Gyűlölj!

Négyszázan. Ennyien gondolták ezt egy kétmilliós városban, hogy ki kell állniuk a fasizmus ellen. Ez a sajtóhír.
  Egyébként jó, ha kétszázan voltak.
  Voltunk.
  Mert a Munkáspárt kiment. Ne szépítsünk, mi is alig. Miért?
  Miért?
  Vannak Magyarországon fasiszták?
  A válasz: igen. Vannak. Mocskosak, undorítóak. A vén nyilas és a debil újfasiszta egyaránt. MIÉP és Jobbik. És MSZP. A magát baloldalinak nevező szenny, a szociálfasiszta tolvaj banda, a szervezet, amely volt már áruló és gyalázatos hullarabló!
  A Magyar Szocialista Párt szabadította rá Budapestre Hagyó Miklóst. Ő és ők kapartatták vissza dicstelenűl Kádár János megmaradt földi maradványait!
  Emberek ezek?
  Négyszázan sem voltunk. Pedig ott volt az áruló Vajnai Atilla, értelmiségi szakállú Tamás Gáspár Miklós, s cigány is volt, aki sajnos csak eladni jött. Lendvai Ildikó is ott volt. Mosolygott… Kacagott… Jól érezte magát.
  Lehet, hogy csak ezért voltunk ennyien?
  Antifasiszta összefogást hirdettek. Elvárják, hogy fogjunk össze a barna métely ellen. Van ilyen veszély, még ha igazából ők is teremtették. Ezzel riogattak évek óta, ezzel lopnak hatalmat
  Szemetebb társaság, amely mások félelmeire játszik… nos… nincs mocskosabb nála.
  Magyarországon ők teremtettek fasisztákat. Ők adtak teret és lehetőséget nekik.
  A Magyar Szocialista Párt és értelmiséginek álcázott csatlósai azt mondják, hogy fogjunk össze a gonosz ellen. Emlékezzünk ’45-re, emlékezzünk ’56-ra, emlékezzünk Auswitzra.
  Emlékezzünk úgy ’45-re, hogy angolszász katona kergette ki a fasisztát. Emlékezzünk úgy, hogy az orosz csak erőszakolt, órát és erkölcsöt lopott. S nem életét adta egy ország népéért, amelynek katonája támadta meg őt… Mert a magyar katona gyújtotta lángba Ukrajnát. A Második Ukrán Front ennek következménye.
  De azt se felejtsük, hogy a magyar bakát kivezényelték, megvadították! Nem a besorozott hajdúsági paraszt volt gonosz!
  Ti, urak! Ti szemét, ti Dózsa György vérét ivók teremtettétek a csendőrt, a munkaszolgálatost halálba küldőt. Ti teremtettétek a nyilast!
  Ti lőttetek Dunába!
  Cipők a rakparton…
  Zsidó itt, zsidó ott. Nyilas itt, nyilas ott.
  Weiss Manfréd kényelmesen néz ki a Svájcba tartó SS különvagon étkezőszalonjából, zsidó melós meg ólmot kóstol örökre?
  S Auswitz?
  Talán Harry Potter vagy Forrest Gump adta az életét érte?
  Ennyi az emlékezet? Antifasiszta SZDSZ?
  1956-ban ki lett áruló?
  Emlékezzünk október 23-ra!
  Ki volt, aki akkor is loholt amerikai konzervért, ki volt, aki hátba lőtt?
  Október 23-a nem csak a burzsuj érdeme. Nem lett volna vér, ha nem lett volna árulás.
  Ugyanazok adták el a munkáshatalmat, ugyanazok szabadították ki az utcára a nyilas gazembert, ugyanazok éltek vissza a magyar névvel.
  Vezénylő Nagy Imre ekkor, Horn Gyula negyven évvel később?
  A Magyar Szocialista Párt, az úri osztály alkuja egyértelmű: Te, melós, add fel az érdekedet, felejtsd el, hogy megloplak! Cserébe dögölj meg az általam teremtett gonosz ellen!
  Antifasiszta összefogásuk: Te, proli, magyar, cigány, szlovák, zsidó: áldozd az életed! Felejtsd el, hogy kizsákmányollak, felejts mindent!
  Te, munkás! Te munkáspárti! Rettegj a Jobbiktól, Magyar Gárdától, amelyet én hoztam létre! Dolgozz nekem, adj fel mindent, mert fasiszta veszély van!
  Ne akarj gyárat, ne akarj munkahelyet, ne akarj életet!
  Veszély van!
  Félj! Sírj! Rimánkodj, hogy megmentsen valaki!
  S soha, soha ne jusson eszedbe, hogy elveszik otthonod és munkád! Felejtsd a szót: osztályharc! Hogy neked is van jogod! Te egyszerű proli vagy! Magyar vagy! Sőt, cigány, szlovák és zsidó!
  Rettegj! Gyűlölj! S fizess!
  Akarsz nekik fizetni?
  Magyar Szocialista Párt.
  Urak. Bérencek. Kizsákmányolók.
  1945 rettenete.
  1956 árulása.
 1990 mocska.  

KAPITÁNY GYULA

Szlovák az ellenség?

Sólyom László augusztus 21-én Szlovákiába tartott, Szent István szobrot avatandó. Nem lenne ezzel baj, a határon túli kisebbség mindenütt és mindenkor megérdemli, hogy a legmagasabb szinten is foglalkozzunk eseményeikkel. De gondolkodjunk már el egy picit! Ezen a napon, 1968-ban a magyar csapatok átlépték a Csehszlovák határt. Biztos, hogy 2009-ben a magyar államfőnek ezen a napon kell bevonulnia népes testőrsége körében Szlovákiába? Ha már nem lehetett augusztus huszadikán, nem ért volna rá még egy napot?
 Dehogynem. Csak kell a provokáció. Nem tudom, Sólyom Lászlót miért kellett ebbe belekeverni, de a magyar és szlovák politikusoknak úgy kell a félelemkeltés, mint egy falat kenyér.
 Lassan megszokom: bármikor külföldre megyek, mire hazaérek, már megint itt fog várni a frissen kipattantott botrány. Így volt ez annó, Révkomáromból visszaúton az öszödi beszéddel, most meg Besztercebányán értesültem róla: nagy baj van a szlovákokkal. Kevésbé térképet nézegetők kedvéért: mindkét város a mai Szlovákia területén van. Utóbbi majd’ a közepén. Nézegettem is szét gyorsan: ki vágja hozzá ékes magyar nyelven beszélő fejemhez a söröskorsót? Láss csodát: senki. Sőt, kutyába sem vettek. Jó értelemben! Ugyanúgy nem beszélte a felszolgáló az én anyanyelvemet, mint az angolt vagy az oroszt. Viszont kedves volt, mosolygott, kézzel-lábbal elmagyarázott rendelésemet precízen kihozta, s még „túlszámolni” sem akart a számlán. Egy korsó sör – egy euró. Nekem is, a szomszéd asztalnál ülő helybélinek is.
 Lenne kedvem a Felvidéket népszerűsíteni, mert túrám során rengeteg szépséget láttam: karbantartott, felújított, tiszteletben tartott várakat, példásan gondozott főtereket, mosolygós, nyugodt embereket, graffiti-mentes, tiszta utcákat – kár, hogy nem ez az apropó.
 Botrány van, megint.
 A magyar okokat ismerjük, sajnos. Amíg a szlovákokat szidjuk, senki nem kérdezi, a héten hány embert lakoltattak ki az otthonából. Nem verjük az asztalt a százmilliós végkielégítések, a milliárdos lopások miatt. Kicsit elfelejti a polgár, hogy holnap villanyszámlát kell fizetni, de nincs miből. Még a gyerek megfizethetetlen tankönyvei is háttérbe kerülnek. Nem számít a megvont 13. havi nyugdíj, a lecsökkentett gyes, a veszélyben lévő állás. Magyarságunkban sértettek meg bennünket! Hát pont ez az, amit akarnak. Gyűlöljük a szlovákokat, veregessük a Magyar Gárda hátát, ne gondolkodjunk azon, mi történik velünk. Ködösítenek. Ügyesen, mert sikerült a köztársasági elnököt is belekeverniük, ami végképp állam és állam között szítja a nem létező feszültséget. Sólyom László intelligens ember, ő sem gondolhatta komolyan, hogy betöltött pozíciója miatt, népes őrző-védő brigádja körében „magánemberként” megjelenhet egy külföldi eseményen. Akkor azt ugye nem kell legfelsőbb szinten bejelenteni, s talán egyedül kell menni…
 De ne aggódjunk, nem csak a határ ezen oldalán keverik a fekáliát. Ficonak olyannyira kapóra jött ez az incidens, hogy máris nőtt a népszerűségi indexe. Ne gondoljuk, hogy fanatizálható, agresszióra hajlamos egyének csak nálunk vannak! Dehogyis! A szlovákok között épp annyi a szélsőséges, idiotizmusra, kivagyiságra buzdítható egyén, mint nálunk. S ezzel az ő politikusaik éppúgy visszaélnek, mint nálunk a mieink. Hiszen ott sincs kolbászból a kerítés, ott is lopnak, ott is kell a nagyobb ház, a tengerparti nyaraló, a pénz, a pénz, a pénz – és a hatalom. Az meg honnan van? Hát a szavazatokból. Ezzel lehet a tűz közelébe kerülni, ott maradni, irányítani. Ehhez kell manipulálni az embereket, ha kell, a gyűlölet-kártya kijátszásával.
 Bennünket – se szlovákot, se magyart – soha, senki nem fog megkérdezni a mostani rezsimekből: akarunk-e harcolni egymással, afgánnal, szerbbel, irakival, marslakóval.
 Szóljunk már végre: elég volt! Nem viszálykodást, hanem tisztességes életet, munkát, becsületet akarunk! Trianon fáj, de még jobban fáj az éhező gyerek, a kukázó nyugdíjas, a hajléktalan család! Velük foglalkozzanak!

CSEH KATALIN