A kampány elkezdődött!

Tőke László évtizedek óta elkötelezett kommunista. Tökéletesen látja a rendszerváltás előtti és a mai helyzet különbségét, munkásságával ez ellen küzd: „A szocializmusban tanulhattam ingyen, gond nélkül élhettem, voltak boldog gyermekkori élményeim, lakáshoz majdnem ingyen jutottunk hozzá. Gyermekeinket élhető körülmények között nevelhettük, taníttathattuk. A mai fiatalok óriási létbizonytalanságban élnek, munkanélküliek, vagy az állás elvesztésének a réme fenyegeti őket. Családot sem igen tudnak alapítani, mert lakásuk nincs.”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Az építőiparban dolgoztam, mikor fiatalon kapcsolatba kerültem a KISZ-szel. Korán kineveztek kapcsolattartónak, szerettem azt a munkát. Az MSZMP-be 1973-ban vettek fel. Feladatom az agitáció és a propagandamunka volt. 1976-ban 10 hónapos pártiskolát, azután pedig egyéves marxista-leninista bentlakásos iskolát végeztem. A rendszerváltásig az MSZMP-ben vezető agitprop titkárként és szervezőtitkárként dolgoztam.

– Szegény családból származol...

– Igen, de a szocializmusban tanulhattam ingyen, gond nélkül élhettem, voltak boldog gyermekkori élményeim, lakáshoz majdnem ingyen jutottunk hozzá. Gyermekeinket élhető körülmények között nevelhettük, taníttathattuk. Szerencsére életem nagy részét abban a rendszerben élhettem le. Most kapitalista kizsákmányolásban élek. Tudom, hogy a kettő között mi a különbség.

– Családod hogyan viszonyul politikai elkötelezettségedhez?

– 1973-ban nősültem, három gyermekem van. Feleségem közgazdász és pedagógus, elvégezte a Marxista Egyetemet. Szintén elkötelezett kommunista volt. Családom elfogadja hovatartozásom. Nyugodtan mondhatom, szeretik is. Egyik gyermekem tagja a Munkáspártnak és a dunaújvárosi Baloldali Front alapító tagja. Nagyon fontosnak tartom a fiatalok tevékenységét, nemcsak azért, mert ők jelentik az utánpótlást, hanem azért is, mert új lendületet adnak a munkának.

– Mi a véleményed a fiatalok helyzetéről?

– A fiatalok óriási létbizonytalanságban élnek, munkanélküliek, vagy az állás elvesztésének a réme fenyegeti őket. Családot sem igen tudnak alapítani, mert lakásuk nincs. Tudást pénzért szereznek, nehéz körülmények között, aztán munkaerejüket áruba bocsátják.
 Ennek a nemzedéknek nincs sok esélye. Ennek a nemzedéknek alig van esélye, lehetősége az életkezdéshez. Mindenhol falakba ütközik, mindenhol fizetnie kell. Ezért hiteleket vesz fel, és adósrabszolgaságba hajtja magát. Aztán a törlesztőrészleteket nem tudja fizetni, és jönnek a tragédiák. A szocializmusban nem rándult az ember gyomra görcsbe, ha jött a díjbeszedő, nem kellett a másnapi kenyér miatt aggodalmaskodni.

– Mik a tapasztalataid az EU-választással kapcsolatban?

– Dunaújvárosban a választás nem hozta a Munkáspárt számára az elvárt eredményt. A volt kommunista városban sokan szavaztak a jobboldalra. Nehezítette az esélyeinket, hogy a pártot romboló Munkáspárt 2006-tal még mindig összemosnak bennünket. Eredményesebbek lettünk volna, ha a propagandamunkát korábban elkezdjük – a feltételek adottak voltak – és megköveteljük minden párttagtól, attól a néhány fiatalabb párttagtól is a rendszeres munkát, akik többet is tehettek volna. A lemaradást ilyenkor elég nehéz behozni. Amennyiben ezeket a negatívumokat kiküszöböljük, a 2010-es országgyűlési választásokon eredményesen fogunk szerepelni. A munkát már most meg kell kezdeni. Nem érünk rá 2010-ben, akkor már késő lesz! A választási kampány elkezdődött, és minden részletét, még az aprólékos, nem túl látványos részeit is ki kell dolgozni!

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szeretek kertészkedni és olvasni, kirándulni, keresztrejtvényt fejteni. Az utóbbi időben filozófiai tárgyú könyveket olvastam.

– Van vörös inged?

– Természetesen van. Fontos, hogy minél többen hordjuk, ezzel is megmutatva elveinket, összetartozásunkat.

– A Szabadságot olvasod?

– Ez minden párttag kötelessége. Innen informálódunk a pártéletről és politikáról.