Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


A„Sarkalatos törvények”

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. szeptember 18-án a Nemzeti Kerekasztal (NEKA) résztvevői, azaz a szocialista hatalom és a tőkés ellenzék képviselői megállapodást írnak alá a hatalom átadásához vezető útról. Ezt követően a szocialista rendszer parlamentje meghozza azokat a törvényeket, amelyek lényegében véget vetnek a szocializmusnak. Módosítják az alkotmányt, szabályozzák a pártok működését, elfogadják a választási törvényt.

AZ MSZMP HARAKIRIJE 

A tőkés ellenforradalom Magyarországon békésen ment végbe. Ehhez az kellett, hogy a hatalmat birtokoló MSZMP, illetve annak vezetése maga készítse elő az átadását. Ez a pillanat 1988 májusa, a Kádárt leváltó pártértekezlet után azonnal elindul, de 1989 februárjában gyorsul fel igazán. Februárban az MSZMP Központi Bizottsága dönt arról, hogy új alkotmány kell. Szépen meg is bízzák az akkor 61 éves jogászt, Kulcsár Kálmánt, a Grósz- és a Németh-kormány igazságügyminiszterét. Antallék se bántják majd, Kanadába küldik magyar nagykövetnek. Az MTA rendes tagjaként ma is él, amíg „meg nem öregszik”. A párt vezetése ki is alakítja az új koncepciót. Nem kell deklarálni a párt vezető szerepét, létre kell hozni a köztársasági elnök intézményét az addig működő Elnöki Tanács helyett. Be kell vezetni a népszavazást, és új címer is kell. Márciusban megalakul az Ellenzéki Kerekasztal, amellyel az MSZMP lefolytatja a megbeszéléseket. Mindenki kéreti magát egy kicsit, de a lényeg kezdettől fogva világos: a szocializmusnak vége. A kérdés csupán az, hogy az MSZMP vezetése mennyit hajlandó maga eltakarítani, illetve az ellenzék mit hagy meg neki a későbbiekre.

MEGÁLLAPODÁS AZ ELLENZÉKKEL 

A Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon résztvevő és az aláírásra összegyűlt 17 szervezetből végül is 15 írja alá a megállapodást. Az Ellenzéki Kerekasztal 9 pártja közül kettő, a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ azért nem írják alá a megállapodást – bár kulcsszerepet játszottak annak előkészítésében –, mert nem értenek egyet a köztársasági elnöknek a szabad parlamenti választások előtti és közvetlen megválasztásával. A megállapodáshoz csatolt 6 törvényjavaslat a következő volt: Az Alkotmányt módosító tervezett törvényjavaslat; az Alkotmánybíróságról szóló törvény; a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény; az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény; a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvény; a büntetőeljárásról szóló törvény módosításáról szóló törvény.
  A hatalom és az ellenzék megállapodik arról, hogy „a békés átmenet” a tárgyalások megkezdésétől az 1990. márciusi választások útján létrejövő új Országgyűlés alakuló üléséig tart. Az ellenzék fontos személyi garanciát is kap, mondván, hogy a tárgyalások résztvevői politikai, illetve személyi sérthetetlenséget élvezzenek a megbeszélésekkel összefüggésben kifejtett tevékenységükért. A hatalom megígéri azt is, hogy a rendőrség nem alkalmaz rendőrhatósági kényszerintézkedéseket. A hatalom annyit kap cserébe, hogy az ellenzék leállítja a parlamenti képviselők visszahívására irányuló akcióit. Igaz, ez az ő érdekük is, hiszen a régi parlamenttel akarják elfogadtatni a rendszerváltó törvényeket.
  Egyetértés van abban is, hogy „a többpártrendszerű politikai berendezkedés alapvetően nem jelenthet a társadalom számára nagyobb anyagi terheket, mint az egypárti struktúra”. Ebből semmi sem lesz igaz, a többpárti állam az első perctől kezdve drágább. Az MSZMP vezetése arra is vállalkozik, hogy „a kezelésében lévő vagyonból kétmilliárd forint értékben ingatlanokat ad át a kormányzatoknak társadalmi hasznosításra, ideértve a pártok működési feltételeinek biztosítását”, és 50 millió forintot visszaad az állami költségvetésnek.
  Megállapodás születik arról is, hogy az országgyűlési képviselőválasztás jelöltjeinek kampányára az állami költségvetésből mintegy százmillió forintra van szükség, amely a jelöltek, illetve a jelölteket állító pártok és szervezetek között normatív alapon kerüljön szétosztásra.
  A hatalom végleg kiadja a kezéből a sajtót, mondván, hogy „a nemzeti tájékoztatási intézmények munkájában maradéktalanul érvényesüljön a pártatlanság elve”. Ekkor még az a megállapodás születik, hogy „a politikai stabilitás elősegítése érdekében kívánatos a köztársasági elnök ez évi megválasztása”. Mint tudjuk, ezt később megváltoztatják.
 Az MSZMP részéről Nyers Rezső pártelnök, és Pozsgay Imre az Elnökség tagja. Az ellenzékiek között olyan nevek szerepelnek, mint Antall József, 57 éves, az MDF vezéralakja, három éven át miniszterelnök, vagy éppenséggel a 65 éves Szabad György, történész, az MDF politikusa, az MDF-kormány idején az Országgyűlés elnöke. De ott van Füzessy Tibor, 61 éves jogász, a KDNP alapító tagja, később a polgári titkosszolgálatokat felügyelő miniszter. Az aláírók között van Gaskó István, 36 éves, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt képviseletében, manapság a LIGA szakszervezeti szövetség elnöke. Dr. Boross Imre, Prepeliczay István, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt színeiben, és sokan mások. A dokumentumot aláírják a „Harmadik Tárgyaló Felet alkotó társadalmi szervezetek és mozgalmak”. Az ő bekapcsolásuk az MSZMP vezetésének ötlete volt, és tökéletesen segítette az emberek félrevezetését, azt a látszatot keltve, hogy itt tényleg egy társadalmi megegyezésről van szó. Az érdekesség kedvéért megjegyzendő, hogy az aláírók között van Kemény Csaba, a Baloldali Alternatíva Egyesülés színeiben, aki később egy darabig a Munkáspárt tagja lesz, de egy idő múlva heves ellenzéki tevékenységével elszigetelődik.

MEGSZÜLETNEK A TÖRVÉNYEK 


Az új parlament alakuló ülése. A terv sikerült, tőkés erők megdöntötték  a szocializmust

Németh Miklós kormánya a parlament 1989. októberi ülésszakára be is viszi a törvénytervezeteket. Október elején az MSZMP-t feloszlatják, és létrejön Nyers Rezső vezetésével az MSZP. Horváth István belügyminiszter, a KISZ KB egykori első titkára, a parlamentben október 20-án kijelenti: a Nemzeti Kerekasztal előzetes megbeszéléseivel nem az Országgyűlés kikerülése volt a cél, hanem az, hogy a ma még nem kellőképpen letisztult politikai erőviszonyok között – elfogadható kompromisszumok kialakításával – biztosítsák a békés átmenetet. Jogilag nem kötelező, hogy a parlament elfogadja a politikai egyeztető tárgyalásokon született megállapodásokat, ám ez most nem jogi, hanem politikai kérdés. A parlament elfogadja a törvényeket.
 Az Országgyűlés 1989. október 17–20-i ülésén elfogadta „Az Alkotmány módosításáról” szóló 1989. évi XXXI. törvényt, valamint „Az Alkotmánybíróságról” szóló 1989. évi XXXII. törvényt, „A pártok működéséről és gazdálkodásáról” szóló 1989. évi XXXIII. törvényt és „Az országgyűlési képviselők választásáról” rendelkező 1989. évi XXXIV. törvényt. „A köztársasági elnök választásáról” szóló 1989. évi XXXV. törvényben meghatározta a köztársasági elnök megválasztásának szabályait. Az Országgyűlés az 1989. évi XXX. törvényben („A munkásőrség megszüntetéséről”) jogutód nélkül megszüntette a munkásőrséget. A pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény (1989. évi XXXIII. tv.) szabályozta a vagyonnal való elszámolást és a gazdálkodást, továbbá megtiltotta a pártok munkahelyi szerveződését.
  Születik egy törvény 1956-ról is. ,,Az 1956. október 23. és 1963. április 4. között, a népfelkeléssel összefüggésben elkövetett politikai bűncselekmény, valamint az ezzel bűnhalmazatban – harci cselekmény során – elkövetett emberölés, rablás, közveszélyokozás vagy személy elleni erőszak miatti elítélések semmisnek tekintendők. Magyarán, az 1956-os ellenforradalom már nem ellenforradalom, hanem népfelkelés, az addig rossz fiúknak tekintettek pedig már a jó fiúk, akiket minden utólagos elismerés megillet.
 Németh Miklós 1989. október 22-én, vasárnap beszédet mond a televízióban. „A hét, ami mögöttünk van, lezárt és megnyitott egy korszakot a magyar történelemben. A magyar parlament által elfogadott törvények jogot és okot adnak erre a minősítésre. A törvényhozók feltették a koronát arra az alkotásra, amit társadalmunk politikailag aktív erői a nemzeti haladás eszméjétől vezérelve kemény munkával, önmagukkal, egymással és a múlttal megküzdve előkészítettek. Ez teszi lehetővé, hogy most Önöket egy holnap kikiáltandó Magyar Köztársaság polgáraiként köszönthetem. Remélem, köszöntésemet legtöbbjük meghitt családi körben fogadja.” Majd így folytatja: „nemesítsük értékké és kovácsoljuk erővé a sokáig fájdalmasan titkolni kényszerített 33 év előtti hősies áldozatot. Akkor egy tragikusan megnyomorított, nemzeti önérzetében meggyalázott, a szabadság nevében szabadságától megfosztott nép kelt fel, hogy önmaga törvényei szerint élhessen. A tiszta szándék mélyről tört fel, s ezért a kitörés tisztátalan hordalékot is felszínre dobott. Aki csak ez utóbbit látta, vagy akarta látni, tragikusan tévedett. És tragikusan vétkeztek azok, akik a levert felkelés után terrorral félemlítették meg a népet, mely nem akart mást, csak magyarként, emberi módon élni.” Rá egy nappal, 1989. október 23-án megszűnik a Magyar Népköztársaság.