A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság két fontos eseményről emlékezett meg az elmúlt hetekben. Július 17-én ünnepelték a Honvédő Felszabadító Háború (1950-1953) győzelmének évfordulóját, augusztus 15-én pedig a japán gyarmatosítók alóli felszabadulás (1945) ünnepét. A két évforduló jelzi a koreai nép harcokkal és szenvedésekkel teli útját. A japánok 1910-től 35 éven át zsákmányolták ki Koreát, irtózatos szegénységbe taszítva az embereket. A legendás Kim Irszen (Kim Il Sung) vezetésével a koreai nép kivívta függetlenségét, de hamarosan következett az új megpróbáltatás. Az USA 1950-ben kirobbantotta a koreai háborút, földig rombolta a KNDK fővárosát, de nem tudták térdre kényszeríteni és megdönteni a szocializmust.
 Az idei ünnepeket beárnyékolta az ENSZ Biztonsági Tanácsának júniusi határozata a KNDK ellen érvényben lévő szankciók megszigorításáról, válaszul a KNDK-ban május 25-én végrehajtott földalatti atomrobbantásra. A KNDK úgy véli, hogy neki is, mint bármely más államnak is, joga van az atomenergia felhasználására, akár békés, akár katonai céllal. Az ENSZ határozata jelezte, hogy az imperializmus erői növelik a nyomást a KNDK-ra.
 A koreai emberek megnyugvással fogadták, hogy ez elmúlt hetekben ismét megjelent a nyilvánosság előtt Kim Jong Il, a KNDK első számú vezetője. Kim Jong Il, aki az idén töltötte be 68. életévét, az a politikus, aki apja halála után átvette a KNDK vezetését. Jelentős áldozatokkal megszilárdították a belpolitikai helyzetet, s ismét elindították a KNDK-t a gazdasági fejlődés útján. Nevéhez fűződik a hadsereg-központú szocializmus elmélete, amely a KNDK-politika alapját képezi. Kim Jong Il kissé lefogyva, de változatlan energiával vette kézbe az ügyeket. A koreai vezetés úgy döntött, hogy lépéseket tesz a két Korea közötti viszony javítására. Kim Dae-jung, korábbi dél-koreai elnök temetésére magasszintű KNDK-delegáció utazik Szöulba. Könnyítések várhatóak a koreai emberek családlátogatásai terén is. S, még egy jó hír. A koreai emberek idei ünnepére szép meglepetést szerzett a KNDK futballválogatottja: 1966 óta először jutottak el a jövő évi futball-világbajnokságra.

***

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke az évforduló alkalmából levélben köszöntötte Kim Jong Ilt, a Koreai Munkapárt főtitkárát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Honvédelmi Bizottsága elnökét, a Koreai Néphadsereg Főparancsnokát.

Milyen választ adhatnak Latin-Amerika baloldali pártjai a tőkés világ válságára? Mi a teendő a jelenlegi helyzetben? Ezek a kérdések álltak a Sao Paulói Fórum XV. találkozójának napirendjén. A tekintélyes nemzetközi rendezvényre a múlt héten került sor Mexikó fővárosában, Mexikóvárosban.

A szervezet tekintélye nem véletlen. A térség több mint 70 baloldali pártját tömöríti, köztük olyan nagy pártokat, mint a Brazil KP, a Kubai KP, a nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front, vagy éppenséggel a Venezuelai Egyesült Szocialista Párt, amely a közelmúltban jött létre. A felsorolásból is látható, hogy a Sao Paulói Fórumnak nemcsak kommunista szervezetek a tagjai, hanem szocialista, szociáldemokrata nemzeti felszabadító pártok és mozgalmak is. Ez már önmagában is érdekessé teszi, hiszen hasonló szerveződés nincs a világban másutt.
 A mi felelősségünk nagy, hangsúlyozta Walter Pomar, a szervezet végrehajtó titkára megnyitójában. Pártjaink Latin-Amerika 15 országában vannak hatalmon, vagy vesznek részt a kormányzásban. Nem mindegy, hogy milyen válaszokat adunk a mostani tőkés válságra, amely vitathatatlanul az egész tőkés rendszer válsága. A térség pártjainak szembe kell nézniük az Obama-adminisztráció politikájával, amely megtévesztő. Úgy tűnik, hogy változik az amerikai politika, de a valóságban nem. Végezetül, mondta a végrehajtó titkár, fel kell vállalnunk a küzdelmet az imperialista erők ellentámadásával szemben. Hondurasban amerikai segédlettel megdöntötték a törvényes elnök uralmát. A baloldal célja az, hogy ne engedje át a jobboldalnak a hatalmat a közelgő parlamenti választásokon, és szerezze meg a hatalmat Mexikóban, Columbiában és Peruban, ahol jobboldali erők kormányoznak.
 A tőkés válság teret nyit a baloldali erők előtt – nyilatkozta Roberto Regalado, a Kubai KP vezető munkatársa, a fórum egyik alapítója. Az eddigi baloldali kísérletek Brazíliában, Venezuelában, Bolíviában nem azt mutatták, hogy mit lehet a szocializmusban tenni a térség népeiért, hanem azt, hogy meddig lehet elmenni a térség népeinek szolgálatában a kapitalizmus keretei között. A néptömegek visszavonhatatlanul jelen vannak a latin-amerikai országok politikai életében. A kérdés, hogy a válság közepette képesek-e többre a térség baloldali pártjai, eljutunk-e a kapitalizmus reformjából a szocialista forradalomig, mondotta a kubai politikus.
 A tanácskozáson – az egyetlen kelet-közép-európai vendégként – jelen volt Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Felszólalását nagy érdeklődés fogadta. Miért kell nekünk ilyen fórumon részt vennünk? – kérdeztük a párt elnökét. Nem kell, de ha tehetjük, ajánlatos. Mi nem vagyunk latin-amerikai ország, de a térség forradalmi folyamatai bennünket is érintenek. Közös feladatunk, hogy a tőkés világ válságát a mi javunkra, a szocializmus javára használjuk ki. Sokat tanulhatunk a venezuelai forradalomtól, de a többiektől is. Hogyan képesek felébreszteni a néptömegeket? Nálunk nem ez a probléma? Hogyan képesek egy asztalhoz ülni különböző politikai erők? Nálunk az ilyesmi abszolúte kizárt, legalábbis ma. A tanácsozás után kétoldalú találkozóra is sor kerül sok párttal. Szükségünk van új barátokra és szövetségesekre.
 Augusztus 31-én viszont már a megyei elnökökkel találkozunk Budapesten, és megkezdjük a kemény menetelést azért, hogy indulni tudjunk a választásokon, és minél jobb eredményt érjünk el – mondotta a párt elnöke. A nemzetközi tanácsozás több kérdésére későbbi számainkban visszatérünk.