Az elmúlt húsz év kormányainak köszönhetően ma Magyarországon a közbiztonság nem több egyszerű tankönyvi kifejezésnél. A bűnöző szinte bármit megtehet, hol politikus barátainak, hol megfizetett ügyvédjeinek és bíróinak köszönhetően. A rendőrséget elbizonytalanították, szakembereit elkergették, politikai segédcsapattá züllesztették, amely nem tudja, és gyakorta már nem is akarja betartatni a törvényeket. A cigánykérdést a hatalom egyszerű bűnügynek tekinti, s épp ezért tényleges megoldásáért sem tesz semmit. Helyette a kisebbségi lét viszályságaival teszi elfogadhatóvá a bűnt és saját tehetetlenségét is.
 Közbiztonsági programja nem több pr-intézkedésnél, a kormányzati pénzek újabb megcsapolásánál. A pénzt a létező rendőrség szakmai és technikai megerősítésére kell fordítani. A törvényeket pedig be kell tartatni mindenkivel szemben.

Dübörgő törvénytelenség

Felsorolni is nehéz lenne, hányan és mily pátosszal emlegetik napjainkban a „törvényes rend” szükségességét. Igazuk is van, rend és fegyelem nélkül eluralkodik a káosz kicsiny hazánkban. Kár, hogy elkéstek egy kicsit. Na nem sokat, csak úgy 15-20 évet. Pontosan annyit, amennyivel meg lehetett volna őrizni azt a rendet, amit az urak által mélyen megvetett szocializmusban megteremtettek.
 Nem sokat éltem abban a rendszerben, de valahogy nem rémlik, hogy akkor valaki kapát-kaszát-vasvillát mert volna emelni a rendőrre. Vagy pisztolyt, gépfegyvert, tomahawkot. Gyanítom, felekezetre való tekintet nélkül kapott volna olyan jól megérdemelt pofont a harcsabajuszú közegtől, hogy nem kérte volna el a párját. Jó, sztereotípia, nekem mégis harcsabajuszú – a faluban az osztálytársam édesapjának is pont olyan volt. Körzeti megbízott volt, eljött néha a rendőrök munkájáról beszélni a kisdiákoknak. Érdekeseket mesélt, s mi hittünk abban, hogy a törvény tisztelete jó, a bűnözés meg rossz. Korosztályom politikusainak vajon miért maradtak ki ezek az órák?
 Hiszen bizonyosan nem tanulták meg, hogy a törvény mindenkire vonatkozik – akkor nem lopnának a közvagyonból lépten és nyomon. Nem nyomorították volna meg a rendőrséget a fölösleges nyugdíjazásokkal, nem számolták volna fel a határőrséget, uram bocsá’ a munkásőrséget.
 Lehet, közülük valakinek szemet szúrt volna már, hogy utcáinkon egy betiltott szervezet betiltott egyenruhájában csoportok masíroznak. Nem csak úgy jókedvükből, hanem azért, hogy félelmet keltsenek, a puszta jelenlétükkel elhitessék: ha kell, ők odacsapnak. S talán oda is fognak – tehetik, egyetlen járőr sem meri előállítani illegálisan dübörgő hordáikat.
 Nem tudom, a magam részéről azért fizetek adóforintokat, hogy a rendet a rendvédelmi szervek tartsák fenn. Nem kértem semmilyen gárdát, hogy eldöntse helyettem, ki bűnös és ki nem az. Azt meg főként nem, hogy megítélje, ki a magyar és ki nem az.
 Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, meddig páváskodhatnak még kellemetlen történelmi emlékeket idéző uniformisukban bárhol, ahol akarnak. Mikor védi már meg a törvény a rendőrséget is, hogy velük is, más törvényszegőkkel szemben is felléphessenek? Mikor hagyják már végre a rendőröket a munkájukat végezni, s fejezik be azt a szemléletet, hogy nekik csak a politika urainak őrkutyáiként kell működniük?
 Ha végre engednék azt tenniük, amire felesküdtek, a rend hirtelen egészen feltűnővé válna. Eltűnnének az aluljárókból a bűnözők, drogos fiatalok nem lophatnának táskát, hangos családi eseményen nem folyna a vér, a rablók, gyilkosok börtönben csücsülnének, morózus ál-egyenruhások nem vonulgatnának fel- és alá kedvük szerint, s tán’ még az iskolakerülő gyerek is elmenne az iskolába.
 Szép gondolatok, nemde? Kár, hogy az ország vezetői ezt nagyon nem akarják. Miért is nem? Lopni, csalni, hazudni csak addig lehet, amíg a káosz uralkodik. Mi lenne, ha egyszer csak rend lenne Magyarországon? Még a végén a polgárok és a rendvédelmi szervek is ráérnének azzal foglalkozni, hová lesz a nép vagyona, a befizetett adóforintok, s úgy általában, mit is csinálnak a politikusok? Hát ebből ők nem kérnek. Uralkodjon csak az anarchia, addig is mindenki csak a saját bajával törődik. Addig el lehet hitetni minden maszlagot, s meg is lehet fizettetni minden „úri csínyt”. Nem dübörög a gazdaság, de kit érdekel, ha helyette dübörög a Magyar Gárda? Minket!
 Adják meg végre alkotmányos jogainkat, s kérjék számon a kötelességeket messziről elkerülőket!

 CSEH KATALIN