Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

KITŐL FÉL BAJNAI GORDON?

Ne is akarják nekem szidni a miniszterelnököt, nem engedem! Ez egy aranyember, nem is érdemlünk ilyet. Bajnai Gordon olyan okosakat mond mostanság, hogy az egész szocliberális társaság együtt nem tudott hét év kormányzás alatt ennyit összeizzadni.
 A magyar nagykövetek közelmúltbeli értekezletén például azt mondta Bajnai úr, hogy nagy baj lesz kicsinyke országunkban, ha a „fokozatosan megkapaszkodó alsó középosztályok” gondjai megszaporodnak, mivel „tömeges munkavesztést szenvednek el, hiteleket veszítenek el, otthonaikat veszítik el”. Magyarán, ha tönkre megy a magyar alsó- és középvállalkozói, értelmiségi, alkalmazotti réteg, akkor megnézheti magát minden magyar kormány. A munkásokról valamiért Bajnai úr sem beszél. Lehet, hogy azt jelentették neki, hogy olyanok már nincsenek is. Na, mindegy, ez a felismerés is valami.
 De ami ezután jön, az az igazán izgalmas. Itt látszik meg, hogy ki közöttünk egy modern Kossuth, Deák, Bethlen, vagy mindhárom együttvéve. Egy „olyan társadalmi válság, az elmúlt 20 év eredményeinek szétesése következhetne be rossz esetben, amely bizonytalanná teheti a kialakulófélben lévő, stabilizálódó társadalmi struktúrákat”. Más szóval, itt kő kövön nem marad. Tehát cselekedni, elvtársak és elvtársnők, illetve uraim és hölgyeim!
 De azért nem értek egy dolgot. Ha Bajnai úr ilyen okos, miért csinálja napi politikájában pont az ellenkezőjét? Miért a tömegekkel fizetteti meg a válság árát? Miért a szegényeket sújtja az adóival? Vagy talán úgy gondolja, hogy a dolgozói tömegektől nem is kell félni?

KI TÁMADJA MEG MAGYARORSZÁGOT? 

A magyar nagyköveteknek szeretett miniszterelnökünk adott még egy útravalót. „A harmadik nagy kockázat az, hogy az előbb említett problémákból fakadó belpolitikai bizonytalanság, különösen a még kialakulatlanabb vagy fiatalabb demokráciákban ösztönözhet politikai erőket arra, hogy a belpolitikai problémákat külpolitikai lépésekkel, konfliktusokkal próbálják elfedni.” Bajnai úr bizony örökölt is egy-két ilyet. Itt van mindjárt a magyar-szlovák vita. A magyar diplomácia rögtön nemzetközi fórumok elé vitte, az EU-tól kezdve, az ENSZ-en át mindenhova, talán a nemzetközi bélyeggyűjtőket is ezzel ostromolják. Szerintem abszolúte hiába.
 Miért nem akarjuk tudomásul venni, hogy ezeknek a szervezeteknek nem az az érdekük, hogy Magyarország és Szlovákia között ne legyenek konfliktusok, hanem az, hogy megossza és így lekösse a magyarokat és a szlovákokat is? Amíg ugyanis Bajnai az egyébként szégyenletes szlovák nyelvtörvény ügyében hadakozik, addig nem kell tartani attól, hogy Bajnai úr fellép az EU nem kevésbé szégyenletes mezőgazdasági támogatási politikájának megváltoztatásáért. A szlovák nyelvtörvény ugyan sérti nemzeti öntudatunkat, de az EU agrárpolitikája szétveri a magyar termelőket. A szlovákok köpnek a nemzetközi szervezetek reagálására, csak egyszerűen védik a saját nemzeti érdekeiket. Ideje lenne, hogy a magyar miniszterelnök, bárhogyan is hívják, a sarkára álljon, és megértse, hogy csak az a magyarságé, amit kiküzd magának.

A PERCEPCIÓ ÉS A SZUARÉ 

Na, de várj egy kicsit, ne menj el! Most jön a legeslegjobb! Bajnai miniszterelnök úr elmondta a diplomatáknak, hogy nem azért vagyunk szuaréban, mert szétloptuk az országot, mert korruptak vagyunk, mert lefeküdtünk a multiknak, nem, egy fenét! Azért vagyunk a szuaréban, mert, fogódzkodj meg jól, „ebbe a válságba Magyarország úgy érkezett bele, hogy egy összességében nem pozitív percepció alakult ki Magyarországgal kapcsolatban”. Mivel mi, csórók, nem vagyunk olyan pallérozottak, mint kormányunk feje és esze, megnéztem a szótárban. A percepció érzékelést jelent. Szóval az a baj a miniszterelnök szerint, hogy „Magyarországról az a kép alakult ki, hogy Magyarország egy civakodó, veszekedő, mélységesen megosztott, belpolitikájában mélységesen megosztott ország”.
 Nem is értem. Ez a sok hülye külföldi rosszul percepciálja a mi kis délibábos valóságunkat. Hogy mi veszekednénk egymással? Ugyan már! A parlamentben kormány és ellenzék kéz a kézben tevékenykednek a haza javáért. Hogy nálunk lövik a cigányokat, a magyar rendőrség meg majd egy évig ölbe tett kézzel ül? Ugyan, ez is csak azért van, mert a külföld rosszul érzékeli országunkat. Miniszterelnök úr mindjárt ki is adta az ukázt. Meg kell változtatni a percepciót. „A Magyarországgal szemben kialakult percepció nem egyszerűen csak kommunikációs kérdés, hanem az ország egészére, az ország működésére nagyon direkt módon visszaható, negatívan visszaható jelenség is lehet.” Szép, mi? Ha már a szuarét nem tudjuk, vagy nem akarjuk eltakarítani, akkor minden magyar nagykövetség küldjön ajándékba partnereinek egy orgona illatú WC-illatosítót! Nem, inkább vanília illatút! Meg egy rózsaszínű napszemüveget is!

THÜRMER GYULA