|
A világ és nézet változása
|
A honi rendszerváltás (mint másutt is) gyökeres fordulatot hozott nemcsak a termelési-, tulajdon és osztályviszonyokban, így nemcsak a hatalomban, de a domináló eszmékben-ideológiában, s ezzel a történelemszemléletben is. A múlt a jelen folytatása – tartják egyesek. A tudományosságot felváltotta az áltudományos propaganda, mely nem annyira a valóságos múltbéli történések és oksági kapcsolatok felfedésére irányul, mint inkább a jelen uralkodó elitjének érdekeit és ízlését siet kielégíteni.
Ezért gátlástalan és illogikus. Nem mond sok újat, csak az egykori jobb (szélsőjobb) elődök sztereotípiáit szajkózza, némi átcsomagolásban.
Ha áttanulmányozzuk a rendszerváltást követő időkben szocializálódott magyar történészek ”felfedezéseit” és összevetjük a horthysta historikusok felfogásával, nem sok új gondolattal lepnek meg bennünket.
Így vagyunk azokkal az írásokkal is, melyek a második világháború eseményeit feszegetik. Találkozhatunk olyan megállapításokkal, miszerint az 1939-1945-ös világháború kitörésének első számú felelőse a Szovjetunió, mely birodalmi és imperialista törekvéseiből kiindulva el akarta pusztítani a burzsoá civilizációt. E célok érdekében még az ördöggel is hajlandó együttműködni. E koncepció alátámasztására az 1939. augusztusi szovjet-német paktumot hozzák fel, nem riadva vissza a közönséges hamisításoktól sem. A Mein Kampfból tudjuk, hogy Hitler fő ellenségének a bolsevizmust tekintette, s csak stratégiai megfontolásokból kezdte a nyugati demokráciákkal való leszámolással. A Führer ugyanis nem akart kétfrontos háborúba bonyolódni (okulva az első világháború tanulságaiból), ezért változtatott a prioritásokon.
Sztálin elfogadta Hitler ajánlatát az egyezség megkötésére, mert joggal remélte, hogy aki időt nyer, háborút nyer. Kompromisszumai taktikai jellegűek voltak.
Amennyiben a Nyugat kész lett volna egy antihitlerista paktumra – amire Moszkvától ajánlatot kapott – a történelem másként alakul. Ám a nyugati felek inkább Hitlerrel léptek szövetségre a Szovjetunió ellenében (München, 1938).
Ilyen helyzetben milyen alapon várta el Párizs-London, hogy a Szovjetunió áldozza fel magát a nyugati demokráciák oltárán? Egyet kell értenünk Sztálinnal, aki kijelentette: „Ha nincs München, nincs paktum sem!” Ennek ismeretében megállapíthatjuk: a második világháború kitöréséért Hitler és a nyugati imperialisták a felelősek. Nem véletlen tehát, ha a polgári történelem mélységesen hallgat Münchenről. Kétségtelen, a paktum traumát okozott a nyugati kommunisták körében (sajnálatos, hogy München nem), mert nem értették meg a „tűz és víz” kiegyezését. Azt még nagyobb sajnálattal kell látnunk, hogy a Molotov-Ribbentrop-féle egyezség kihatásaiból sem vonták le a kézzelfogható következtetéseket. Egy ilyen szellemű historiai-hadtörténelmi elemzés nem volna összhangban szovjetellenes célkitűzéseikkel. Győzzön a polgári koncepció az igazság felett…
HEGEDŰS SÁNDOR
|
Egy hamis legenda nyomában
Megvásároltam Vécsey Olivér A Horthy-család története című könyvét. A kiadvány első mondata szerint „Vitéz nagybányai Horthy Miklós a XX. századi magyar történelem legfontosabb alakja…” A könyv szerzője, amint az előbb idézett mondat is bizonyítja, elfogult Horthy mellett. Csaknem szentté avatja ezt a közepes képességű egykori lovastengerészt.
Ki volt valójában Horthy Miklós? 1868-ban született Kenderesen és 1957-ben hunyt el Portugáliában. Horthyt 1920. március 1-én választották meg botrányos körülmények között Magyarország kormányzójává. A tisztséget csak azzal a feltétellel fogadta el, ha korlátlan hatalmat kap, amit teljesítettek. A választás teljes sikerét a Parlament épületében megjelent felfegyverzett különítményes tisztek biztosították. Az államfő-választással olyan komikus helyzet jött létre, amikor a király nélküli királyságnak egy tenger nélküli ellentengernagy lett a kormányzója, aki időnként fehér lovon járt. A volt tengerész közel huszonöt évig birtokolta a hatalmat. Mint kormányzó súlyos bűnöket követett el népe és országa ellen, különösen azzal, hogy hazánkat Hitler hű szövetségeseként belehajszolta a nemzeti tragédiával végződött második világháborúba. A következmények ismertek, de az is, hogy az „országgyarapítóból” országvesztő háborús bűnös lett, még akkor is, ha idős korára tekintettel nem állították bíróság elé.
Álljon itt részlet két olyan levélből, melyeket Horthy küldött Hitlernek. Az 1941. június 28-án kelt hálálkodó levélben egyebek mellett a következőik is olvashatók: „Boldognak nevezem magam, hogy fegyvereink, vállvetve a dicsőséges és győzelmes német sereggel részt vesznek a kommunista veszélyfészek elpusztítására irányuló keresztes hadjáratban”. Horthy boldogságának következménye, mint ismeretes, sok millió boldogtalan ember és gyászoló magyar lett! 1943 októberében Horthy – megköszönve a Hitlertől 75. születésnapjára kapott jachtot – levelet küldött a Führernek, melyben egyebek mellett ez áll: „teljes bizakodással és megrendíthetetlenül állok Németország oldalán”. Ez a gesztus is sokkal több volt holmi protokolláris epizódnál. Ismert, hogy 1943 őszén – Sztálingrád, Kurszk, Rommel afrikai kudarca, valamint Mussolini bukása, vagyis a „tengelytörés” után – minden normálisan gondolkodó ember tudta, hogy Hitler elveszíti a háborút, de a magyar államfő még ekkor is rendíthetetlen szövetséges…
A kormányzó egyik legsúlyosabb bűne volt, hogy 1942 tavaszán és nyarán botrányosan hiányos felszereléssel, lényegében nyári öltözetben, elavult fegyverzettel küldte ki a 2. magyar hadsereget a Donhoz, a biztos pusztulásba. A 30-40 fokos hidegben, a szovjet túlerővel és korszerű haditechnikával szemben a hadsereg lényegében odaveszett. A parancsnok, Jány /Hautzinger/ Gusztáv vezérezredes, mintha győztes hadvezér lett volna, megkapta a legmagasabb magyar kitüntetést, valamint Hitler vaskeresztjét, miközben elpusztult katonái többségének fakereszt sem jutott! Mindez vitathatatlanul a korlátlan hatalommal rendelkező Legfelsőbb Hadúr, vagyis a kormányzó bűne.
Horthy Miklós utolsó „nagy mutatványa” az volt, amikor a dilettánsan előkészített és ezért (is) kudarcot vallott kiugrási kísérlet után, 1944. október 16-án megbízta Szálasi Ferencet „a nemzeti összefogás kormányának” megalakítására. Ezt az iratot személyes holmijainak csomagolása közben, a fürdőszobában írta alá… Ezzel az okmánnyal átadta a hatalmat a nyilasoknak, meghosszabbítva az ország és népének szenvedését. Történelmi tény tehát, hogy Horthy kormányzó és ellentengernagy a pusztulásba kormányozta az ország hajóját! Ennyit röviden a XX. századi magyar történelem állítólagos legfontosabb alakjáról.
NEMES JÓZSEF
|
|
