Cikkek
 

TÖRTÉNELEM

Húsz éve történt a rendszerváltás. Megérte?

 

Húsz esztendeje, 1988-89-ben ment végbe az a folyamat, amit kegyesen rendszerváltásnak szoktak nevezni, de ami nem más, mint tőkés ellenforradalom. Észre sem vettük, talán el sem hittük, hogy szinte a szemünk láttára alakul át a világ. Sokan hitték, hogy ez az új világ jobb lesz, jobban fogunk élni, csupa becsületes ember fog bennünket vezetni. Sokan hitték, hogy minden marad a régiben, visszük magunkkal azt, ami jó volt a szocializmusban, és hozzátesszük azt, ami jó a kapitalizmusban. Nem ez történt! Ma rosszabbul élünk, mint húsz éve, nemzedékek nőnek fel munka nélkül. Bizonytalan a jövő, aki teheti, az külföldön érvényesül.
  A következő hónapokban az újságok tele lesznek a tőkés rendszerváltást magasztaló írásokkal. Újra előkerülnek a húsz évvel ezelőtti percemberkék, a mai „nagyok” meg bizonygatják a két évtizeddel ezelőtti döntés helyességét. Mi is írunk a rendszerváltás eseményeiről. Úgy, ahogyan mi megéltük, úgy ahogyan szerintünk ténylegesen történt. És mindig feltesszük a kérdést: megérte?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az MSZP születése

Húsz esztendővel ezelőtt, 1989. október 7-10. között került sor a régi Magyar Szocialista Munkáspárt utolsó kongresszusára, amely egyben egy új párt, a Magyar Szocialista Párt első kongresszusa is lett. A második magyar szocialista kísérletet itt buktatták meg véglegesen.

AZ MSZMP SZÉTVERÉSE 

A rendszerváltás, azaz a tőkés ellenforradalom menetében az egyik legfontosabb lépés a kormányzó MSZMP szétverése volt. Az 1988. májusi pártértekezlet után fokozatosan tették tönkre a pártot. A párt tagságát elbizonytalanították. Hibásnak kiáltották ki az MSZMP vezetése alatt eltelt évtizedeket. Megváltoztatták 1956 megítélését. Partnernek, sőt barátnak nevezték ki a szocializmus ellenségeit. Megszervezték a reformköri mozgalmat, amely a korszerűsítés jelszavával a pártot belülről bomlasztotta szét. A pártot megfosztották hatalmi eszközeitől. Megszüntették a pártszervek jogát arra, hogy beleszóljanak az állami vezetők kinevezésébe. Felszámolták a pártszervezeteket a hadseregben, az állambiztonsági szerveknél. Mindezek ösztönzői és végrehajtói az MSZMP vezetésének revizionista erői voltak, élén Nyers Rezső pártelnökkel, Pozsgay Imre elnökségi taggal, Németh Miklós miniszterelnökkel, Horn Gyula külügyminiszterrel. Felelősek a pártvezetés marxista erői is, élükön Grósz Károly főtitkárral, akik nem tudtak, nem akartak fellépni az ellenforradalom nyilvánvaló fenyegetésével szemben, és engedték a párt, a szocializmus fokozatos szétverését.
 Az MSZMP Központi Bizottságának 1989. június 23-24-i ülése hoz határozatot a párt XIV. kongresszusának összehívásáról. A döntés lényegében egyhangú. Az időpont megszavazásánál egy tartózkodás van, a küldöttválasztás módját illetően kettő. Nagyobb vita van arról, hogy a központi pártszervek tagjai régi szokás szerint szavazati joggal vegyenek-e részt. Végül 11 ellenszavazattal, 6 fő tartózkodása mellett úgy döntenek, hogy a központi pártszervek tagjai csak tanácskozási joggal vegyenek részt. A KB nem fogadja el azt a javaslatot, hogy a párt elnökét és főtitkárát ne a kongresszus, hanem pártszavazás válassza. Grósznak ez az utolsó esélye, hogy megmaradjon főtitkárnak. Nem sikerül.

TITKOS ELŐKÉSZÍTÉS

Formailag senki, sehol nem hoz döntést arról, hogy az MSZMP-t fel kell oszlatni, és új pártot kell létrehozni. Még az Elnökség utolsó, szeptember 28-i ülésén is az MSZMP-ről beszélnek. Igaz, a programnyilatkozat tervezetéből ki lehet olvasni a szándékot: „Pártunknak újra meg kell határoznia, újra fel kell építeni önmagát”. A későbbikben a tervezet még világosabban beszél: „Reformtörekvéseink legfontosabb mozzanata és záloga pártunk újjáalakítása. Ezt fejezze ki a párt nevének megváltoztatása is.”
 A kongresszusra 1276 küldöttet választanak. Tanácskozási joggal van jelen 134 fő, jórészt a központi pártszervek olyan tagjai, akiket nem választottak küldöttnek. Meghívást kapnak a mozgalom olyan veteránjai, mint a szociáldemokrata Marosán György, Mező Imréné, aki a Köztársasági téri pártházat 1956-ban védő Mező Imre özvegye, de ott van Apró Antal is, aki 1956-ban Kádár mellé állt, vagy a közelmúlt ismert szereplői közül Havasi Ferenc, az egykori gazdasági KB-titkár, vagy éppenséggel Losonczi Pál, az Elnöki Tanács egykori, köztiszteletnek örvendő elnöke. Minden kész a színjátékra.
 A kongresszust ténylegesen előkészítő erők, Nyers, Pozsgay és mások azonban pontosan tudják, hogy nem egyszerűen a párt neve fog változni, hanem feloszlatják az MSZMP-t, lényegében kizárják a kommunistákat, és egy szociáldemokrata pártot hoznak létre azzal a céllal, hogy Magyarországon elősegítse a kapitalizmus bevezetését.
 A kongresszus október 6-án először meghallgatja a “A Központi Bizottság beszámolója az MSZMP 1988. májusi országos értekezlete óta végzett munkáról” című napirendet. Másodikként pedig a “Politikai értékelés történelmi utunk tanulságairól; a párt programnyilatkozata”-ról szóló előterjesztést. Ekkor következik be a váratlan fordulat, amit rögtön nem is értenek a küldöttek. Se szó, se beszéd, szavazásra teszik a kérdést: a párt új neve “Magyar Szocialista Párt” legyen. 1989. október 7-én 20 óra 24 perckor megszűnik a kádári MSZMP és létrejön az MSZP.
 „Hazánk történelmében lezárult a Magyar Szocialista Munkáspárt nevével fémjelzett korszak. A szocializmus eddig volt koncepciója, a sztálini eredetű rendszer felélte minden társadalmi, gazdasági, politikai és erkölcsi tartalékát, alkalmatlan arra, hogy lépést tartson a világ fejlődésével. Ezzel az MSZMP, mint állampárt története véget ért” – mondja ki a határozat.

NYERS REZSŐ PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁGA


Horn Gyula és Nyers Rezső. Valószínűleg Nyersnek sem voltek illúziói, Horn egészen biztosan a tőke érdekeit szolgálta.

Az októberi kongresszus megválasztja az MSZP vezetését is. A szándék arra, hogy a párttagságot homályban tartsák, itt is nyilvánvaló. Olyanok, vagy legalább is zömében olyanok kerülnek a vezetésbe, akik újnak számítanak, és akikről azonnal nem mondaná senki, hogy a tőkés ellenforradalom szolgálatába szegődtek.
 A párt elnöke Nyers Rezső. Ő volt eddig is az MSZMP elnöke, sok emberrel elhitetik, hogy van valami folyamatosság a régi párttal. Az Országos Elnökségbe kerül a 42 éves Boros László, a 37 éves tanár, Fábry Béla, a 39 éves Géczi József Alajos, a 41 éves Hámori Csaba, a régi MSZMP ismert személyisége, az 57 éves Horn Gyula külügyminiszter, a 41 éves Katona Béla, ekkoriban az MSZP budapesti elnöke, később a Horn-kormány titkosszolgálati minisztere, a 39 éves Kárászné Rácz Lídia. Szintén bekerül az 52 éves filmrendező, Kósa Ferenc, a 41 éves Kovács Jenő, az MSZMP KB korábbi titkára, a kongresszus egyik előkészítője, az 56 éves Körösfői László, a 44 éves Lakos László, későbbi mezőgazdasági miniszter, a 36 éves Mádlné Maár Ilona, az MSZMP egykori dunaújvárosi vezetője, a régi MSZMP KB tagja, a 47 éves Menyhárt Lajos, a 31 éves Nagy Imre, a KISZ utolsó első titkára. Ott van még a 41 éves Németh Miklós, miniszterelnök, az 59 éves Ormos Mária akadémikus, a 47 éves Pál László, későbbi ipari miniszter, az 56 éves Pozsgay Imre, államminiszter, a 42 éves Szabó György, későbbi egészségügyi miniszter, az 50 éves Szili Sándor, munkás, a 41 éves Vass Csaba, a 43 éves Vastagh Pál, jogász, a Csongrád megyei MSZP-vezér, a 64 éves Vitányi Iván, a szociáldemokraták ismert alakja.
 Az MSZP köztársasági elnök-jelöltje Pozsgay Imre lesz, akiből, mint köztudott, nem lesz köztársasági elnök. Az Országos Egyeztető Bizottságnak elnöke lesz a 63 éves Balogh Sándor, a Párttörténeti Intézet igazgatója. Pénztárnok sem akárki lesz, hanem a 36 éves Puch László.
 A pártelnökség nem hosszú életű. Az MSZP II. kongresszusára, 1990 májusára előjönnek az igazi névsorral. Nyers Rezső pünkösdi királysága véget ér, szerepét betöltötte, a párt élére Horn Gyula és csapata kerül. Előjönnek a máig is szereplő figurák, köztük Szekeres Imre, Kovács László, Baja Ferenc.

ELMARAD A KOMMUNISTA PÁRT MEGALAKULÁSA

A kongresszuson több küldöttben felmerül egy kommunista párt létrehozásának gondolata. Grósz Károlynak elvileg megvan a lehetősége, hogy egy új párt szervezésének élére álljon, de nem teszi. Támaszkodhatna arra a 159 küldöttre, akik nemmel szavaznak az MSZP megalapítására. Grószt egyre többen keresik fel a küldöttek közül, sürgetik, hogy cselekedjen. A cselekvést az jelentené, ha nyíltan felvállalna a harcot, bejelentené, hogy az MSZP-vel szemben új pártot, kommunista pártot hoz létre. Grósz a nap folyamán tanácskozik a Ribánszki-csoporttal, de nem jutnak közös nevezőre. Grósz több tévesnek bizonyuló meggyőződés rabja, még mindig a dogmatikus baloldal megerősödésében látja a fő veszélyt. Tartja ugyan a kapcsolatot a Ribánszki-csoporttal, de nem áll melléjük. “Ribánszki tehetséges ember. Talán szenvedélyesebb, mint kellene. Talán néhány dologban nem igazodik véleménye a mostani időkhöz. Viszont elkötelezett, politikai szándéka tiszta és tisztességes” – nyilatkozza Grósz 1989 novemberében a miskolci Heti Hírnöknek.
 Grósz nem tud megszabadulni másik meggyőződésétől sem. Úgy gondolja, hogy a Nyers-féle MSZP formálódását nem szabad akadályozni, mert így legalább egy “baloldali” párt van. Nyíltan vállalja, hogy 30 napig nem szervez ellenpártot. Ez a lépése végzetes. A Munkáspártnak nem marad jogi alapja arra, hogy részesüljön az MSZMP egykori vagyonából.
 A kongresszuson ott van Berecz János is. Fel is szólal, elvben meglenne a lehetősége a cselekvésre. De ő sem cselekszik. Berecz magatartása jól tükrözi a pártapparátus jó részének érzését: nem akarják elfogadni a változásokat, csak tétlenül figyelik a “számukra felfoghatatlan történéseket”. Ribánszki egyedül nem tud lépni. A kommunista Munkáspárt csak később, 1989. december 17-én születik meg.