Az utcai munka nagyon fontos!

Urbán Szandra 16 éves, de máris tudatos kommunista. Nem csak az elmélettel foglalkozik, május elsején transzparenst vitt, részt vett a debreceni Pulykanapokon, de ott volt a váci és a budapesti gyár előtti akciókban is. Mikor nincs tanítás, részt vesz az utcai munkában, mert felismerte, ez nagyon fontos: csak így ismerhetnek meg bennünket az emberek. Pártmunkáján kívül is sokoldalú: készül a továbbtanulásra, főz, olvas, képregényeket szerkeszt, s tudatosan védi a környezetet. Példája is jól mutatja: érdemes a közös beszélgetésekbe, gondolkodásba gyermekeinket, unokáinkat is bevonni, hiszen bármilyen fiatalok is, problémáink közösek, melyeket még eredményesebben oldhatunk meg együtt.

– Hogyan kerültél a Frontba?

– Otthon gyakran van szó politikai kérdésekről, a szocializmus éveiről, mikor én még nem éltem, és a jelenlegi nagyon rossz helyzetről. Szüleimmel mentünk el a Munkáspárt május elsejei rendezvényére, ahol már Nagy Judittal vittem a transzparenst. Engem nagyon érdekelnek a mozgalmi élettel kapcsolatos dolgok. A debreceni Pulykanapokon be is léptem a Baloldali Frontba. Édesanyám a Munkáspárt aktív tagja. Ott voltam a váci és a budapesti gyár előtti akciókban is. Mikor nincs tanítás, részt veszek az utcai munkában, mert ez nagyon fontos. Csak így ismerhetnek meg bennünket az emberek.

– Miket szoktál olvasni?

– Kedvencem Shakespeare-től a Rómeó és Júlia, de gyakran olvasom a Hamletet és az Alkonyatot is. Rendszeresen olvasom A Szabadságot, ez a Frontban kötelező is, és más napilapokat alkalomszerűen, mert fontos dolognak tartom a tájékozódást a polgári sajtóból. Sokat olvasok az Interneten is.

– Sok időt töltesz a számítógép előtt?

– Igen, sokat. Rendkívül érdekes dolgokat lehet megtudni a mozgalommal kapcsolatban is. Nemrég töltöttem le egy új dalt Che Guevaráról. Gyakran nézegetek programokat. Van egy gitárprogramom, amin saját magamnak szerkesztek zenét.

– Milyen zenét szeretsz?

– Sok mindent. Nagyon szeretem az orosz dalokat, a japán rockot, az ANCafet, Ninet, LMC-t.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Sokat olvasok, képregényeket szerkesz­tek, rajzolok, szeretem a táncot és az éneklést is. Néha cikkeket is írok. A legutóbbi cikkem sehol sem jelenhetett volna meg A Szabadságon kívül a tartalma miatt, mert kimondom, amit gondolok erről a rendszerről.

Sokat kirándulunk, legutóbb Dunakeszire bicikliztünk egy jót. Néha elmegyek uszodába is.

– Úgy tudom, szereted az édességeket.

– Nagyon! Főzni is szoktam, de süteményeket is készítek. Most én fogom sütni a zserbót a KB-ülésre. Nem volt ez mindig így, az első húslevesem olyan rossz lett, hogy a macskáknak sem ízlett. Persze az édesanyám magyaros ételeit kedvelem leginkább, a székelykáposztát és a pörkölteket.

– Milyen ma tanulónak lenni?

– Jó lenne, ha normális állapotok uralkodnának az osztályban, de minden órán van valami üvöltözés, ami miatt nem lehet figyelni. Szeptemberben kezdődött a tanítás, de még mindig nincs órarendünk. Állandóan változtatják az órákat. Megvetették velünk a drága tankönyveket, de szinte csak jegyzetből tanulunk, ami mást tartalmaz, mint a könyv, s felmerül a kérdés: akkor minek vetették meg? Mikor felvettek, kiküldtek egy papírt, amiben az állt, hogy csak angol tagozat van az iskolában, aztán kiderült, hogy van német is, és mindenki ott folytatja, ahol abbahagyta előző iskolájában. Közben az osztály megvette az angolkönyveket, mivel ezt kérték. Szerintem nem így kellene működni az iskolának. Teljes káosz van.

– Tervezed a továbbtanulást?

– Igen, díszlet- és jelmeztervező szeretnék lenni. Varrni már most tanulok. El akarom sajátítani az alapokat.

– Ebben a rendszerben születtél, mégis meglepő élességgel látod a hibákat...

– Mindenki látja, hogy milyen szörnyű az ország gazdasági helyzete, és hogy sok mindent meg kell változtatni, mert ez így nem folytatható. Édesanyám egészségügyi dolgozó volt, ő is megerősíti, hogy elképesztő mértékben tették tönkre a kórházakat. Gyógyulni ma kiváltság Magyarországon. Aztán folynak az erdőirtások szüntelenül. Mikor Páty fele mész és kinézel az ablakon, egy csomó luxusházat és bankokat látsz. Ott valamikor erdő volt. Nagyon el kellene gondolkozni minden fa kivágása előtt, mert az életünket teszik tönkre ezzel is. Egyre szennyezettebb a levegő, de csakazértis csinálják, mert valakik ettől nagyon meggazdagodnak, a többi nem számít. Pedig a természet nagy kincs, nem elég ámuldozni rajta, meg is kell védeni...

– Ha kérhetnél valamit a „jótündértől”, mi lenne a kívánságod?

– Legyen jobb állapotban az országunk, szűnjön meg a munkanélküliség, és ne lehessen az embereket mindenféle előre kitalált trükkel folyamatosan átverni.