Havi többmilliós fizetést vesznek fel a gazdasági válság idején is az állami cégek vezetői, amihez még legalább ennyi prémium és juttatás jár. Nehéz elhinni, hogy mindezt szaktudásukért, és nem az állami pénzek „helyes elosztásáért”, politikai hovatartozásukért, illetve a hallgatásukért kapják.

Gazdasági világválság, megszorítások, költségvetési hiány és milliárdos veszteséggel működő állami és önkormányzati vállalatok – mindez a jelek szerint nem szempont, a cégek vezetői egyre több és több pénzt vihetnek haza.
 A Magyar Nemzeti Bank az elmúlt években hibát hibára halmozott, hol elvtelenül kiszolgálta a kormányt, hol magánakciókba kezdett. Eredmény: a forint árfolyama instabil, a hitelkamatok irtózatosan magasak, ellenben betétünkért egyre kevesebbet kapunk. Felelős ezért a bank vezetése? Jórészt igen. Simor András jegybankelnök fizetése meghaladja a 8 millió forintot, s ebben nincs benne a prémium és az egyéb juttatások. Erre a kormány azt mondja, hogy a jó szakembereket meg kell fizetni, csak akkor jönnek, ha ugyanannyit kapnak, mint a versenyszférában.
 A versenyszférában azonban számonkérés is van, a veszteséget termelő cég vezetőit felelősségre vonják és kirúgják. Történt már hasonló a magyar állam nevében?
 Ráadásul a versenyszférában már vagy 20 éve nem fizetnek nyelvpótlékot, a nyelvtudás adott munkakörökben felvételi alapkövetelmény. A Magyar Posta egyik vezetője  viszont például nyelvvizsgája miatt havi félmilliót vihet haza pluszban. Másfelől milyen versenyről beszélhetünk a vasút, a tömegközlekedés vagy éppen a már említett posta esetében?
 Akkor pedig mire fel mindez? Miért fizetnek ennyit ezeknek az embereknek?
 Egyfelől azért, hogy az állami pénzeket a megfelelő módon, a megfelelő helyre osszák szét. Ilyen elsősorban az MSZP-vel – adott esetben a Fidesszel, s úgy általában a mindenkori hatalommal – jóban lévő pénzügyi ász, Erős „Jonny” János. A bankár ott volt az Általános Értékforgalmi Banknál, amikor az orosz Gazprom betette a lábát Magyarországra. A K&H-t felügyelte, amikor az azóta is büntetlen Kulcsár Atilla állami cégek vagyonát játszotta át „barátoknak”. S bő hét éve vezeti a nagy költségvetésű beruházásokat levezénylő Magyar Fejlesztési Bankot.
 Hasonló a feladata az egykori SZDSZ-es gazdasági miniszternek, Csillag Istvánnak. Az állami kiadások lefaragását sürgető politikus évi 51,3 millió forintos fizetésért elnököl az Eximbanknál és a Magyar Exporthitel Biztosítónál, munkáját titkárság és luxusautó segíti.
 A második kategóriába azok tartoznak, akiknek a hallgatásukért fizetnek. Sokaknak a szó legszorosabb értelmében szerepel ez a kitétel a szerződésükben: ennyi és ennyi milliót kap, amennyiben a cégtől való távozás után nem nyilatkozik.
 Hallották már Önök személyesen nyilatkozni a MÁV vagy a BKV volt vezéreit? Egyiküknek sem volt dolga, hogy tönkretegye a vasutat vagy a tömegközlekedést, netán autópályahidakat építsen oda is, ahol Árpád idején sem volt se folyó, se domb. Az ő feladatuk csak az volt, hogy szemet hunyjanak a korrupció, a lopás fölött. Miről hallgathatnak még?