A magyar nép soha sem tartozott az optimista nemzetek sorába, volt azonban már hazánk a legvidámabb barakk. Az „átkosnak” hívott rendszerben. Nekem az igazán átkos az elmúlt 20 év, napjainkig. Én most kezdek optimista lenni, és remélem, hamarosan a magyar nép is optimista lesz. Tudják miért? Mert vagy elpusztul, vagy egy emberibb jövő elé néz. Ez csak rajtunk múlik!

Kitalálta egy lényegtelen méretűre zsugorodó, de annál agresszívebb törpe párt, hogy adjuk el az egészségügyet. Csak azért, mert ezzel jól járnak néhányan. Nem a betegek, a TB-t fizetők, a kórházi dolgozók, az orvosok, hanem a nagy tőkével rendelkező vállalkozók. Persze, az SZDSZ ezt nem így mondta. Azt ígérte, hogy mindenki jól fog járni ezzel, mert pénzt hoznak a befektetők. Valóban, a felvásárlók hoznak pénzt. Csak azt nem mondták, hogy sokkal többet visznek el. Meg azt sem közölték, hogy nem mindenki fog részesülni az ellátásból. Azért nem, mert ami másé, az nem a tiéd. Akkor, ami a közös vagyon, miért adják oda egyes embereknek, üzleti csoportoknak, befektetőknek?! Ezt hívják bűnözésnek.
  Szoktam járni kórházakban, klinikákon és egészségügyi oktatási intézményekben. Nem azért, mert gyakran vagyok beteg, hanem mert ott dolgozom. Mindenütt járok, a gazdasági igazgatóságtól, a kórtermeken keresztül, a mosodán át a konyháig. Látok mindent. Mondogatják, hogy nincs pénz semmire, meg hogy pazarló a rendszer és az a fránya hálapénz. Igen, pazarló! Nem is értem, hogy amikor napokig kell sorban állni, hogy orvos lássa a beteget, vagy amikor a csecsemő intenzív osztályon nincs gyógyszer, akkor a gazdasági vezetőség épülete hogyan lehet csodásan modern, klimatizált teljesen, a mahagóni bútorok mellé a különlegesen drága fémből készült kilincsek dukálnak. És ott csak „szép emberek” dolgozhatnak. Kicsit a valóságshow hangulatára emlékeztet ez engem. Úgy tűnik, hogy ott mindenki modell (vagy volt valamikor), és 20 évvel kevesebbnek néz ki a koránál. Érdekes ez, olyan, mint egy nagy család. Na, nem azért, mert az osztályharc, a kemény munka összekovácsolta őket. Csak valahogy a vezetéknevek gyakran megegyeznek, meg hasonlítanak az arcok. Biztos ezért van az, hogy mindenki mást nem odavalónak gondolnak az ottaniak. Azt nem is tudom, hogy amit csinálnak, azt mennyire lehet munkának nevezni, de azt igen, hogy gyakran a legnehezebben eldöntendő feladat, hogy milyen ebédet rendeljenek valami flancos étteremből. Persze, szigorúan fitness-menüt. Ezek szerint a munkájukhoz nem sok energia kell…
  Az is döbbenet, hogy egy egyszerű vizsgálatra nincs pénz, mert az állam nagyon alacsony volumen-korlátot határoz meg az intézményeknek. Ez azt jelenti, hogy havonta csak bizonyos számú beteget láthatnak el. Én azt nem értem, hogy miért csak olyan költségeken spórolnak, ami a betegellátáshoz kell. Nem vicc, hogy ezen kívül minden baromságra költenek a belső berkekben, az ajándékkönyvektől, a szervezeti egységek feldarabolásán át, a különböző kinevezésekig mindenre. Csak a gyógyításra nem. Van, teszem azt, egy alkalmazott. Közel a tűzhöz. Nem lehet vitatni a tudását és munkájának érdemeit. Azonban nagyon érdekes, hogy valaki hogyan lehet egyszerre dékán, intézetvezető, egyetemi tanár és még orvos is. Úgy napi nyolc órában. Hétvégén nem. Ezenfelül, ha ügyeletben van, avagy valami munkához tartozó út, akkor dolgozik, minden költsége fedezve, a titkárnő biztosítva van. Aztán gondoskodnak az utánpótlásról is. Lesz orvos Magyarországon a jövőben is. Csak talán egy magyar se lesz köztük. Valóban, nagyon drága az orvosképzés. Viszont nagyon nagy szükség van az orvosokra. Képzik is őket az egyetemeken. Azt kevesen tudják, hogy már alig van államilag támogatott orvosképzés hazánkban. Érthető a cél: fizessenek minél többen a tanulásért. Ha más nem, majd jönnek a külföldi hallgatók. Jönnek is. Attól, hogy Magyarországon egyre több a szegény, van pénz a világon. A gazdagok gyerekei a világ minden tájáról felvételt nyernek. Ha a magyar nem tud fizetni, hát ne tanuljon. És a kormány nyugodt ez ügyben…
  Komoly kérdés a hálapénz. Szeret adni az ember hálából valamit azoknak, akik segítettek rajta. Nem is ezzel van a gond. Hanem azzal, hogy ez már a korrupció melegágya lett. Mert gyakran kiszorul mindenhonnan az, aki nem tud adni. Vagy kevesebbet, mint a másik. Esetleg neki nincsenek bennfentes ismerősei ott, ahol „el lehet intézni valamit”
  Mikor fog ez változni? Csak akkor, ha észreveszik az emberek a tőke mocskos talpát a torkukon. Akkor már nem fog kételkedni az ember, amikor életveszélybe kerül, és senki nem akar segíteni rajta. Akkor már nem fog kételkedni az ember, amikor a gyermeke beteg lesz, és senki nem akar segíteni rajta. Akkor már nem fog kételkedni az ember, ha végre saját kezében lehet a sorsa és nem mások alattvalója lesz. Ez hamarosan be fog következni, mert a magyar egészségügy már nagyon beteg. Haldoklik. Vagy felépül és jobban vigyáz magára, vagy a kormány végrehajtja a halálos ítéletet.

KATÓ TAMÁS