Azt mondják, Magyarországon demokrácia van. Napjainkban bizonyítják is, mily mélyen meghajolnak a nép akarata előtt: nyilvánosságra hozták az állami cégek felsővezetőinek fizetési listáját, az általuk felvehető prémiumok, végkielégítések adatlapjait.

Örömmel tölti el a szívemet: virágzó országban élünk!
 Már az állam is versenyszférába illő, sőt, még annál jelentősebb honoráriummal dicséri meg siker-projektjeinek vezetőit. Mert máshogyan hogyan is lehetne? Ekkora pénzeket csak nagy szakértelmű, vállalataikat csillagászati magasságokba repítő cégvezetők kaphatnak. Ezért is jár nekik a fizetésüket sokszorosan meghaladó prémium, az elbocsátás után járó több tízmilliós végkielégítés: el ne mondhassák a konkurenciának, mi az eredményes vállalatvezetés titka!
  Hogyan is gondolhatom, hogy a 4-es metró dicsfényét megkérdőjelezem? Robog a metró hónapok óta, csak olyan helyen áll meg, ahol szükség is van rá, megoldja a peremvárosok közlekedését, s nem is kerül pár milliárddal többe, mint kellene. Hol keresnénk hibát? Ráadásul Klados Gusztáv kiállt a kamerák elé, s megemlítette: ő nettó bérben állapodott meg. Ja, hogy a magyar adórendszer szerint ez bruttóban legalább 50 százalékkal több? Hát arról szívesen megkérdezném azokat, akik őt hazahívták, ezeknek a költségeknek ismeretében is. Vajon a megrendelő urak kinek dolgoznak, s mennyit visznek haza?
 De ez is csak hab a tortán.
Régen azt tanultam, hogy a kiemelt feladatokat ellátó személyeket, így az MNB vagy az Alkotmánybíróság tagjait honorálni is kiemelten szükséges, hogy a korrupció véletlenül se üthesse fel fejét köreikben. Hát ennek a tézisnek a „költségvetés őrei” jócskán megfeleltek. Az MNB elnöke és két alelnöke (csupán fizetésként!) összesen húszmillió forintot visznek haza havonta. Ne is firtassuk. Vannak ennél jobb kérdéseim is. Mit fejleszt a Fejlesztési Bank? Vidéket, ipart aligha – csak látnánk valahol, hogy pusztán a vezetőnek mitől jár havi 3.6 millió. De kiváló lehet az exportunk is – azért is virágzik minden termelő águnk –, mert az Export-Import Bank feje is hazaviszi a 3.6 milliót.
 De hagyjuk a számokat, mindenütt látjuk őket. Nem is emlegetném, csak a lista élén álló cégeket. Mert nem értem, hogy ha ennyire jól szervezett országban, ennyire hatékony és specialistákban bővelkedő vezetéssel büszkélkedhetünk, miért akarnak az eredményes MÁV-nál vonalakat felszámolni? Miért kell BKV-járatokat megszüntetni? Miért kell autópálya-díjat fizetni a benzinbe már beleszámolt „útalap” mellé? Miért adtak és adnak el ma is állami tulajdonban lévő területeket, épületeket, ha ennyire jól működik a Nemzeti Vagyonkezelő? Hol a szárnyaló gazdaság, amiért a Gazdaságfejlesztési Központ ennyire megdolgozott? Mit keres az MVM a versenyszféra tenderein, ha az áramellátás díja már így is az egekben jár? Mikor dolgozott a Magyar Televízió utoljára valóban a köz szolgálatában, s nem kormányzati megrendelésre? S ha ennyire bitang jól állunk, hogy költségvetési tételeinkből – csak a jéghegy csúcsát látva – szemünk előtt úszik el havi 100 millió forint, miért kell Diákhitel Központ?
 Nagy vonalakban sajnos a publikált kis lista megválaszolja a jogosan felmerülő kérdéseket. Azért adósodott el az egész állam, azért folytak el a „privatizációból” befolyt pénzek, mert az urak maguk között szétosztották annak minden egyes fillérét. Azért sunnyognak az IMFhitellel kapcsolatban, mert kínos lenne beismerni: ma már csak ebből tudnak nyugdíjat fizetni. Ma már a költségvetés minden kiadását az IMF felügyeli, kár, hogy egy dolog őket sem érdekli (mégis csak a mi kutyánk kölyke): mikor fogják a politikai vízfejet lenyakazni egyszer s mindenkorra.
  Mikor lesz pénz az egészségügyre, oktatásra, vasút- és közútfejlesztésre? Mikor lesz állami víz-, gáz-, távhőellátás? Ha elküldjük az urakat és hölgyeket hosszabb „beutalóval”, s a saját kezünkbe vesszük az államkasszánk bevételeit és kiadásait. Akkor lesz demokrácia!

CSEH KATALIN