Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A Vencel tér „hőse”

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. augusztus 26-án a prágai kerületi bíróság ötezer korona pénzbírságra ítélte Deutsch Tamást, a Fidesz akkor még szinte ismeretlen emberét.  A magyar média, amely már gyakorlatilag átállt a rendszerváltó erők oldalára, a Németh-kormány és különösen Horn Gyula hathatós támogatásával, pillanatok alatt „nemzeti hőst” farag Deutschból.

1968 KÉTFÉLE FELFOGÁSA

1989 augusztusa évforduló. 1968. augusztus 20-án a Varsói Szerződés csapatai, köztük a Magyar Néphadsereg egységei megszállták Csehszlovákiát. Az akció célja az volt, hogy megakadályozzák a szocializmus megbuktatását és a tőkés ellenforradalom győzelmét. A katonai fellépést megelőzően a szocialista országok vezetői hónapokon át győzködik Dubceket, a csehszlovák párt első számú vezetőjét, hogy saját maguk, politikai eszközökkel oldják meg helyzetet. Dubcek nem tudja, vagy nem akarja vállalni. Az MSZMP akkori vezetése, személyesen Kádár János mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a katonai fellépés, közvetít a szovjet és a csehszlovák vezetés között, de végül beadja a derekát. A magyar politika Kádár idején az 1968-as beavatkozást egy olyan kellemetlen lépésként fogta fel, amelyet a történelmi helyzet kényszerített ki.
 Az 1968-as „prágai tavasz”, a polgári, szocialista-ellenes erők aktivizálódása ugyanakkor minden létező ellenzéki erő szemében a „szabadság, a demokrácia” jelképe volt. A VSZ-országok katonai beavatkozása pedig értelemszerűen az „elnyomás, a diktatúra” és általában minden rossz szinonimája lett. A kádá­ri MSZMP nem a lényeget, vagyis a szocializmus megvédésének szükségét vitatta, hanem csak a módszert. Az ellenzéki erők viszont nem csak a módszert utasították el, hanem a lényeget is, a szocializmust. Várható és kiszámítható volt, hogy a rendszerváltás utolsó hónapjaiban minden ellenzéki, illetve a szocializmus ellen fellépő erő a maga javára igyekszik hasznosítani 1968 évfordulóját.

AZ MSZMP FELÜLVIZSGÁLJA A MÚLTAT

Az MSZMP akkori vezetése igyekezett az események élén járni. Szokai Imre, az MSZMP külügyi osztályának helyettes vezetője még a pártvezetés hivatalos álláspontjának elfogadása előtt, augusztus 11-én, a Népszabadság hasábjain alapvetően hibásnak minősítette a katonai beavatkozást. Az akkori csehszlovák vezetés jelzi a magyar vezetésnek, hogy ők kerülnének súlyos helyzetbe, ha a hivatalos magyar álláspont megváltozna, és az alapkérdést, a szocializmus megvédésének szükségességét tagadnánk. A csehszlovákok azt is kérik, hogy a magyar média – ha már nem akar jót mondani Csehszlovákiáról – legalább rosszat ne mondjon. Forró Evelin, a Magyar Rádió prágai tudósítója ebben az időben válik ismertté a csehszlovák vezetést szinte mindenben bíráló tudósításaival. Milos Jakes, a párt főtitkára azt kéri Grósz Károlytól, hogy hívják haza a tudósítót. A magyar párt első embere 1989 nyarán már nem képes elérni ezt a Magyar Rádió akkori vezetésénél.
 Az MSZMP vezetése 1989. augusztus 15-én kijelenti: „Az MSZMP mai vezetése nem azonosul az 1968-as csehszlovákiai katonai beavatkozással. Történelmi tényként állapítja meg ugyanakkor, hogy az akkori vezetés a nemzetközi kapcsolatok alapvető normáit és a szocializmus érdekeit tiszteletben tartva eredetileg a politikai rendezés híve volt.”

A MAGYAR ELLENZÉK TÁMADÁSBAN

Az SZDSZ, összefogva a csehszlovákiai polgári ellenzékkel, közös nyilatkozatot adnak ki: „Huszonegy éve Prága volt a remény fővárosa. A magyar csapatokat ugyanazok vezényelték ellene, akik korábban a saját népük ellen szövetkeztek a szovjet diktatúrával. Ma a világ kérdőn tekint Varsóra, Moszkvára, Budapestre: véget ér-e vajon az emberi nem véres és ostoba kalandja, amelyet kommunizmusnak neveztek? Az elnyomás rendszere Csehszlovákiában is inog. De a hatalom rettegve védi birtokát. A demokrácia csehszlovákiai és magyar barátainak titkokban kell találkozniuk, hogy Prága rendőröktől hemzsegő utcáin megszoríthassák egymás kezét. Össze kell fognunk a jövőben is: a pártállam ellen – a demokratikus jogállamért...” Világos beszéd, ezt hívják kapitalizmusnak.
 A Fidesz és az SZDSZ embereket is küld Prágába, hogy részt vegyenek a csehszlovák ellenzék rendezvényein. Nem véletlenül mennek tehát oda, hanem tudatosan. 1989 augusztusában az MTI is hírt ad arról, hogy „az évforduló alkalmából a magyarországi FIDESZ-nek 40, az SZDSZ-nek és a Magyarországi Szolidaritásnak pedig 7-7 tagja utazott be Csehszlovákiába prágai úticéllal. Előzetes információk szerint egyébként a magyar ellenzékiek részt vettek volna vasárnap délután 6 órakor a prágai Károly hídon tervezett ellenzéki demonstráción. Erre azonban nem került sor.”

VENCEL TÉRI CSATA

1989. augusztus 21-én, hétfőn a prágai Vencel téren a csehszlovák ellenzék tüntetést szervez. Ezen jelentős számban vesznek részt magyarok is. A már említett „pártturisták” mellett újságírók, tv-riporterek, mások. A csehszlovák rendőrség feloszlatja a rendezvényt. Őrizetbe vesznek hét magyar állampolgárt is. Köztük van Lantos István tévériporter és Huber Pál operatőr, Pesti László, a Fekete doboz című ellenzéki video-folyóirat operatőre, Pataki Gábor a Képes 7 és Bodó Gábor a Mai nap fotóriportere és mások. Őket néhány nap múlva szabadon engedik, de Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt „a közrend igen súlyos megsértése” miatt őrizetbe veszik.  
 Ezzel megkezdődik Deutsch politikai „felépítése”. Deutsch Tamás ekkor 23 éves. 1984-ben a Kaffka Margit Gimnáziumban érettségizik. 1986-ban kezdi meg tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, az egyetemet 1992-ben fejezi be, de csak 1999-ben diplomázik, már az Orbán-kormány kinevezett sportminisztereként. 1989 augusztusában a magyar sajtó szinte minden nap róla ír. Nyilatkozik is. Deutsch elmondja, hogy „az őrizetbe vételkor a Vencel téren gumibottal ütlegelték, de azóta nem bántalmazták. A körülményekhez képest normálisan bánnak velük”. Deutsch kijelenti: „mélységesen felháborítja, hogy egy baráti szocialista ország fővárosában, ahová turistaként látogatott el, ilyen bánásmódban részesül”. Íme Deutsch, az ártatlan turista, a szegény magyar, a demokrácia 23 éves harcosa, korunk hőse.
 Augusztus 26-án a prágai kerületi bíróság úgy dönt, hogy bíróság elé állítják Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt. Válaszul Budapesten, a csehszlovák nagykövetség előtt folyamatos tüntetéseket szervez az SZDSZ és a Fidesz. Az akcióban számos magyarországi ellenzéki szervezet szerephez jut, köztük a Szolidaritás Munkás Szakszervezeti Szövetség, a Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum, a Független Jogász Fórumnak, az ELTE ÁJK Demokratikus Diákuniója, az Emberi Jogok Nemzetközi Társasága Magyarországi Tagozata és sokan mások.


Orbán Viktor és Deutsch Tamás


  A buliból Horn Gyula külügyminiszter sem akar kimaradni. Magához kéreti Stefan Orosst, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivőjét, és bejelenti a magyar fél tiltakozását az augusztus 21-i prágai tüntetések során őrizetbe vett két magyar állampolgárral szemben alkalmazott eljárás miatt. Értetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a csehszlovák hatóságok a két magyar állampolgárt, a prágai magyar nagykövetség konzulja által felajánlott garanciák ellenére is fogva tartják, miközben az ugyancsak őrizetbe vett csehszlovák, illetve más külföldi állampolgárokat kivétel nélkül szabadlábra helyezték. Horn Gyula hangsúlyozza: ez az eljárás felveti annak veszélyét, hogy Deutsch Tamás és Kerényi György szerepét és cselekményét csehszlovák részről a valóságosnál súlyosabbnak minősítik.
 A csehszlovák válasz sem marad el. Miroslav Vetrovec, a csehszlovák külügyminisztérium főosztályvezetője hivatalába kérette dr. Hankó Jánost, a prágai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjét – mint a csehszlovák hírszolgálati iroda közleményében olvasható – „a két letartóztatott magyar állampolgár ügyének gyorsított megoldásával kapcsolatos magyarországi igényekkel összefüggésben”. A CTK közleménye szerint a magyar ügyvivőnek hangsúlyozták, „Csehszlovákiának tartós érdeke a kölcsönös kapcsolatok további sokoldalú fejlesztése Magyarországgal, nem érthet azonban egyet azzal, hogy egyes magyar állampolgárok – az ismételt figyelmeztetés ellenére – megengedhetetlen módon visszaéltek vendégszeretetünkkel, és megsértették törvényeinket, és jogi előírásainkat”. A továbbiakban a közleményben a következő olvasható: ,,Ami a két letartóztatott magyar állampolgár ügyét illeti, a csehszlovák szervek következetesen, a csehszlovák törvényekkel és a nemzetközi kötelezettségekkel, valamint a csehszlovák-magyar jogsegélyegyezménnyel összhangban jártak el”. A CTK végül azt írta, hogy a csehszlovák külügyminisztériumban a magyar ügyvivőnek egyidejűleg „ismét sürgetően megemlítették azt a csehszlovák igényt, hogy biztosítsák a nyugalmat és a rendet a budapesti csehszlovák nagykövetség előtt”.
 Végül Deutsch Tamást és Kerényi Györgyöt a közrend megsértése miatt öt-öt ezer korona pénzbüntetésre, és az országból való azonnali kiutasításra ítélik. A magyar nagykövetség azonnal meghitelezi a pénzt. A Fidesz pedig még egy bőrt lehúz a Vencel téri ügyről. Vígh Mónika, a Fidesz választmányának akkori tagja elmondta: „Adj egy koronát címmel akciót indítanak, hogy összegyűjtsék a két elítélt magyar fiatal pénzbüntetésének összegét”. Deutsch Tamás elindul a politikai karrier felé.