Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A televízió átállása

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. augusztus 28-án Nyers Rezső, az MSZMP elnöke a párt Elnöksége elé viszi a Magyar Televízió elnökének levelét, amelyben a tv-elnök kezdeményezi: „a Magyar Televízióban szüntessük meg a pártok működését”. Az Elnökség egyetért, és a Politikai Intéző Bizottság elé küldi az ügyet rendezésre. Megkezdődik a hatalom átadása a legfontosabb médiumban, a televízióban.

REFORM A TELEVÍZIÓBAN

A reform a médiában is olyan, mint a politikában. Addig reform, amíg az újítások a szocializmust segítik. Ha kilépnek ebből a keretből, már nem reformról, hanem rendszerváltásról beszélünk.
 Az MTV elnöke 1987-től egészen 1989 decemberéig Bereczky Gyula. 52 évesen lesz az első számú médium első számú embere. Dolgozott a bányászatban, de az ötvenes évek második felétől a rádiózás területén van. 1976-ban a Magyar Rádió szerkesztőségvezetője, főszerkesztő-helyettese, majd információs főszerkesztője lett. 1984-ben kiemelik, az MSZMP KB sajtóalosztályának lesz a vezetője, majd osztályvezető-helyettes. Komoly hatalom. Az MTV-ben jó, precíz elnök, becsülik a politikában is, a szakmában is. Re­formot hajt végre. Korszerű, széles látókörű televíziót akar, többé-kevésbé a szocializmus keretei között.
 Ebben az időben a legfontosabb médium az MTV. Akkoriban még van tv-előfizetés, havi száz forint. Az MTV-nek több mint három millió előfizetője van. Számuk gyarapszik, hiszen évente mintegy félmillió tv-készüléket adnak el, köztük egyre több színes készüléket. 1980-tól már színesben adják a Híradó és A Hét valamennyi adását. A műsorok mintegy 60 százaléka színes. 1986-ban a heti műsoridő átlagosan 68 óra az 1-es, és 32 óra a 2-es programon. Csupán összehasonlításképpen: 1960-ban csupán 22 óra volt. 1989 elejétől végre műsornap lett a hétfő is, a heti adásidő 120 órányira bővült. Az 1-es program már egész napos, a 2-esen délután 17 órától folyt az addiginál önállóbb, informatívabb és kötetlenebb műsor. Az MTV szempontjából is fontos körülmény, hogy 1989-ben a hazai előfizetők 17%-a tudott már külföldi műholdas adásokat nézni.
 A reform jegyében az MTV vezetése 1988-89-ben számos újítást vezet be, messze elmegy a szocialista hatalom tűrőképességének próbára tételében. 1989 februárjában az MTV megszólaltatja Nagy Imre lányát. A televízió addigi történetében ez példátlan eset. 1989. április 12-én Sugár András az MTV Panoráma című külpolitikai műsora számára interjút készít Alexander Dubcekkel, az 1968-as prágai tavasz vezetőjével, a CSKP KB akkori első titkárával. Dubcek beszél saját életútjáról, a Szovjetunióban töltött éveiről, az 1968-as csehszlovákiai eseményekről és a bennük játszott szerepéről, tárgyalásairól a szocialista országok akkori vezetőivel – köztük Kádár Jánossal –, a katonai beavatkozásról, valamint eltávolításáról a politikai életből. Ilyen interjú korábban elképzelhetetlen volt.
 1989 szeptemberében az MTV közvetíti a parlament ülését. „A televízió vezetése azért határozott így, mert a képviselők kivételes horderejű, a nemzet egészét érintő kérdésekről tárgyalnak, s a társadalmat nem kívánják megfosztani a közvetlen tájékozódás lehetőségétől” – nyilatkozza a televízió vezetése. Az év utolsó napjait szinte az egész ország a készülékek előtt tölti; az MTV történelmi eseményeket, a romániai Ceausescu-rendszer összeomlását közvetíti egyenes adásban.
 De van más is, ráadásul máig ható következményekkel. 1989. augusztus 19-én reggel jelentkezik első alkalommal a képernyőn a Nap-TV, amely azóta a szocialista-liberális médiacsalád meghatározó tagjává nőtte ki magát. Bereczky lehetővé teszi, hogy a magántelevízió adását az állami televízió 2-es csatornája sugározza. Ma már az 1-esen van.

TÁMAD AZ ELLENZÉK 

1989 februárjában a március 15-i ellenzéki ünnepség szervezői bejelentik, hogy március 15-én jelképesen elfoglalják az MTV-t. Az MTV pártbizottsága, értsd az MSZMP bizottsága röviddel ezután nyilatkozatot ad ki, miszerint „a Magyar Televízió a nemzet intézménye, felügyeletét pedig – a korábbi közvetlen pártirányítás helyett – az Országgyűlésnek felelősséggel tartozó kormánynak kell ellátnia. Legyen az idei közvetítés – benne akár a jelképes, közös elfoglalás is – bizonyítéka, hogy a tisztességes politikai szándékok és cselekvések előtt nincs elzárva a Magyar Televízió”.
 Március 15-én, a Szabadság téren valóban bekövetkeznek az előre jelzett események. Csengey Dénes, az MDF egyik alapítója a szónok. „Itt állok egy meghasadt nemzet élén.” Mondata szép, legfeljebb nem igaz. „Ne féltse tőlünk senki a televíziót! Nagyon fogunk vigyázni rá, mert az a miénk.” Ezzel kezdetét veszi az MTV jelképes elfoglalása.

BELSŐ ÁRULÁS 

Az MTV MSZMP Bizottsága 1989. április 10-én levelet intéz „az MSZMP Központi Bizottságának reformpolitikusaihoz és reálpolitikusaihoz”. A levél szerzői követelik, hogy az MSZMP, amelynek speciel ők is tagjai, számoljon el a múlttal, a válsággal, amibe szerintük az ország került. Egyben követelik mindazok eltávolítását, akik nem reformszellemben gondolkodnak. „A megújult MSZMP-ben a centrumtól jobbra és balra is csak reformkommunisták és reálpolitikusok helyezkedhetnek el” – hangzik a nyilatkozatban. A szerzők ünnepélyesen megfogalmazzák a nagy célt is: „visszafordíthatatlanul haladunk előre a demokratikus társadalomhoz, amelyben szabadságjogaink írott szavak helyett valósággá válnak”.
 A Németh-kormány 1989-ben Felügyelő Bizottságot hoz létre, hogy biztosítsa az MTV működését az 1990-es országgyűlési választások után létrehozandó kormány megalakulásáig. Az intézmény dolgozói egy részének már ez is sok. Wisinger István, a TV1 igazgatója, majd Bereczky Gyula elnök is lemond a tisztségéről. Álláspontjuk szerint „végre meg kell szűnnie a sajtó közvetlen politikai ellenőrzésének, hogy az újságírók számára lehetségessé váljon saját hajlamaik, beállítottságuk és elkötelezettségük érvényesítése a közvélemény tájékoztatásában”.
 Normális ésszel azt lehetne gondolni, hogy a párt, a hatalom ilyen esetben lép. 1989-ben az MSZMP vezetése azonban már úszik az árral. Nem oszlatja fel a renitens, sőt lázadó televíziós pártszervezetet. Kísérletet sem tesz arra, hogy a hatalom szempontjából fontos értelmiségi kör lázadását visszaszorítsa, és a televíziót a hatalomért folytatott harc fontos szakaszában visszaszerezze.


Barabás János. Tudott és akart is
mindig jó helyen lenni

 Az MTV-ügy kezelésére augusztus 28-án Barabás János, a KB újdonsült titkára kap megbízást. Barabás a szocializmusban jelenik meg, de azok közé tartozik, aki képes karriert teremteni a szocializmusban is, a kapitalizmusban is. Az 1970-es évek második felében a KISZ KB titkára, majd 1982-ig az Állami Ifjúsági Bizottság titkára. Ebből a tisztségből lesz az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője. 1988 szeptemberében már a Budapesti Pártbizottság ideológiai titkára, de vágya, hogy egyszer az egész párt propagandafőnöke legyen. Ez is bekövetkezik. Még a rendszerváltás előtti utolsó pillanatban is sikerül előrelépnie. 42 évesen, 1989 júniusától októberig ő a KB ideológiai titkára.
  Jellemzésként egy részlet egy 1989-es Barabás-interjúból, amelyben a pártvezetés „reform”-elképzeléseinek fogadtatásáról beszél: „Nagyon ellentmondásos hatásokat tapasztalok és nagyon különböző hatásokat. Régebbi párttagok, az idősebb nemzedékhez tartozók körében jóval több zavart, bizonytalanságot, tisztázatlanságot, tájékozódási nehézséget tapasztalok. A fiatalabbak gyorsabban fogják fel a különböző új elemzéseket, értékeléseket, feladatokat. A magasabb képzettségűek – tehát mondjuk az egyetemet, főiskolát végzett értelmiségi párttagok – ugyancsak könnyebben alkalmazkodnak a változásokhoz, mint az alacsonyabb iskolai végzettségűek. Végül pedig nem közvetlenül az én munkaterületemhez kapcsolódik, de van bizonyos tapasztalatom, hogy itt a városban, talán a fővárosban könnyebb az új politikai folyamatokhoz alkalmazkodni, mint teszem azt kisközségben.” Barabás egyébként ebben az időben védi meg kandidátusi disszertációját Moszkvában. A disszertációban részletesen szól a sajtó pártirányításának (!) szükségességéről.
 Barabás János a rendszerváltás után sem vész el. A Medgyessy-kormány alatt ő lesz a Hungexpo Zrt. vezérigazgatója, a céget privatizálása után is ő vezeti. Mellesleg ő a Szerencsejáték Zrt. felügyelőbizottságának elnöke. A Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója, mint tudjuk, Székely Gábor, az egykori SZDSZ-es politikus.

EPILÓGUS 

A Magyar Televízió és általában a magyar sajtó elégedetlen munkatársai 1990 után megtudják, hogy mit is jelent a „demokratikus társadalom”, ahol az újságírók számára lehetségessé válik „saját hajlamaik, beállítottságuk és elkötelezettségük érvényesítése a közvélemény tájékoztatásában”. Az MTV a mindenkori győztes párt ellenőrzése alá kerül. A média zöme magántulajdonba kerül, ahol a tulajdonos mondja meg, hogy mi a jó és mi a rossz. A tulajdonosok számára a döntő a profit, és nem a közvélemény tájékoztatása. A sajtó szakmai színvonala rohamosan csökken. Az 1989-es lázadó újságírókat a konzervatív kormányok idején háttérbe szorítják, kirúgják állásukból. Sokuk azonban ma is ott van a szocialista-liberális média valamelyik csapatánál.