Korszerű tudással a tőke ellen

Csernus Krisztián az ifjú diplomások generációjának azon tagjai közé tartozik, aki abban próbál segíteni, hogy a tőkével szemben korszerű tudással, új lendülettel felvértezve vehessük fel a harcot. Tudja, a szocializmusban munkahely várta a végzősöket, ma a többségüknek munkanélküliség jut. Csernus Krisztián ez ellen akar tenni, s azért, hogy több figyelem jusson az oktatásra, egészségügyre, környezetvédelemre. Szakmájából adódóan fontosnak tartja a környezetvédelmet: „A környezettudatos nevelés és viselkedés minden ember közös érdeke. Nem mindegy, hogy milyen a lakóhelyünket, a munkahelyünket körülvevő természet. Ebben a multik által uralt országban lényeges a tőke „hunosítása”, az, hogy a megtermelt javak minél nagyobb részét országhatáron belül tartsuk.”

– Fiatal diplomásként mik a tapasztalataid?

– Elkeserít az a tény, hogy kikerülve a főiskoláról vagy egyetemről, a diplomás emberek csupán 15-25 százaléka talál munkát saját szakmájában, vagy talán még ennyi sem. Úgy tudom, hogy 1989 előtt szinte minden diplomás már az iskolapadban „elkelt” – jó lett volna nekünk is ezzel a tudattal kilépni a nagybetűs életbe.

– Hogyan kerültél a mozgalomba?

– Régóta figyelem a Magyar Kommunista Munkáspárt működését, tudom, hogy a párt adományokból és tagdíjakból tartja fenn magát, abból fedezi kiadásait. Szimpatikus volt a párt ideológiája, a tagsággal való szoros kapcsolata, az egyenesség, az, hogy a hétköznapi emberek mellett áll ki évtizedek óta. Egy kedves ismerősöm, Lovász Dezső vitt el egy munkáspárti rendezvényre, s számomra nem volt kétséges, hogy itt a helyem.

– Mi a véleményed a párt lapjáról?

– A Szabadság című folyóiratot rendszeresen olvasom, a cikkeket lényeglátónak tartom, ami igen ritka ebben a végtelenül hazug, kapitalista világban. Az írások tényfeltárók és lényegre törőek. Rengeteg információhoz csak A Szabadságon keresztül juthatunk el, mert a „polgári” média hallgat a gazságokról.

– Mivel foglakozol a pártban?

– Eddig főleg a kopogtatócédulák összegyűjtése volt a feladatom. Hiszem, hogy összefogással, a mai magyar ember szemléletváltásával jó irányba lehet vinni az országot. Sok mindenre gondolok, az oktatásra, egészségügyre, környezetvédelemre. A környezettudatos nevelés és viselkedés minden ember közös érdeke. Nem mindegy, hogy milyen a lakóhelyünket, a munkahelyünket körülvevő természet. Ebben a multik által uralt országban lényeges a tőke „hunosítása”, az, hogy a megtermelt javak minél nagyobb részét országhatáron belül tartsuk.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Szeretem a természetet és a vadászatot. Ezen kívül sok időt töltök a barátaimmal, akikkel jókat vitázunk az éppen aktuális problémákon. Mondhatnám, megpróbálunk kicsiben megoldást találni a világ és az ország nagy gondjaira.

– Miket olvasol?

– Az Internetről folyamatosan frissen tar­tom szakmai ismereteim. Könyvek terén a fantasy-jellegűeket kedvelem. Olyan hangulatot teremtenek, olyan idilli világban létezhetek teljesen egyedül, ahol minden „tökéletes”.

– Mik a tapasztalataid az elmúlt idők változásaival kapcsolatban?

– Az ország folyamatos hanyatlását látom, ami remélem, hamarosan véget ér. Sok kirívó esetet tudnék felhozni, de az aprók is épp oly fontosak, mert ezek együttes hatása következményeként tartunk itt. Sok apró kockából tevődik össze mindaz, ami elvezet a jó vagy a rossz megoldások felé.

– Van vörös inged?

– Természetesen van, bár szerintem elsősorban a gondolkodási mód, az elkötelezettség számít igazán. De mindenképp szívdobogtató látvány volt idén a Fiumei úti Sírkertben, amikor Kádár János sírjánál több száz „vörös inges” együtt emlékezett.

– Családod hogyan viszonyul politikai elkötelezettségedhez?

– Szerencsésnek mondhatom magam, elfogadták nézeteim, és mindenben számíthatok a támogatásukra.