Mi a bal szemünkkel nézünk a világra. Így sok mindent észreveszünk, amit csak a  jobb szemünkkel nem látnánk. Másként is látjuk a világot, mondjuk úgy, balszemmel. Ezután minden számunkban elmondjuk, miként is látjuk az éppen esedékes eseményeket a saját politikai értékítéletünk alapján, balszemmel.

ÉLELMISZERFÜGGETLENSÉG 

Latin-Amerikában, ahol ma nagyobbrészt baloldali kormányok vannak hatalmon, harcot hirdettek az országok élelmiszerfüggetlenségéért. Jól hallottad, élelmiszerfüggetlenségükért. Ezek az országok nem akarják, hogy a kenyerük, a rizsük, a húsuk, azaz a mindennapi betevő falatjuk a külföldi országoktól, a multinacionális vállalatoktól függjön. A pénzügyi függőség is súlyos dolog, és az sem kellemes, ha az energia terén másoktól függünk, de az ennivaló ennél sokkal többet jelent. Életünket. Mondok egy példát. Képzeld el, hogy egyik napról a másikra bezárnák a Tesco-üzleteket. Mondjuk, azért, mert tönkrementek. Ne mondd, hogy nem mehet tönkre! A Lehman Brothers is tönkrement, pedig róla aztán végképpen nem gondolták volna. De jó, ne menjen tönkre a Tesco. Csak gondolja úgy, hogy már agyonkereste magát magyar földön és odébbáll! Akkor mi lesz? Hol fogsz vásárolni?
 Gyermekkoromban sokat voltam Csongrádon, anyai nagynénémnél. Irén néném nem ismerte azt a szót, hogy élelmiszerfüggetlenség, de ő szinte maximálisan függetlenítette magát az ’50-es évek kissé zilált piaci viszonyaitól. Volt csirkéje, három-négy hízója, és nyúlhúsért sem kellett pénzt adnia. Kis kertjében minden megvolt, ami egy háznál kellett. Bizony Irén néném szégyenében világgá szaladt volna, ha a húslevesbe való zöldségért a boltba kellett volna mennie. Ma a vidéki ember ugyanazt a paradicsomot, ugyanazt a krumplit, ugyanazt a húst eszi, mint a fővárosi. Vagyis a külföldit, az importot. Hozzáértők szerint a gyulai kolbászba is külföldi húst tesznek. Az orosházi baromfi-feldolgozó üzemben is elcsodálkoznánk, ha megnéznénk, vajon honnan származik az a hús, amiből „magyar” terméket gyártanak. Mára Magyarország majdnem teljesen elveszítette élelmiszerfüggetlenségét. Gondol­juk meg, amíg végleg nem lesz késő! Állítsuk vissza a magyar mezőgazdaságot! A manapság üresen álló ólakba telepítsünk újra disznókat, az istállókba marhákat. Ha a családban van legalább egy tehén, a gyerek biztos nem megy éhesen az iskolába. Vegyük magyar tulajdonba az élelmiszerkereskedelmet! Fegyverrel sem kereskedhet akárki, akkor miért engedjük át a jogokat egy sokkal fontosabb és időszerűbb termékben? Csak azt ne mondd, hogy nincs piaca! Mi vagyunk a piaca. Mi, akik manapság más híján esszük a külföldi szemetet. Szóval, higgyük el Irén nénémnek: az a kenyér a biztos, amit mi termeltünk. Ráadásul finomabb is bármi másnál.

MINEK A KULTÚRA? 

Az egyik ismerősöm, aki történetesen polgármester, meséli, hogy nagy megtiszteltetés érte. Másokkal együtt a kormány illetékes főembere konzultációra hívta. A téma: mennyit költsön, pontosabban mennyit ne költsön az ország kultúrára jövőre. Tényleg, nem is értem: minek költjük a drága forintokat kultúrházakra, könyvtárakra, kiállításokra, színházakra? Sokkal jobb, ha ebből a pénzből is támogatjuk a bankokat, mert ha ők jól vannak, előttünk is tágra nyílik a jövő. Vagy például osszuk szét az állam főhivatalnokai között! Ha már nem juthat mindenkinek, legalább néhányaknak sok jusson. Ha én nem reggelizek, legfeljebb a családom kedvét rontom el, de ha a miniszterelnök feje fáj az éhségtől, bizony, egy egész ország szenvedi meg. Meg aztán tudod, ez a sok kultúra veszélyes is. Gondold el: a népek összejönnek, kicserélik a véleményüket, kiderül, hogy egy csomó olyan dologban egyetértenek, amivel a kormány nem ért egyet. Közösségek jönnek létre, és még, belegondolni is szörnyű, elkezdenek gondolkozni. Na, ezt már ne! Magad is megértheted, hogy a kultúrára kell a legkeveseb­bet adni. Egyébként is, van itt kultúra dögivel! Menj a plázába, van ott öltözködési kultúra, viselkedési kultúra, zenei kultúra, mit akarsz még?

VESSÜK A FARKASOK ELÉ! 

Büszke vagyok rá, elég sok polgármestert ismerek személyesen. Okos emberek ezek, ismerik az életet. Tudod, hogy mi a furcsa? Az, hogy ez igaz az MSZP-s polgármesterekre is. Az a közös a polgármesterekben, hogy ők már nem adhatják tovább a feladatot. Ha megcsinálják, lesz valami, ha nem, akkor helyettük biztos senki sem csinálja meg. S, még valami közös: a nép a polgármesterekbe rúg először, akár polgári, akár szocialista. Tudod, ez azért van, mert a miniszterelnök messze van, ők meg közel. S, persze, a választások is közel vannak. Sok polgármester arra számított, hogy korkedvezménnyel elmegy nyugdíjba, mondván, hogy szolgálták a közt eleget. Most azonban nekik is tovább kell dolgozni. Sok lehetőségük nem marad: el kell indulni a jövő évi választásokon is. Akkor pedig védeni kell önmagukat.
 A hét önkormányzati érdekvédelmi szövetség a múlt héten józan önvédelemből faképnél hagyta a kormány képviselőit, mondván, hogy a kormány csak elvonni akar, s abszolute nem érdekli, hogy mi lesz az önkormányzatokkal. Mindenki kivonult, a Fidesz emberei is, az MSZP emberei is. Az önkormányzatoknak így is kevés pénz jut, ha még elvonnak 120 milliárdot, kész, vége. Tudod, az önkormányzat nem csak a polgármestert, meg a képviselőket jelenti. Az önkormányzat az iskola is, ahova a te gyereked jár. A bölcsőde is, ahova szeretnéd, hogy járjon a gyereked, de nem jár, mert az már nincs. Mármint bölcsőde. Gyerek van, igaz, az se sok. A kormány nem az önkormányzatokat akarja megreformálni, ahogyan hirdeti, hanem a mi életünket átszabni. Az önkormányzati iskola, kórház, kultúrház ugyanis mind-mind az utolsó támasz, menekülési hely azok számára, akiknek nincs pénzük és erejük a piacon, a farkasok között megélni. Választhatunk: vagy odavetnek bennünket is a farkasok elé, vagy megvédjük magunkat. Én az utóbbit választom. Te? Ön?

THÜRMER GYULA