt aktivistái a jövőben is ott lesznek minden munkanélküli hivatal előtt, hiszen ezeken a helyeken gyakran több emberrel lehet találkozni, mint a termelőegységek bejáratánál. A munka nélkül maradt családoknak erőt és reményt ad az a tény, hogy él ebben az országban egy párt, amely komolyan veszi problémáikat, s már kezdik megérteni, hogy tenni, változtatni csak közös erővel lehet.
|
Ki a gyár elé!
Salgótarjáni párt- és frontszervezetünk, az egri Baloldali Front segítségével több órán keresztül szórólapozott és agitált az üveggyapotgyár bejáratánál. Világossá tették mind a műszakváltásról ki- és beérkező dolgozók, mind az eseményre felfigyelő média számára, hogy küzdeni kell minden egyes munkahelyért, nem hagyhatjuk, hogy Salgótarjánban lassan ne legyen üzem, hiszen ez a város gyár nélkül olyan, akár az ablak üveg nélkül. A „Megérte? Ezt akartad?” szóróanyagot még a legelkeseredettebb munkás is elfogadta, sőt, elég sokukkal párbeszéd alakult ki. A párt országos aktívájának iránymutatása alapján folytatni kell a gyárlátogatásokat, a munkásoknak el kell magyarázni, hogy kik okozták a válságot, és miért már megint ők az elszenvedői.
|
