„Hős” kormányunk, amint a válságot már nem tudta tovább leplezni, azonnal előadta a „nagy mentési csomagját”, mely szerint a bankoknak kell adni sürgősen „tőkeinjekciót”, mert ők gazdaságunk alap-pillérei, és ha őket megmentjük, nem lesz semmi baj. Mivel a bankok nagy bajban vannak.
 Kevés látszik ebből: az újságok, internet, tv tele vannak hitelfelvételt népszerűsítő reklámokkal, miközben a média megállás nélkül arról beszél, hogy óriási világválságot élünk. Újabbnál újabb bankfiókok nőnek ki a földből nap, mint nap. Akkor most mi van?! Ezek szerint mégsem állnak olyan rosszul a bankok? Miért bíztatnak minket hitelfelvételre, ha a másik részről folyamatosan azt halljuk, hogy egyre veszélyesebb hitelt felvenni, és hozzájutni sem olyan könnyű? Közben a rádióban hallottam, hogy úgy szeretnének segíteni a „bedőlt” hiteleseken, hogy meghosszabbítják a futamidőt, és ezáltal kisebbek lesznek a törlesztőrészletek. Persze ezen is a bankok szakítanak még nagyobbat, mert így, ha megnő a futamidő, még nagyobb kamatot számolnak majd fel. Nevetséges. Ha valaki elveszti a munkáját, az ugyanúgy nem tudja majd fizetni az alacsonyabb törlesztőrészletet, mint a magasat. Még a napi ennivalóra sem fog jutni neki! De még ezután is van „humánus” megoldás a „kedves” banki szakember szerint, aki a rádióban nyilatkozott: ha ezt sem tudná a tisztelt ügyfél fizetni, akkor is maradhat a lakásban, de nem úgy, mint tulajdonos, hanem albérlőként, piaci árfolyamon. Családi történet jut erről eszembe, a legsötétebb Horthy-korszakból, a ’29-’33-as világgazdasági válság idejéből: szegény dédapám, amikor a kis falusi szatócsboltja tönkrement, jöttek a hitelezők, hogy elárverezzék boltját, házát. Aki a végén megvette, nagy kegyesen felajánlotta neki, hogy albérlőként maradhat a házában, amit dédapám szorult helyzetében kénytelen volt elfogadni. Sajnos a történelem ismétli önmagát, a rendszerváltás óta eltelt 20 év alatt újra visszasüllyedtünk a Horthy-rendszer színvonalára.
 A jelzáloghitelesekre sem vár sok jó, ugyanis a válságnak köszönhetően az ingatlanárak lementek. Azért az összegért, amennyiért nem olyan régen megvették, már nem tudja értékesíteni a bank – ekkor ahhoz az ingatlanhoz fog nyúlni, amely fel van tüntetve a hitelszerződésben jelzálogként! A bank viszi mindkettőt!
 A Munkáspárt már évek óta figyelmezteti a lakosságot a devizahitelek veszélyeire, sajnos nem sok emberhez jutott el ez a felhívás, mivel a médiában nem osztanak nekünk sok lehetőséget. Azt mondták akkoriban a „hozzáértők”, hogy nincs biztonságosabb, jobb hitel, mint a devizahitel. Sajnos megint igazunk lett, mint már annyiszor a történelem folyamán.
 A válság igazi nyertesei a bankok, még ha úgyis vannak beállítva a hatalom részéről, hogy itt ők a nagy vesztesek. Már látom is lelki szemeim előtt, hogy pár év múlva, amikor már a hitelek legalább fele-háromnegyede bedőlt, és ezáltal a bankok ingatlanok tömegére ráteszik a kezüket, hirtelen majd vége lesz a válságnak. Újra lesz munka, kenyér, de addigra mi, az ország lakossága, itt fogunk állni, utolsó tartalékainktól, ingatlanainktól megfosztva, a teljes nyomorban, kilátástalanságban, és már nem fogjuk tudni visszatornázni magunkat arra a szintre, ahol álltunk a válság előtt. De hát valószínűleg ez is ennek a válságnak a célja. Hiszen szokták mondani: a válságok egyeseknek mindig nagy üzleteket hoznak! Hát a kisembereknek biztosan nem. De a bankoknak ez tényleg nagy üzlet.

DELIKÁT DÓRA