Cikkek
 

INTERJÚ

A dolgozó embernek lesz szava!

Beszélgetés Mészáros Lajosnéval,
Budapest 6. számú választókerület KB-képviselőjével


Mészáros Lajosné

1945. november 4-én született Pesterzsébeten. Iskoláit Budapesten végezte, az V. kerületi Kossuth Zsuzsanna Leánygimnáziumban érettségizett, latin-orosz tagozaton. Később elvégezte a Rendőrtiszti Akadémiát és a Marxista Esti Egyetemet. 26 évig a BM-ben dolgozott, utána 15 esztendeig egy fővárosi önkormányzat humánpolitikai főmunkatársa lett, oktatási és továbbképzési tevékenységet folytatott. 62 éves korában ment nyugdíjba.
  Már nyugdíjas volt, mikor beiratkozott egy számítástechnikai tanfolyamra. Több kurzust is elvégzett, hiszen a XXI. század forradalmárának ismernie kell a legújabb tudományos vívmányokat, és ezekkel a lehetőségekkel élnie kell a mindennapi életben.

Mészárosné Angéla ideológiailag és szakmailag rendkívül felkészült, nagy műveltéggel rendelkező ember. Évtizedekig dolgozott a közigazgatásban, s nem titkolja, büszke a szocializmusban eltöltött évekre, s megbotránkoztatják a rendszerváltás óta végbement események. „Ez a sok lopkodás elképesztő. Mindenről kiderül, hogy hamis, csalóka, törvénytelen. Még Gorbacsov idején is kivégeztek két főt, súlyos gazdasági bűncselekmény elkövetése miatt. Szerintem vissza kellene állítani a halálbüntetést, és rendkívüli bűncselekmények esetén alkalmazni. Biztos vagyok abban, hogy az eleink által sokszor megénekelt és emlegetett Világforradalom eljön, és a dolgozó embernek is lesz szava.”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Szüleim baloldali gondolkodású emberek voltak. Ez az elkötelezettség természetes volt a családban. Minden ment a maga természetes útján megszakítás nélkül. KISZ-tag voltam, aztán 1971-ben, mikor már a BM-ben dolgoztam, felvettek a pártba. Büszke vagyok erre az időszakra. Alapszervezeti szinten voltam vezetőségi tag. Oktatással és beiskolázással foglalkoztam. Egész életem a kommunista meggyőződés itatta át.

– Mit szoktál olvasni?

– Nagyon szeretem az irodalmat, verseket, történelmi tárgyú könyveket és a politikai írásokat. József Attila, Szabó Lőrinc, Baranyi Ferenc a kedvenceim. Kedvelem a Moldova-könyveket, a szocializmus idején megjelent írásai hiteles természetrajzát adták a kornak, felvetette a rendszer hibáit is, amit meg kellett volna szívlelni. Persze nem csak az ő, hanem a mások kritikáit is, mert így sok kellemetlen helyzetet elkerülhettünk volna.

– Az 1989-es ellenforradalom váratlanul ért?

– 1983-ban megjelent egy brosúra, Keresztes hadjárat a szocializmus ellen címmel. Egy Amerikában élő orosz újságíró írta. Pontosan szemlélteti azt az eszközrendszert, amit a Nyugat és az Egyesült Államok bevetett a szocialista országok ellen. Már az 1950-es években kidolgoztak egy stratégiát arra vonatkozóan, hogy a szocialista országokat visszavezessék az úgynevezett demokráciába, aminél keményebb diktatúrát nem volt szerencsém ismerni. Ezt most mindenki jól láthatja. 1956 volt ennek az első megrázó eseménye Magyarországon. Erről az időszakról eléggé egysíkú, szegényes mondanivalójú irodalom emelhető le manapság a könyvesboltok polcairól. Ki kell emelni, hogy nem lehet összekeverni az akkori értékelést a jelenlegivel, de az akkori értékelés nélkül nem beszélhetünk tárgyilagosan az ellenforradalomról. Kihirdetik Tóth Ilonát hősnek, és párhuzamosan annulálni akarják a mi történelmünk progresszív eseményeit. Nem csak a szocializmust, hanem a Dózsa-felkelést és a Tanácsköztársaságot is meghamisítják, vagy egyszerűen kihagyják, mintha nem is létezett volna.

– Elkerülhető lett volna a rendszerváltás?

– Lehet, hogy másként kellett volna fellépni 1956 után az ellenforradalmárokkal szemben, bizonyos esetekben keményebben. A szocialista forradalmak soha nem csináltak rendes nagytakarítást. Mindig maradt egy értelmiségi réteg, amely őrizte az ideológiát és beszűrte a társadalom szövetébe. Létezett egy kapcsolatrendszer, amely azonnal élővé tudott válni. Az Egyesült Államokban pedig végezték azt a rendkívül finom aknamunkát, amely meghozta a rendszerváltást. Először gazdaságilag fogták meg a szocialista országokat, és így egyre több mindent megtehettek. A háború után felépítette a nép ezt a hazát nélkülük. Nem kellett volna ennyire erős szállal kötődni a kapitalista országok gazdaságához.

– Néha visszaköszönnek ma is a szocializmus vívmányai.

– Mostanában újra a szövetkezeti forma bevezetéséről beszélnek, persze nem úgy, mint a Kádár-rendszerben. Elhallgatják azt, hogy a szövetkezetek ugyanazon alapelven működtek. Rájöttek, hogy ami szét lett verve, az nem is volt rossz.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szeretek a családommal lenni. Sütök-főzök, általában én szervezem a családi összejöveteleket. Mindenki szereti a tyúkhúslevest és a mákos ételeket. Rossz néven vettem, hogy az EU belekontárkodott a fogyasztási szokásainkba. A mákot meghagyták, de az élet számtalan területét diktatórikusan agyonszabályozták. Mi köze az EU-nak a mi sajátos szokásainkhoz?

– Mi a véleményed a jelenlegi állapotokról?

– Ez a sok lopkodás elképesztő. Mindenről kiderül, hogy hamis, csalóka, törvénytelen. Még Gorbacsov idején is kivégeztek két főt, súlyos gazdasági bűncselekmény elkövetése miatt. Szerintem vissza kellene állítani a halálbüntetést, és rendkívüli bűncselekmények esetén alkalmazni. Biztos vagyok abban, hogy az eleink által sokszor megénekelt és emlegetett Világforradalom eljön, és a dolgozó embernek is lesz szava.