Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Kapuzárás előtt

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. szeptember 28-án utoljára ülésezik az MSZMP Elnöksége. Az október 6-án kezdődő kongresszus majd kimondja azt, amit szeptemberben még kevesen tudnak: az MSZMP-t feloszlatják, és létrehozzák a Magyar Szocialista Pártot.

A "NÉGYEK" 

Az Elnökség ülésén mind a négyen ott vannak. Nyers Rezső, az MSZMP utolsó elnöke, akiből néhány nap múlva az MSZP első elnöke lesz. Ekkoriban 66 éves. Az MSZMP régi vezetői közül elsőként fordul nyíltan Kádár János ellen, megalakítva még 1988 elején az Új Márciusi Frontot. Ez nem kevesebbet jelent, minthogy az MSZMP-ben működő szociáldemokraták a párton belül megcsinálják a saját külön bejáratú rendszerváltásukat. Kádár távozása után aktívan fellép az egyre gyengébb marxista ellentámadások leszerelésére, a kádári MSZMP és a szocializmus maradványainak felszámolására. Nem sokáig lesz az MSZP elnöke, Horn Gyula elsodorja. Az MSZP ünnepelt „Öregje” ma is.
 Jelen van Grósz Károly is, az MSZMP utolsó főtitkára. 59 éves. 17 hónapig az MSZMP főtitkára, ebből fél éven át egyben miniszterelnök is. Minden hatalom a kezében van, s nem tud vele élni. Szinte az utolsó előtti percig meg van győződve, hogy nem kell félni attól, hogy a Nyugat megdönti a szocializmust, és tőkés rendszert vezet be, hiszen a magyar rendszer már így is majdnem olyan, mint a nyugati. Mire rájön a valóságra, már késő. Bizonytalankodása, felemás politikája nagyban előidézője a szocializmus bukásának. Részt vesz a Munkáspárt megszervezésében. Még hét évet él, 1996-ban súlyos betegség viszi el.
 Az ülésen ott van Németh Miklós is, 41 éves, a szocializmus utolsó nemzedékének markáns képviselője. Ő a miniszterelnök, ekkoriban már a tényleges hatalom birtokosa. Függetleníti magát az MSZMP-től. Tárgyal az amerikaiakkal, a németekkel. Személye meghatározó a hatalom átadásában. „Jutalma” a békés túlélés, jól fizető állásokban, előbb egy nemzetközi bank alelnökeként, később magánemberként. Az MSZP-kormány a polgári Magyarország legmagasabb kitüntetésével tünteti ki 60. születésnapján.
 Nem hiányozhat Pozsgay Imre sem. 56 éves, államminiszter, a párton belüli revizionista-nacionalista szárny meghatározó alakja. 1989 januárjában népfelkelésnek minősíti az 1956-os ellenforradalmat, ezzel hadat üzen a párt marxista erőinek, megkezdi a párt múltjának nyilvános megtagadását. Abban reménykedik, hogy egy MDF-MSZP közös kormányzás esetén köztársasági elnök lehet. Nem lesz az.  Pozsgay egyéni számítása nem jön be. Nem kell az új polgári hatalomnak. Az általa képviselt nacionalista vonal nem kell a Nyers-Horn vezette MSZP-nek sem. A 2006-os választások előtt a Fidesz visszacsempészi a nagypolitikába azzal a céllal, hogy baloldali szavazókat csábítson el az MSZP-től. Nem jön be, már nincs hitele a baloldali szavazók között. Az emberek nem felejtenek. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.

UTOLSÓ SIMÍTÁSOK 

Az Elnökség elvégzi az utolsó simításokat az október 6-án kezdődő kongresszus dokumentumain. A küldöttek hamarosan, október 2-án kézhez veszik a programnyilatkozat tervezetét, a kongresszus vagy legalább is a kongresszus előkészítőinek értékelését a „történelmi útról”, és egy állásfoglalást a pártvagyonról, illetve egy sor más papírt. Nem hagynak sok időt a küldötteknek a gondolkodásra. De hát nem is ez a cél. Mind a négyen tudják, hogy az MSZMP-nek pár napon belül vége. Grósz nem akarja, de már semmit sem tesz ellene. Összecsomagolja a titkárságát, már soha nem fog a Széchenyi rakpartra visszatérni.
 A gazdasági anyag tele van addig csak kevesek számára ismert tényekkel. 1956 óta, azaz 33 év alatt a tagság 20,3 milliárd forint tagdíjat fizetett be. A párt teljes vagyona 1988 végén 10,3 milliárd forint. A kongresszussal néhány nap múlva tudomásul vetetik, hogy a párt lemond vagyonának nagy részéről. Ahogy mondani szokás, önként és dalolva.
 Döntenek a kongresszus előtti sajtómunkáról. A televíziót csak az elejére és a végére tervezik beengedni. Tényleg, minek is lássa a nép, hogy megszűnik az országot kormányzó párt? A sajtómunkát rábízzák Barabás Jánosra, Iványi Pálra és Kovács Jenőre, a KB titkáraira.

MINTHA NEM IS A VÉG KÖVETKEZNE 

Megdöbbentő, hogy a kapuzárás előtti utolsó ülés is úgy zajlik, mintha a legszebb békeidőket élnék. Az Elnökség tudomásul veszi, hogy a hadsereg, a rendőrség és a munkásőrség több parancsnokát magas állami kitüntetésben részesítik szeptember 29-e, a Fegyveres Erők Napja alkalmából. Szűcs Ferenc altábornagy, a katonai hírszerzés feje, aki visszaadja az amerikaiaknak a Conrad-ügy anyagait, most Vörös Zászló Érdemrendet kap.
 Az Elnökség ugyanúgy, mint a régi időkben, tudomásul veszi a kormány 1989. október 5-i ülésének napirendjét. Jó témák vannak: az egészségügyi vállalkozások szabályozása, élelmiszer-kiskereskedelem helyzete, magyar-szovjet együttműködés. Mindenről van szó, csak a szocializmus sorsáról nem beszélnek.
 Döntenek arról is, hogy Grósz Károly menjen el a Belügyminisztérium pártértekezletére, szeptember 30-án. Elmegy, bár már tulajdonképpen értelmetlenül. Már nem ő a zászló, sőt már a párt sem tartja a kezében a lobogót, és ezt a BM munkatársai értik.
 Az Elnökség még tudomásul veszi, hogy Pozsgay Imre moszkvai utazására a szovjet fél kérése alapján csak a kongresszus után kerüljön sor. Soha sem kerül rá sor.
 Október 3-ra még összehívják a Politikai Intéző Bizottság ülését, bár ez már csak formalitás. Mindenki a kongresszusra készül, ki félelemmel, ki nagyon is nagy tervekkel.
 A süllyedő hajóról folytatódik a menekülés – Lukács Jánost, a KB egykori titkárát korkedvezménnyel nyugdíjba engedik. Dudla József, a párt BAZ-megyei első titkára ugyancsak megkapja ezt a lehetőséget. Aczél György, a kádári időszak meghatározó kultúrpolitikusa most már végleg visszavonul. Megbízást kap visszaemlékezéseinek megírására.
 Megtárgyalnák a megyei pártlapok kiadásának helyzetét, de az ügyet leveszik a napirendről. A megyei pártlapokat már az MSZP fogja átjátszani külföldi cégeknek. Az Elnökség felhatalmazza Iványi Pált, hogy a Lapkiadó Vállalat és egy külföldi cég „közös kiadási társulásáról” kezdje meg a tárgyalásokat.
 A jegyzőkönyvet Csiki Ivánné, a főtitkár titkárságvezetője és Grósz Károly írja alá.


Medgyessy Péter, Németh Miklós és Pozsgay Imre Nagy Imre temetésén. Ez volt a főpróba

KONGRESSZUS ELŐTT

A kongresszus előtt a Népszabadság 15 kérdésére válaszol az MSZMP négy áramlatának képviselője. Ezek: a budapesti reformkörök, az Összefogás az MSZMP Megújításáért Mozgalom, a Marxista Egységplatform és a Münnich Ferenc Társaság. Válaszaik képet adnak gondolkodásukról, céljaikról, arról, hogy miben térnek el egymástól és a vitára bocsátott kongresszusi dokumentumtervezetekben megfogalmazott nézetektől.
 Nem érzem magam vesztesnek – nyilatkozza Berecz János, a KB egykori titkára, aki még nem is olyan régen Kádár egyik lehetséges utódjának tűnt. Grósszal nem találják meg a közös nyelvet. Az igen személyes hangú interjúban Berecz János szól a legfelsőbb hatalomból való kikerüléséről, az “Összefogás az MSZMP Megújításáért Mozgalom”-ról, személyes szerepéről a közelmúlt történéseiben, Nagy Imre 1989. évi temetéséről, Kádár Jánoshoz fűződött viszonyáról. Az októberi kongresszuson ő is ott lesz, de nem tud fellépni a párt szétverése ellen.
 A Minisztertanács is megtartja tervezett ülését. Tabajdi Csaba, az MSZMP külügyi osztályának helyettes vezetője miniszterhelyettesi kinevezést kap, ő lesz a Minisztertanács nemzetiségi titkárságának vezetője. Borbély Sándort, a Munkásőrség vezetőjét viszont érdemei elismerése mellett menesztik állásából, illetve elengedik nyugdíjba.