Mintegy 250-300 postás gyűlt össze szombaton a Miniszterelnöki Hivatal előtt, hogy követeljék a Posta privatizációjának megakadályozását, a korkedvezményes nyugdíjazás postásokra való kiterjesztését, a délutáni kézbesítés bevezetésnek leállítását, tisztességes bérezést és munkakörülményeket.

A megmozdulást a Kézbesítők Szakszervezete (KÉSZ) és a Postai Érdekvédelem ’92 (PÉV 92) szervezte, melyre első alkalommal – nagy örömünkre – csatlakoztak más postai szakszervezetek is.
 A Postások Független Szakszervezete (POFÜSZ) és a Postások Független Érdekvédelmi Szövetsége (POFÉSZ) vezetői szintén jelezték részvételi és felszólalási szándékukat.
 A demonstrációra meghívást kapott minden politikai párt, és más, nem postai szakszervezet is. Jellemző, hogy a parlamenti pártok közül egy sem reagált a felhívásunkra, ahogy a honlapunk fórumán olvasható volt később: „Mindegyik nagyívben tesz arra, hogy mi lesz a postásokkal”. Viszont elfogadta meghívásunkat Thürmer Gyula, a Magyar Kommunista Munkáspárt elnöke, Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke, és a Jobbik is képviseltette magát.
 A postások vidékről is, buszokkal, szervezetten érkeztek, munkaruhában, transzparensekkel felszerelkezve, s rövid idő alatt megszállták a MEH előtti parkolót.
 Szomorúan vettük tudomásul, hogy a vidékről, akár több száz kilométerről felutazó kollégák sokkal nagyobb számban és lelkesedéssel vettek részt a rendezvényen, mint a budapesti postások.
 A felszólások során is észrevehető volt a szélsőjobb térnyerése a munkások között. Nagy taps fogadta a Jobbik képviselőjét, akinek beszéde rövidesen érdektelenségbe fulladt. A hosszú, unalmas, oda nem illő, rosszul előadott beszéd nem váltott ki nagy lelkesedést a postásokból. Elszórt fütty fogadta a Munkáspárt elnökének felszólalását, akinek szavait rövidesen taps követte, mely a beszéd végén viharos vastapsba váltott át.
 Thürmer Gyula két mondat után maga mellé tudta állítani a tömeget. Tömör, lényegre törő, munkásnyelven megfogalmazott mondanivalója nagy tetszést aratott. Ahogy az egyik szakszervezetis tagunk fogalmazott: “Elnökötök fergeteges volt!”
 A felszólalások után a négy postás szakszervezet vezetője közösen adta át a petíciót a Miniszterelnöki Hivatalban, majd rendezett sorokba szerveződve megkezdtük az átvonulásunkat a Szociális- és Munkaügyi Minisztérium elé.
 Fantasztikus élmény volt 200-300 postással együtt vonulni az utcán, az elmúlt húsz évben erre soha nem volt példa.
 Az SZMM előtt röviden felszólaltak a postai szakszervezetek vezetői, majd átadták petíciónkat Dr. Veres Gábor osztályvezetőnek.
 Nagy felháborodást váltott ki a dolgozókból, hogy Veres úr nem értette, miért hozzájuk fordultunk követeléseinkkel, miért nem a Posta vezetőihez. Nem értette azt sem, miért rájuk tartozik a délutános kézbesítés bevezetésével járó dolgozói hátrányok kérdése.
 A szakszervezetek vezetői kihangsúlyozták: megvárják a 30 napos határidőt a válasz megérkezéséig, s amennyiben a válasz nem lesz számunkra kedvező, a sztrájktól sem riadunk vissza.

GILICZE ATTILA