A fasiszta veszélyt csak
a baloldal tudja legyőzni!

Marosán János hisz abban, hogy az emberek meg tudják változtatni életüket, ha megismerik az utat. Tudja: nem segélyekre, hanem munkára és az emberi méltóság tiszteletben tartására van szükség. „20 év tőkés rendszer egyértelműen megvilágította a kapitalizmus embertelen arcát. Az embereknek nincs munkájuk, kikapcsolják az áramot, gázt, vizet, elárverezik az otthonokat. Tömegek élnek szociális segélyből, megalázó körülmények között… Életem során mindig az emberek sorsának jobbá tétele érdekelt. Napi politikai munkával ezt kívánom elősegíteni.”

–Hogyan kerültél a mozgalomba?

– 1950-ben én is úttörőként kezdtem, mint sokan mások. Később KISZ-tag, majd 9 évig KISZ-titkár voltam. Büszke vagyok az Aranykoszorús KISZ-jelvényemre. Az MSZMP-be 1963-ban léptem be, 1965-től munkásőr is lettem. Tágabb családomban sok volt a kommunista, különböző posztokon. Nagybátyám, Puja Frigyes, édesanyám öccse, külügyminiszter volt. A szocializmusban minden munkás és paraszt előtt nyitva állt a tanulás és továbblépés lehetősége, szakmai és politikai téren egyaránt. Életem egyik sorsfordító történelmi időszaka az 1960-as mezőgazdasági átszervezés volt: a kisparaszti gazdaságot felváltotta a nagyüzemi gazdálkodás. A kezdeti nehézségek után óriási fejlődés következett be. Megismertem és megszerettem a közösségi munka minden részletét. Kommunista fiatalként a szocialista rendszer elkötelezett híve voltam, s ez a mai napig tart.
 Gyermekként állandó mozilátogató voltam. A felszabadulás után látott szovjet, francia, olasz filmek egy életre szóló élményt nyújtottak nekem. Egyszerű emberek sorsával foglalkoztak, mégis izgalmasak voltak.

– 1989 után csalódtál?

– A szocializmusban, odaadó munkával egy világszínvonalú mezőgazdaságot hoztunk létre, felvirágoztak városaink és falvaink. Olyan életszínvonalat értünk el, amelyet a Nyugat is elismert. Ezt a fejlődést törte derékba a tőkés rendszerváltás. 1989 novemberében megalakítottuk az új MSZMP szervező bizottságát. Az újjáalakult pártszervezetnek a titkára lettem. Akkor már tudtam, hogy rendkívül nehéz munkára vállalkozunk. Mindent elkövettünk, hogy pártunk politikáját népszerűsítsük. Sok volt elvtársunkban csalódtam, akivel a szocializmusban egy úton haladtunk, de a rendszerváltás után letért az útról. 20 év tőkés rendszer egyértelműen megvilágította a kapitalizmus embertelen arcát. Az embereknek nincs munkájuk, kikapcsolják az áramot, gázt, vizet, elárverezik az otthonokat. Tömegek élnek szociális segélyből, megalázó körülmények között.

– Az ország egyik legszegényebb területén élsz.

– A lakosság életszínvonala nagyon alacsony, az elkeseredés és a kilátástalanság mérhetetlen. Minél több propagandaanyagot igyekszünk az emberek kezébe adni. Ezen kívül elengedhetetlen új pártszervezetek létrehozása. Életem során mindig az emberek sorsának jobbá tétele érdekelt. Napi politikai munkával ezt kívánom elősegíteni.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Nagyon kevés van belőle. Azt főleg olvasással és kerti munkával töltöm. A háztáji gazdaságomban megtermelem a család számára fontos növényeket és gyümölcsöket, állatokat is nevelek. Ebből él a család egész télen.

– A tőkés ellenforradalom mindenkit megzavart.

– A rendszerváltás a baloldali emberek gondolatait is összekuszálta. Azt kívánom, hogy a Munkáspárt megújult politikával induljon neki a választásoknak. A történelemből tanulva tudjuk, hogy a fasiszta veszélyt csak a baloldal tudja legyőzni. Nekünk, kommunistáknak, akárcsak elődeinknek, mindent el kell követni az ordas eszmék terjedése ellen. Fő feladatunk a választásokra való felkészülés technikailag és anyagilag egyaránt. Biztosítani kell a feltételeket, hogy a párt indulhasson a választásokon.