A 24. órában vagyunk. Annak is az utolsó perceiben. Most kell igazán tiszta fejjel, higgadt nyugalommal lépni.
 Lassan eltelik négy év, és mi újra harcba szállhatunk. Kemény és küzdelmes négy év áll mögöttünk. Megpróbáltak minket félresöpörni, megalázni. Mindent elkövettek annak érdekében, hogy letöröljék a térképről a Munkáspártot. Nem sikerült nekik. Nagyon keményen ellenálltunk és ellenállunk. Minket nem lehet megfélemlíteni! A Munkáspárt nevéhez nem köthető korrupció, nem köthető privatizáció. Nekünk nem járt és nem jár állami támogatás. Saját magunkat tartjuk el. Eldöntöttük, hogy elindulunk a Parlamenti választáson. Nagyon kemény harc előtt állunk! Fel kell készülnünk arra, hogy a hatalom mindent el fog követni annak érdekében, hogy akár egy centit is előre haladjunk. De nem szabad meghátrálnunk!
 Tudatosítani kell az emberekben, hogy miattuk küzdünk. Az ő jövőjükért, azért, hogy a dolgozó nép, a munkásosztály ne legyen a tőkés hatalom játékszere. Elemeznünk kell az ellenzék beszédeit, el kell lesnünk a titkaikat, amivel eljutottak oda, hogy ekkora szavazóbázist tudhatnak maguk mögött. Vádaskodásaikra azonnal reagálni kell. Nem szabad megvárni, hogy fölülkerekedjenek! Ki kell mennünk az utcára, el kell mondanunk az embereknek, hogy a Fidesz és a Jobbik sem tud mást, csak ígérgetni. Az emberekben tudatosítani kell, hogy az ország padlón van. Elölről kell kezdeni mindent.

Meg kell mondani a dolgozó
embernek, a nyugdíjas választónak,
a gyógyulásra váró betegnek,
a fiataloknak, hogy kemény négy év
vár mindenkire. Nem szabad
elhinni, hogy jön Orbán Viktor meg
Vona Gábor, és ők mindent meg-
oldanak. Ez csak duma!

Hiszen ha belegondolunk, az MSZP-vel karöltve ők juttatták ide az országot. Merjük megnevezni a felelős pártokat és a pártokon belüli felelős személyeket! Legyünk kőkeményen radikálisak! Az ország, a dolgozó ember érdekében tesszük.
 Vádoljuk meg őket, és a vádiratot ahol csak tudjuk, olvassuk fel, terjesszük szórólapokon! Nem baj, ha reagálnak rá. Adjunk módot arra, hogy leüljenek velünk, és a kifogásolt pontokat magyarázhassák. Ha nem reagálnak, akkor végképp beismerik, hogy igazunk van.
  Igazunk van abban, ha elmondjuk mindenkinek, hogy ezek a bitang hazaárulók eladták földjeinket, gyárainkat, ami állami tulajdon volt, tehát a miénk. Azokat a gyárakat, amiket apáink indítottak el a termelés útján, és nap, mint nap megküzdöttek azért, hogy a futószalag végén a termék világhírű legyen. Becsületes munkával ezt is kivívták. Volt Ikarus, Videoton, Omker, sorolhatnánk. A magyar terméket szerették a világ minden táján, versenyképesek voltunk.
 Immáron 20 éve rabszolgák vagyunk saját országunkban. 20 éve örülnek, hogy kimentek a tankok és bejöttek a bankok. A Világbank felé az adósságunk megnőtt. Még az unokáink is fizetni fogják azt, amit ezek 20 év alatt felvettek. Csak az a kérdés, hogy miből fogják kifizetni, mert ugye nincs iparunk, nincs gazdaságunk. Itt vagyunk mi, fiatalok. Mi lesz velünk? Lesz-e munkánk, lakásunk, és egyáltalán: lesz-e jövőnk? Nem is olyan régen, mikor még Gyurcsány volt a fő gazember, közölte: akinek nem tetszik, annak el lehet menni az országból. Abból az országból, ami a miénk, amit apáink, nagyapáink nekünk építettek fel. Hát erre én azt mondom: Gyurcsány, Bajnai és a többi kizsákmányoló gazember! Menjél te, de csak azután, miután visszaadtad azt, amit elloptál a becsületes embertől!
 De az utolsó fillérig add vissza, mert tartozásod van felénk, és mi nem hitelezünk tovább! Ha nem tudtok fizetni, akkor jöjjön az, amit a becsületes munkással tettetek ti, bitang hazaáruló gazemberek. Ti is legyetek hajléktalanok, munkanélküliek! Hiába próbáltok meg minket eltaposni, mi állva maradunk, hiszen a mi dolgunk az ország becsületét visszaszerezni!

URBÁN SZANDRA

A Bajnai-Ficó miniszterelnöki találkozó alkalmából a Magyar Kommunista Munkáspárt szeptember 10-én, Szécsényben nyilvános sajtótájékoztatót tartott. Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke az alábbiakat mondta el:

„Magyar emberek vagyunk. Nem mehetünk el szó nélkül amellett, ha bántják a magyarokat. Nem hallgathatunk, ha megsértik nemzeti érdekeinket.
 Nem hallgathatunk akkor sem, ha folyik a nacionalista gyűlöletkeltés. Azért vagyunk ma itt, hogy tiltakozzunk a magyarokat ért sérelmek ellen. Azért jöttünk ide, hogy felemeljük szavunkat az Európai Unió és a nyugat-európai tőkés kormány képmutató magatartása ellen. Azért kell itt lennünk, hogy hallassuk a dolgozó emberek, a munkások szavát.
 Nem vitatjuk a szlovák nép jogát, hogy védje nemzeti nyelvét. Védje az amerikai-angol nyelvvel szemben, amely világuralomra tör. Védje azt a kulturális globalizációval, az amerikai kulturális szeméttel szemben, amely tönkre teszi a nemzeti kultúrákat.
 Ezzel azonban nem lehet egy kalap alá venni a magyar nyelvet. A magyar nyelv jelenléte Szlovákiában nem szegényíti, hanem gazdagítja a szlovák társadalmat. A szlovákiai magyarok a szlovák társadalom részei, ott élnek, ott dolgoznak, ott fizetnek adót, ott építik hivatalos és emberi kapcsolataikat. Követeljük, hogy a szlovák kormány védje a magyar a nyelvet. Követeljük, hogy a vitatott nyelvtörvény helyett olyan rendelkezést hozzanak, amely találkozik a szlovákiai kisebbségek érdekeivel is!
 A Munkáspárt NEM-et mond a nyelvtörvényre, de IGEN-t mond a magyar és a szlovák nép együttműködésére. Népeinket évszázadokon keresztül megosztották a nagyhatalmak. A Habsburgok kijátszották egymás ellen a magyart és a szlovákot, hogy az osztrák uralkodhasson mindkettőnk felett.
 1920-ban a franciák, az angolok ránk erőltették a trianoni békét, ezt a tisztességtelen, becstelen, imperialista rablóbékét. Évtizedekre, ha nem évszázadokra szembeállították a magyarokat és a szlovákokat.
 A fasiszta Németország úgy tett, mintha mindkettőnket szeretne, de a valóságban az ellentéteket szította, miközben mindkét népet belesodorta a világháborúba. Magyarok és szlovákok tíz- és százezrei haltak meg a német érdekekért.
 1947-ben a párizsi béke nem tette helyre Trianon hibáit. A nagyhatalmak, a Szovjetuniót is beleértve, ismét szembeállították népeinket. Évtizedeken át nem épült újjá az esztergomi híd, évtizedeken át elhallgatták valós problémáinkat, évtizedeken át ellenségként néztünk egymással szembe.
 Az Európai Unió ma nem segíti, hanem megosztja a térség népeit. Európa tőkés urait nem érdeklik a kis népek problémái. Nekik csak az a fontos, hogy zavartalanul uralják a magyar és a szlovák piacot, gondtalanul hozzák ide mindazt, amit mi magunk is meg tudnánk termelni. Nekik az a fontos, hogy minél kisebb bérért dolgoztassák a magyar munkást és a szlovák munkást. Nekik csak az a lényeg, hogy Afganisztánba menjen a magyar katona is, meg a szlovák katona is, bár egyiküknek sincs semmi keresnivalója ott.
 A tőkés világ válsága egyaránt sújtja a magyar és a szlovák népet. A nyugati bankok és multinacionális vállalatok ránk hárítják át válságuk terheit, velünk fizettetik meg a jólétüket. A nyugat-európai kormányok és az EU ehhez becstelen módon asszisztálnak.
 A Fico-kormány és a Bajnai-kormány ezt szó nélkül tudomásul veszik, és lenyelik. Nekik drágább saját biztonságuk, saját tőkés uralmuk, mint a dolgozó emberek munkája, élete, boldogulása.
 Magyarországon megtűrik, heccelik a szélsőjobboldalt, Szlovákiában megtűrik és heccelik a nacionalistákat. Magyarországon is, Szlovákiában is igyekeznek kiszorítani, megsemmisíteni a kommunista erőket, az igazi baloldal harcosait.
 Meggyőződésünk, hogy nincs más út, mint népeink együttműködése. A nagyhatalmak nem segítenek leküzdeni a szegénységet, nem adnak pénzt a cigány-kérdés megoldásához. Őrülnek, hogy mi magyarok és szlovákok, magyar és szlovák munkások, parasztok, dolgozók egymással vagyunk elfoglalva.
 Pedig más lenne a dolgunk! Harcoljunk az EU diktatúrája ellen! Harcoljunk az ellen, hogy Európa gazdagjai gyarmatként bánnak velünk! Harcoljunk valóságos nemzeti érdekeinkért! Akárki nyeri a csatát, csak vesztes lehet. Győztesek csak együtt lehetünk!