Cikkek
 

INTERJÚ

Egy jobb világért küzdünk minden nap

Beszélgetés Tóth Lászlóval,
Heves megyei KB-képviselővel


Tóth László

Mátraderecskén született 1953. április 22-én. Kilencgyermekes munkáscsaládból származik. Szülőhelyén végezte az általános iskolát, majd Salgótarjánba került kőműves tanulónak. 1967 és 1970 között kiválóan elsajátította a szakmát, mellette folyamatosan dolgozott. 1984 és 1997 között katonaként szolgált, melyre ma is így emlékszik: „veszélyes, de nagyon szép munka volt”. Miután leszerelt, visszatért eredeti szakmájához, kőművesként is a valódi alkotó munkát tartja legtöbbre. Emberbarát és segítőkész. Alapelve: „Ha segíteni nem tudsz, ne árts másnak!”

Tóth László kőművesként és katonaként is mindig a hazát szolgálta. Szívén viseli az emberek, különösen a fiatalok sorsát. „A mai fiataloknak nagyon rossz életlehetőségeik vannak. Nekünk lényegesen jobb volt. Lakáshoz és munkához jutni ma nagyon nehéz, így a családalapítás is bizonytalanná válik. Ezek az állapotok a fiatalokat lelkileg is beteggé teszik. Nagyon nagy baj, ha egy ifjú pár nem költözhet saját lakásba, és ott nem kezdhet új, önálló életet. Nincs helyük a gyerekeknek felnőni. A bizonytalan közbiztonság miatt az utcára is kellő körültekintéssel lehet kiengedni a kisebb gyerekeket. Egy meggyőződéses kommunistának tenni kell ez ellen. Egy jobb világért küzdünk minden nap!”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Kőműves tanuló éveim alatt, Salgótarjánban ismerkedtem meg az eszmével. A munkásfiatalok életét éltem, és mindent megkaptam a szocializmustól, ami akkoriban egy fiatal embernek járt. Felvettek a KISZ-be, aztán vezetőségi tag lettem. 1972-ben Nógrád megyét képviselve Zánkán töltöttem el három hónapot az úttörőváros építésén. 1973-ban eljuthattam a KISZ nemzetközi táborába, Csehszlovákiába, melynek keretében hat hónapig a tussemeiei hőerőmű építésén vehettem részt. Hazatérésem után munkámért a KISZ KB dicsérő oklevelét kaptam. 1974-ben felvételt nyertem a salgóbányai KISZ iskolába, ahol kulturális-, sport- és titkárképzésben részesültem.

– Több helyen is megfordultál?

– Akkoriban egy hazáját szerető férfi bevonult katonának, hacsak valami rendkívüli nem történt. 1975-ben én is így tettem. Hejőcsabán, Bélapátfalván, Egerben és Kazincbarcikán katonáskodtam, majd szakaszvezetőként szereltem le 1976-ban. Azonnal meg is nősültem. Azóta együtt élünk, három felnőtt gyermekünk és egy unokánk van. Imádom a családomat, és mindent megteszek azért, hogy nekik jó legyen. Sajnos a mai fiataloknak nagyon rossz életlehetőségeik vannak. Nekünk lényegesen jobb volt. Lakáshoz és munkához jutni ma nagyon nehéz, így a családalapítás is bizonytalanná válik. Ezek az állapotok a fiatalokat lelkileg is beteggé teszik. Nagyon nagy baj, ha egy ifjú pár nem költözhet saját lakásba, és ott nem kezdhet új, önálló életet. Nincs helyük a gyerekeknek felnőni. A bizonytalan közbiztonság miatt az utcára is kellő körültekintéssel lehet kiengedni a kisebb gyerekeket. Egy meggyőződéses kommunistának tenni kell ez ellen. Egy jobb világért küzdünk minden nap!

– Szakmádban is sikeres vagy.

– Kőművesként több mint háromszáz családi ház építésén dolgoztam, a rendszerváltás után egyéni vállalkozóként, később pedig Bt-ben. Húsz év előtt generálkivitelezésben sok szép házat építettünk az embereknek. Egy percig sem álltak üresen, nem úgy, mint ma. Az embereknek nincs pénzük lakást vásárolni, az állam pedig nem segít semmit. Nincs ez jól! Azt gondolom, hogy a házakat az embereknek építjük, és hagyjuk, támogatjuk, hogy ott éljenek. Ez alapvető emberi jog.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Rendkívül kevés szabadidőm van, de mindig szakítok időt legkedvesebb időtöltéseimre. Nagyon szeretem a különböző sportokat, szeretek sakkozni, focizni, pingpongozni. Szeretem az állatokat, tartok is néhányat. Régi üvegeket, érméket, bélyeget és finom borokat gyűjtök.
 Télen sok szépirodalmat olvasok, ezen belül is rendkívül sok kalandregényt. Újságok közül a Heves Megyei Hírlapot és a Szabadság újságot olvasom rendszeresen. Mindkettőnek előfizetője vagyok. Tavasszal és nyáron kertészkedni szoktam. Csak saját bort és pálinkát iszom azokkal a barátaimmal, akik elveimet elfogadják, és segítenek a munkában. A jó magyar ételeket is nagyon kedvelem. Ezen kívül sok időt fordítok a pártmunkára. 1999-től vagyok a Munkáspárt tagja, a falunkban párttitkár és a Nógrád-Heves Megyei Régió vezetőségi tagja. Tudatosan dolgozunk, tisztában vagyunk vele, hogy már most el kell kezdeni a választási felkészülést. Észre sem vesszük, és itt van 2010. Az ajánlószelvényeket pedig nekünk kell összeszedni!

Az én húsz évem

A Szabadság a Munkáspárt 20. születésnapja alkalmából sorozatot indít „Az én húsz évem” címmel. A Munkáspárt története – közös harcunk históriája. Nagygyűlésekről, felvonulásokról és választásokról éppúgy szól, mint a mindennapi munka, a szórólapozás, a kopogtatócédula- gyűjtés vagy akár csak egy piaci beszélgetés „apró” pillanatairól. Várjuk mindazon párttagjaink írásait, akik úgy gondolják, hogy a Munkáspárt közös kincsévé tennék az elmúlt húsz év számukra fontos, emlékezetes pillanatait. A cikkeket – maximum két gépelt oldal terjedelemben –, fényképeket a Baross utcai szerkesztőségbe akár személyesen, akár postán, akár e-mailben kérjük és várjuk.

A Szabadság