Cikkek
 

VÉLEMÉNY

Focisiker a kormány árnyékában


A múlt héten a Debrecen focicsapata másodszorra is legyőzte a bolgár Levskit, így felkerült a Bajnokok Ligájának főtáblájára. Másfél évtizede nem szerepelt magyar csapat ebben a nemzetközi versenyben, mégis, gondolataimnak keserűbb az íze, mint a győzelem mámora.

Valamikor régen fociztam, és szerettem a focit. Az életem másképp alakult, nem folytattam a játékot, később meg még a nézéséből is kiábrándultam. Legalábbis a magyar fociból.
  A BL-döntőket és a VB-t mindig megnézem, és elcsodálkozom, hogy miért tudnak a külföldi focisták ilyen jól játszani. Nehogy azt mondja nekem most valaki, hogy a pénz miatt. A nagy klasszisok legtöbbje majdhogynem utcagyerekként kezdte, és tehetsége volt hozzá – ezért emelhette tudását magas szintre. Persze idővel a gázsija is megnőtt, amit nem sajnálok tőle, megérdemli, de mégis elítélem. Nem szabadna ennyi pénzt szétosztani, szerződésekre költeni. Ha rajtam múlna, nem is engedném, hogy más nemzetben focizzon valaki, csak azért, mert ott többet fizetnek. Így halálra van ítélve a nemzeti foci.
  Az is felháborító, hogy az állami televízió nem közvetítette a szófiai összecsapást. A bankok ennyire bezsebelték a médiát? Hiszen egy meccset csak 45 percenként illik megszakítani reklámokkal, egyéb műsort meg bármikor. Ez lenne a fontosabb érdek, a reklámból befolyó pénz? Mikor kérdésessé vált, hogy hol legyen a visszavágó, majdhogynem beelőzött Madonna. Érdekes lett volna a Lovin megrendezni a visszavágót. Szerencsére utolsó pillanatokban feleszmélt valaki, és hazai sportsikert közvetíthettek a Puskás-stadionból.
  A Loki nem kevés pénzt kapott már most az elért eredményért. Megérdemlik, kívánom, hogy még több sikert érjenek el, és kapjanak, amennyi csak jár nekik. Viszont kicsit értetlenül bámultam a tévét rákövetkező nap. A riporter Debrecen első emberét a Loki győzelméről faggatta. Kósa Lajos részletezte, hogy sok támogatást kapott a csapat a várostól, lakóitól, vállalkozóktól, ez az összefogás is segítette a felkészülést. Értetlenül álltam a kérdés előtt, miszerint odaadja-e a nyert összeget a csapat a városnak? Természetesen a polgármester elutasította még a feltételezést is, s kilátásba helyezte, hogy végre megépítik a debreceni focistáknak azt a stadiont, amit már régóta megérdemelnének.
  Egyetértek: nem szabad elvenni attól a dicsőséget és a velejáró pénzt, aki megérdemli, sőt támogatni kell, hogy még eredményesebb legyen, ezzel fémjelezvén nemzeti értékeinket. Tudnék javaslatot tenni, hogy kitől kell azon milliárdokat elvenni, ami hiányzik most az államkasszából. Az oktatástól, a kultúrától, az egészségügytől vagy a nemzeti sporttól? Nem! Pedig a Bajnai-kormány ezzel akarja stabilizálni az ország jövőjét. Sikerülne is, stabilan padlóra szorítani a nemzetet. Apropó, Bajnai-kormány. Tévéközvetítésben láthattuk, hogy a lelátóról drukkolt Orbán Viktor is. De valahogy nem láttam a szocialistákat, nem láttam Bajnai urat sem, pedig illett volna ott lennie, ha másért nem, azért, mert ő egy „pártmentes szakember és nem politikus”, az ország miniszterelnöke.
  A miniszterelnök úrnak biztosan akadt jobb dolga, talán annak kiötlésén, „ami fájni fog”. Nekem is vannak ötleteim rá, hogy mi legyen az, ami fájni fog! El kell venni azoktól, akik jogosulatlanul kapnak milliókat, százmilliókat és milliárdokat, vagy végkielégítésként, vagy kétes közbeszerzés vagy pályázati pénzek elnyerésével. Nem csak elvenni kellene ezeket a vagyonokat, hanem be is kell börtönözni a méltatlanul haszonhoz jutókat, a szemtelen multi-cégeket pedig el kell zavarni. Legyen az bank vagy üzletközpont. Ezek nélkül pont jól meglennénk.

KOVÁCS ISTVÁN

80 éve halt meg Benedek Elek

Elek apó a legmeghatározóbb élmény egy gyermek számára. A személyisége, a meséi, a humanizmusa, az emlékháza, a Kisbacont körülölelő varázslatos világ. Nem lehet megszokni, megunni. Benedek Elek olvasó, gondolkodó felnőtté nevel. Behozza a szobába a finn, norvég, orosz, román, bolgár, albán, német mesék világát. Aki az ő meséin nevelkedik, igazi európai olvasóvá válik.
 1859. szeptember 30-án  született Kisbaconban, s ott is halt meg 1929. augusztus 17-én. Székelyudvarhelyi és budapesti bölcsészettudományi tanulmányai után a Budapesti Hírlap újságírója. Nehéz utat jár be, a meseíró útját, mert mesét írni pokoli nehéz. A kisgyermek nem udvariaskodik. Vagy élvezi a mesét, vagy nem. Kevés mesemondó van a világon, de Benedek Elek egyike a legnagyobbaknak. A Jó Pajtás és a Cimbora című gyermeklapok ma is élvezhető olvasnivalót nyújtanak gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt.