Cikkek
 

INTERJÚ

A harc az agyakban dől el!

Beszélgetés Munkás Gyulával,
a mozgalom örökifjú aktivistájával


Munkás Gyula

1931. szeptember 12-én született Budapesten, a nyolcadik kerületi Bábaképzőben. Szülei kommunisták, édesapja a Tanácsköztársaság idején vöröskatonaként az országhatárt védte. Húsz esztendős kora óta gazdasági tevékenységet látott el belügyi szolgálatban.
 Jelenleg nyugdíjas, főfoglalkozásban a párt aktív tagja. Rendszeresen segíti anyagilag a mozgalmat. Rendkívüli tapasztalatait megosztja elvtársaival. Számára nem megerőltető és nem terhes az ifjabb nemzedékekkel szóba állni. Szívesen, hosszan beszélget huszonéves frontosokkal is. Minden gondolata tiszta forrásból fakad, a múltról úgy beszél, ahogyan a történelemkönyvek soha nem mernek írni. Soha nem mondja, hogy valamit így vagy úgy kell csinálni. Mesél a múltról, a jelenről, és az embert kizökkenti az egykedvűségből. Egész életével azt bizonyította, hogy érdemes hűségesen szolgálni a szocializmus ügyét.

Munkás Gyula ötven éve aktív kommunista. Szülei révén még ennél is korábban belekóstolt az illegalitásba. Azon kevesek közé tartozik, akik egyenes gerinccel viselték el a legocsmányabb idők megpróbáltatásait, anélkül, hogy megalkudtak volna. Pontosan érti, hogy ma egy kommunistának mit kell tenni: „A rendszerváltás nem ért váratlanul. Már a 80-as évek elején világosan lehetett látni, hogy rosszul mennek a dolgok, és komoly bajok lesznek. A szocializmus szemete került a felszínre, és ezek a gazemberek fontos pozíciókat bitoroltak. Ők a mai MSZP. Érdemes lenne a Bánk bán mondanivalójával foglalkozni. Tiborc panasza hajszálpontosan helytálló! Minket, kommunistákat a szeretet és együttérzés rúgói mozgatnak. Nehéz, embertelen időket élünk, de nekünk meg kell maradni a méltóság csúcsán!”

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– A szüleim már a felszabadulás előtt kommunista szellemben neveltek. Édesanyám sok mindent elmondott nekem, és megtanított konspirálni. „Ha ezt elmondod valakinek, apádat-anyádat soha többé nem fogod látni! – cseng a fülembe ma is. Hallgatok! – mondtam. „Kapsz két pofont, és mindent be fogsz vallani” – aggódott anyám, s nem lett igaza. Arra neveltek, hogy soha ne áruljam el az eszmét és az elvtársaim. A Horthy-rendszerben kemény diktatúra volt, nem demokrácia, amint azt Gyurcsány mondta egyszer.
 1948-ban lettem párttag. Bár szüleim kommunisták voltak, engem soha nem agitáltak, hogy belépjek. Egyik inastársam mondta, hogy a kommunista párt tagja, pedig csak 16 éves. Hazamentem és mondtam a szüleimnek: belépnék. Még a két párt egyesülése előtt felvettek.
 1986-ban mentem nyugdíjba, és akkor a pártból is kimaradtam.

– A rendszerváltás hogyan érintett?

– Nem ért váratlanul. Már a 80-as évek elején világosan lehetett látni, hogy rosszul mennek a dolgok, és komoly bajok lesznek. A szocializmus szemete került a felszínre, és ezek a gazemberek fontos pozíciókat bitoroltak. Ők a mai MSZP. Kimaradtam tehát a pártból. 2004-ben csatlakoztam újra, és a Munkáspárt elismerte 1948-tól a tagságom. Látod, itt van az összes tagkönyvem: MDP, MSZMP, Munkáspárt. Az édesanyám tagkönyvét is őrzöm, élete utolsó percéig önzetlenül támogatta a pártot.
 1989 előtt sokszor hallottam, hogy milyen jó nyugaton. A gyárak péntek délben leállnak, minden munkás beül a kocsijába és elmegy víkendezni. Bezzeg nyugaton minden milyen jó! – mondták. Beszélhetnénk ma róla, hogy azóta mi történt, hogy ma minden munkás megy-e víkendezni pénteken? Jut-e a pénzéből benzinre? Ügyesen mosták át az agyakat kapitalista maszlaggal. A tőkés oligarchák irányították az ellenforradalmakat már Hitler idején is. Ugyanazok az oligarcha-típusok uralkodnak ma is, hasonló módszerekkel dolgoznak. A harc az agyakban dől el.
  Hasonló körülmények járultak hozzá az 56-os ellenforradalom kitöréséhez is. A kapitalista országok nem tudták elfogadni, hogy a világ egyhatodán közösségi társadalmi rendszert építünk. Folyamatosan dolgoztak ellenünk a legkörmönfontabb módszerekkel. 1956-ban nem sikerült, de ’89-ben igen. Ehhez a nemzetközi helyzet is hozzájárult. Én a népi demokrácia gyermeke vagyok, engem kommunista szüleim, a SZIT és a párt nevelt.

– Volt SZIT egyenruhád is?

– Hogyne! – mondja büszkén, és mutat egy képet. Elég drága volt, de a szüleim megvették nekem.

– Miket szoktál olvasni?

– Mostanában keveset olvasok, mert hamar elfáradok és elalszom. Nagyon szeretem a szovjet regényeket. Osztrovszkijtól Az acélt megedzik, Fagyejevtől Az ifjú gárda a kedvenceim, na és Baranyi Ferenc versei. Régen sok bűnügyekkel foglalkozó könyvet olvastam, például Mág Bertalantól.

– Mivel foglalatoskodsz, mióta nyugdíjas vagy?

– Sokat vagyok a kertben, szeretem a fákat, a virágokat, minden növényt. Megtermelem magamnak a paradicsomot, paprikát, sárgadinnyét.
 Fiatalabb koromban harmonikázni tanultam. Nagyon szeretem a zenét, a klasszikusokat és a munkásmozgalmi dalokat. Megőriztem sok daloskönyvet és kottát. Fontos lenne átmenteni ezeket a szép kommunista zenéket a jövőnek. Mai napig szívesen fotózok. Van egy kis laborom is. Belföldön és külföldön sok szép képet készítettem. Van egy videó-gyűjteményem, amivel sokat foglalkozom.

– A pártéletben is roppant aktív vagy.

– Terjesztem a gondolatainkat szóban, írásban, technikával. Fontos, hogy a fiatalok a legmodernebb eszközökkel harcoljanak a kapitalizmus ellen. Érdemes lenne a Bánk bán mondanivalójával foglalkozni. Tiborc panasza hajszálpontosan helytálló!
 Minden csütörtökön bemegyek a pártközpontba az újságért. Nekem nagyon sokat jelent a párt, az eszme. Beszélgetek az elvtársaimmal, ami nagyon hasznos. Igyekszem segíteni azoknak az elvtársaknak, akik betegek, nehéz helyzetben vannak, meglátogatom őket. Minket, kommunistákat a szeretet és együttérzés rúgói mozgatnak. Nehéz, embertelen időket élünk, de nekünk meg kell maradni a méltóság csúcsán.