|
A rendszerváltás után az MSZP-SZDSZ kormányok oktatáspolitikája végezte a legnagyobb pusztítást. Ezernyi iskolát zártak be, több tízezer tanár került az utcára, a különböző reformok pedig tönkretették a jól működő iskolai rendszert. Legutóbbi ötletük szerint a 7. osztályig már tantárgyakat sem fognak tanítani, csak „alapkészségeket fejlesztenek”.
A „művelt” Nyugatról talán egyetlen jó mozaikszót vettünk át: LLL. Life Long Learning. Annyit tesz: „Élethosszig tartó tanulás”. Az elmélet valóban okos, arra biztatja az embereket, ne álljanak meg alap-, közép- vagy felsőszintű végzettségük megszerzése után, hanem képezzék tovább magukat, hiszen minden egyes új ismeret új lehetőségek kapuját nyitja számukra. Akár élethossziglan.
Magyarországon sajátosan értelmezik ezt. Ne kapj semmi információt, küzdj egész életedben, hogy az alapokig eljuthass.
Az idea onnan indul, hogy már a bölcsődében sem kaphatja meg a gyerek, ami járna neki: a két évre zsugorított gyes és gyed miatt hamar kibukott: nincs hely! Kézenfekvőként kezelte kiváló kormányunk a megoldást: vonjuk össze az óvodát és a bölcsődét. Igaz, bölcsődei és óvodai pedagógusok tömkelege fejtette ki logikusan és egyértelműen: a bölcsődés és az óvodáskorú gyermekek szükségletei merőben eltérnek mind étkeztetésben, mind játékban, mind alvásban, mind koruknak megfelelő fejlesztésben. Sebaj! Futkosson a nevelő a pelusos pici után, amíg az ötévesnek már logikai kirakót, bonyolultabb verset-mesét kellene mutatnia.
Unatkozzanak a nagyobbak, mert csendben kell lenni, amíg a kicsik alszanak. Kiváló: így senki sem tanul semmit. A legkisebbet úgyis megzavarja álmában a tétlen nagyobb – nem kell félni, hogy rendesen fog fejlődni. S ha nem fejlődik kellő ütemben, kinek fog feltűnni, hogy egy idő után nem csak egy-egy, hanem az összes gyerek korához képest elmaradott lesz?
JEGY NÉLKÜL, TUDÁS NÉLKÜL
|
Mit akar a Munkáspárt?
|
|
1.
|
Megfizethető bölcsődei és óvodai ellátást kívánunk
|
|
2.
|
Az oktatás egységes állami feladat legyen! Magyarország költse a megtermelt jövedelem legalább 10 százalékát erre a célra.
|
|
3.
|
Egységes érettségit, egységes egyetemi felvételit akarunk, ki kell lépni a bolognai rendszerből!
|
|
4.
|
A magyar nemzeti gazdaság céljait szolgáló szakképzést akarunk! A szakképzés illeszkedjen az ország fejlesztési programjaihoz, adjon tényleges kenyeret a fiatal kezébe!
|
|
5.
|
A cigányságnak munkát és iskolázási lehetőséget kell teremteni!
|
Erre már rég megalkották törvényüket a kormányzati „szakértők”.
Ma már az általános iskolában, alsó tagozatban nem adhat jegyet a tanító, maximum jelekkel fejezheti ki tetszését – nemtetszését. De azt is csak óvatosan, nehogy sérüljön a nebuló lelkivilága! Ráadásul szigorúan tilos a házi feladat, haza a gyerekek sok helyen már nem is vihetik a könyveiket-füzeteiket. Magyarul: a szülő semmit nem láthat! Ott van az üzenőfüzet, apuka-anyuka elégedjen meg azzal, amit leírt a pedagógus. Na nem úgy, ahogyan mi is ismertünk korábban, mondjuk piros- vagy feketepont, amiből ha sok jött össze, lett belőle egyes vagy ötös. Nem! A mai első osztályos örömmel újságolja otthon: „koronát” kapott. Szülő örvend, de kérdezi: jól hangzik, mi az? Hát rajzolt mosolygós arc tetején korona. Ez a legjobb eredmény.
Hurrá. Viszont jövő ilyenkor a Tisztelt Szülőnek tudnia kéne, hogy a gyerek konyít-e a betűvetéshez, olvasáshoz, szorzótáblához. Nem fogja tudni, hacsak magánszorgalomból ki nem kérdezi, hisz sehol könyv, sehol füzet. Gratulálok.
De ne féljünk, a gyerekek elbutításáért folytatott harc itt még nem állt meg. Magyar Bálint és Sándor Klára, valamint Szabó Zoltán és Deák Istvánné – persze az SZDSZ és az MSZP színeiben – ismét előrukkoltak valami „korszakalkotóval”.
Kijelentették: a régi, szaktantárgyakat oktató rendszer, sok-sok évtizedes múltjával: rossz! Ostobák alkották az oktatási terveket nem csak az „átkosban”, de vissza, egészen Eötvösig, vagy még korábbig! (Szegény, forogna a sírjában, ha tudná. Ő, aki minden településre iskolát álmodott – s sokat létre is hozott – ma kiürített, elárvult padsorokat látna.)
Szóval a tények: az új törvényjavaslat alapján hetedik osztályig csak alapkészségeket fejlesztő témaköröket oktathatnának a gyerekeknek az iskolák – semmi földrajz, biológia, matematika, fizika, esetleg külön nyelvtan és irodalom. Természetismeret és nyelvismeret – ez a kulcs! Mert Magyar szerint a mostani rendszer elveszi a gyerekek kedvét a tanulástól. Jó lenne, ha nem Magyar lenne Bálintunk neve, mert akkor írhatnánk: magyarul… de ez itt maximum a „lefordítva” szót hozhatja: tantárgyak és szakismeretek helyett – szó szerint idézve – „műveltségi területeket” oktatnának hetedik osztályig.
Sosem találnánk ki, milyen alapon kezdték ki a Nobel-díjas elődeink által kitaposott út létjogosultságát. Van nekik magyarázatuk is! Az “egységes oktatási folyamatban” a gyerekeknek ne kelljen ugyanazt kétszer – egyszer az általános, egyszer a középiskolában – tanítani. Mert ma a legtöbb diák 18 éves koráig iskolaviszonyban áll – szerintük.
|
Bezár az iskola, bezár a falu
 Az elmúlt hat évben mintegy ezer iskolát és óvodát zártak be a kistelepüléseken.
A szocialisták által támogatott Bajnai- kormány megszorító intézkedései egy éven belül újabb hatszázat ítélnek halálra.
A felmérések arról tanúskodnak, hogy a kistelepülések iskoláiban folyó oktató-nevelő munka színvonala (ha kiszűrjük a szülők átlagosan alacsonyabb iskolai végzettségéből származó hátrányok hatását) nem marad el az átlagostól. Annál nagyobb hátrányt jelent az ott tanulóknak, ha tanulmányaikat ezentúl lakóhelyüktől távol, idegen környezetben, nagyobb tanulócsoportokban kell folytatniuk.
A kisiskolák megszűnése rövidtávon nagyon hátrányosan érinti a kistelepülésen élő családokat. Hosszú távon pedig a fiatalok elvándorlásához, így a falvak kihalásához vezet. Ahol nem sikerül megtartani a tanodát, marad a gyerekek utaztatása a kistérségen belül, akár napi egyórás ingázásnak kitéve őket. A tanulók szabad iskolaválasztási joga nem érvényesül, és drasztikus számú pedagógus válik állástalanná. Előbb-utóbb az ilyen gyerekeket követik a szülők is, a fiataloknak eggyel kevesebb okuk lesz a faluban maradni. Nem kell hozzá jóstehetség, hogy a mezőgazdaság ellehetetlenítése után, a meglévő oktatási rendszer szétverésével néhány évtized alatt teljesen elpusztulhat a falvak jó része, ezzel együtt kultúránk egy jelentős szegmense.
Ne feledjük: a kormány alkotmányos kötelessége, hogy biztosítsa a kistelepülésen élő gyermekek valóságos esélyegyenlőségét, valamint az önrendelkezés eszközeit a helyi közösségek számára!
|
M. Bálint szerint ma tapintatosan kell tanítani, mert a felnövekvő nemzedék nem bír el az oktatási terv által támasztott nehézségekkel. Érthetetlen, hogy a korábbi generációk hogyan nem haltak ki ilyen terhek alatt?! Úgy véli: „a jelenlegi oktatási rendszer legbetegebb szakasza a felső tagozat, mivel ott hatalmas mennyiségű szakismeretet akarnak átadni a gyerekeknek, értelmetlen az ilyen korai tantárgyi bontás. Nem érdemes például kémiai képletekkel terhelni a diákokat, amíg az alapvető kommunikációs készségekkel sem rendelkeznek. Ez kiöli a motivációt és az érdeklődést a diákokból”.
Szép mondatok ezek, kár, hogy egytől egyig hazugak. A szocializmus idején miért volt motiváció és érdeklődés a legszegényebb kölykök között is, hogy ne csak általános iskolát végezzenek, érettségit szerezzenek, hanem akár a doktorok közé felküzdjék magukat? Talán, mert mégiscsak jó volt az oktatási rendszer, s nem az elnyomott és uralkodó osztályok megosztottsága szerint nyerhettek képzést, ismeretet, lehetőséget?
A BUGRIS NE TANULJON
Ismét a régi nóta, demokratikus köntösbe burkolva. Mert ugye itt már nem arról szól a történet, hogy az arisztokrata nagylelkűen írni-olvasni hagyja a szegény bugrist, ezt a szintet már nehéz lenne visszacsinálni – de mint látjuk, próbálkoznak!
Anno sem pusztán a kutyabőr miatt lehetett jó pozíciója a nemesnek, hanem mert neki járt a francia nevelőnő, a tánc- és illemtanár, a német-angol-filozófia-grammatika-retorika-akármicsoda magántanár, mert volt rá pénze. No igen, a szegénynek cipőre sem futotta, de hát ilyen az élet…
Ha a magyar általános iskolákból kivonják az ismeretanyagot, visszamegyünk száz évvel ezelőttre. A gyerek nem csak a H2O-t nem fogja ismerni, de Adyt, Vörösmartyt, Jókait vagy József Attilát sem. Természetismeretben mit mond majd neki Semmelweis vagy Gábor Dénes? Hát persze, hogy semmit. Ne aggódjunk, a gazdag gyerekének, ha nem lesz túl nehéz a feje hozzá, elmagyarázza majd a jól fizetett tanító. A szegény gyermeke viszont lehet bármilyen tehetséges, újra végletes szolgasorba jut. A látható, de el nem érhető ismeret az egyetlen kitörési útvonala lehetne, ha hagyják. De már nem akarják hagyni: ne tanulj semmit, ami többet adhatna a multinál betölthető alja-állásnál. Ne tanulj többet, mint ami kell a hitel felvételéhez. Ne tanulj többet, mint amivel megszámolod kevéske, de elkölthető pénzedet. Mert még a végén a saját gyereked taníttatnád.
Egy a cél: ne tanulj, ne gondolkozz, fogyassz, nézz tévét, s légy alázatos szolgája a demokrata uraknak. A fotel kényelmesebb a forradalomnál.
Melyiket választjuk?
|
