ANTIFASIZMUS SZLOVÁKUL-MAGYARUL
|
Szlovákia Kommunista Pártja egész napos rendezvénnyel emlékezett Besztercebányán az 1944. augusztus 29-i antifasiszta Szlovák Nemzeti Felkelés 65. évfordulójára. A megemlékezésen Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja mellett a Munkáspárt is képviseltette magát Vajda János alelnök és Arató István, a nagy-budapesti elnökség tagjának személyében. A Munkáspárt delegációja Jozef Hrdlicka, az SZKP és Vojtiech Filip, a cseh párt elnökével közösen vett részt a felkelés monumentális nemzeti emlékhelyénél tartott központi állami ünnepségen is.
A szlovákok méltán lehetnek büszkék az eseményre, hiszen az Közép-Európa legnagyobb antifasiszta felkelése volt. 18 ezer partizán és több tízezer szlovák katona vett részt a fasiszta Tiso-rendszer és a német megszállás elleni harcokban, majd a Szovjet Vörös Hadsereggel közösen Szlovákia teljes felszabadításában. Az évforduló ma is hivatalos állami ünnep, minden településen helyükön hagyták a felkelés eseményeit megörökítő emlékhelyeket. Ám a hivatalos politika és történetírás igyekszik meghamísítani a nemzeti felkelés történetét, egész természetét, elhallgatják a kommunisták kiemelkedő szerepét és áldozatait. A szlovák kommunisták ünnepi KB-üléssel tisztelegtek az évfordulónak. Ezen felszólalt Vajda János is, aki többek között elmondta: „a Munkáspárt tagjai számára példa, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelésben több nemzet fiai mellett magyarok is harcoltak a szlovákokkal vállvetve a közös ügyért, a szabadságért. A magyar kommunisták büszkék a Petőfi Sándor brigádra, a Rozsnyó környékén harcoló sok száz bányászra, Fábry Józsefre, Nógrádi Sándorra, Adler Károlyra, Grubics Zoltánra, Tömpe Andrásra és a több ezer szlovákiai magyar antifasiszta harcosra”. A történelmi évforduló is kötelez bennünket: ne engedjük, hogy a mai kapitalista rendszer, kormányaink bármilyen politikai szándékkal szembeállítsák, összeugrasszák országainkat, a szlovák és a magyar embereket – mondta. Az évfordulón a szlovák kommunisták is kimentek az utcára. Vörös zászlós, transzparenses menetükkel végigjárták és megkoszorúzták a felkelés központjának emlékhelyeit. A felvonulást – végig antifasiszta jelszavakat skandálva – a szlovák ifjú kommunisták aktivistái vezették végig a városon. A kommunisták méltó ünnepe egy egykori partizánfaluban tartott baráti találkozóval ért véget. A kis település – amely láthatóan őrzi az elődök harcának emlékét – szinte apraja-nagyja jelen volt a kulturális műsorral, s tábortűzgyújtással tarkított esti megemlékezésen. A szlovák kommunisták örömmel fogadták, hogy a Munkáspárt is jelen volt az ünnepen. Most különösen fontos, hogy rendszeres kapcsolatok legyenek a szlovák és a magyar párt között – hangzott el kölcsönösen a megbeszéléseken.
65 éve szabadult fel Románia
A Román Szocialista Szövetség Dolj megyei szervezete és annak ifjúsági tagozata egy sor programmal emlékezett a felszabadulás napjára, amelyen megvitatták az akkori eseményeket, megemlékeztek a hősökről, és egy színvonalas fotókiállítást is megtekinthettek az érdeklődők. A „Tegnap, Ma, Holnap: Nemet a fasizmusra, Nemet a háborúra” című eseménysorozaton több civil szervezet, emberjogi aktivista és a sajtó is képviseltette magát. A felszólalók kiemelték, hogy 1944. augusztus 23-a a fasizmus feletti győzelem napja. Ez a dátum már nem nemzeti ünnep a szomszédos országban, de vannak, akik megemlékeznek arról az időszakról, amely egész Európa számára döntő jelentőségű volt. Ion Antonescu fasiszta diktatúráját megdöntötték a demokratikus-hazafias erők, és Románia szembefordult a náci Németországgal. A felszólalók elítélték a napjainkban Európa-szerte felbukkanó fasiszta jelenségeket és a fasizmusnak a kommunizmussal való összemosását, a kommunizmus kriminalizálását. Két nappal korábban a Román Szocialista Szövetség Dolj megyei szervezete Virgiliu Zbaganura emlékezett. A jelenlévők az előtt a kommunista forradalmár előtt tisztelegtek, aki 1992-ben tisztázatlan körülmények között halt meg. A rendezvényen elítélték a dolgozók jogainak sárba tiprását, a szakszervezetek munkájának egyre nagyobb mértékben való ellehetetlenítését. Virgiliu Zbaganu harcának nincs vége, míg a dolgozó ember másodrendű állampolgár saját hazájában!
|
|