A Szervezettség a siker kulcsa

Mendel Lajos évtizedek óta felelős munkát végez a kommunista mozgalomban. Az egyik legszorgalmasabb aktivista, nincs olyan rendezvény, amiről hiányozna. Emellett folyamatosan dolgozik a Nagy-Budapesti Regionális Elnökségben és régióelnökként is. Tudja, hogy a választásokra már most tudatosan kell készülni: „A régió hatalmas területen fekszik, sok időt töltök utazással, megkeresem az elvtársaim, szervezem a régió életét. Közelednek a választások, sok időt fel fognak emészteni az utcai kitelepülések. Dolgoznunk kell, ha eredményt akarunk elérni. Ha szervezettek vagyunk, bővülnek tömegkapcsolataink, sokkal nagyobb sikerrel vehetjük az akadályokat!”

– Mióta feleszméltél, baloldali vagy?

– Mindig kommunista voltam, soha nem változtattam a nézetem. A rendszerváltás előtt az MSZMP-ben dolgoztam, és ifjabb koromban természetesen a KISZ-ben. Az 1989-es esztendőben munkahelyemen az MSZMP egyik alapszervezetének a titkári teendőit láttam el. Tavasszal már érződött, hogy lesznek változások, de nem volt világos, hogy pontosan milyenek. Előtte is lehetett látni, hogy a dolgok nem úgy mennek, ahogy kívánatos lenne. Az agitációs-propaganda munka még folyt, de csak látszólag, tele volt bizonytalansággal.
 1989 őszére már kirajzolódtak a körvonalak a piacgazdaságra való áttérés formájában.

– Árulás volt?

– A mondat végére az MSZMP vezető rétege tette a pontot, nevezetesen a XIV. Kongresszuson. Árulás volt, persze. Ezek után alakult meg az MSZP, és elindult az MSZMP újjászervezése. Előzményként az újságok hasábjain az MSZMP platformosodásának lehettünk tanúi. Programokat olvasva találtam meg a nekem való formációt, a Marxista Egységplatformot. Még a puccskongresszus előtt tartott a Platform a Vasas Sportcsarnokban egy kommunista nagygyűlést. Én is részt vettem rajta. Felemelő volt a hangulata, érzelmileg is hatással volt rám.
 1989 novemberének első felében alakult meg a XVIII. kerületben az MSZMP Ideiglenes Szervező Bizottsága, amelynek én is tagja voltam. Elnöke Csupor József volt. Társadalmi munkában folyton szerveztünk és agitáltunk. Lázban égtünk. A régi csapatból hárman maradtunk: Gara Miklós, Bank József és jómagam. Azóta persze jöttek fiatalok, és várunk is sok fiatal tagot és szimpatizánst. Részt vettem 1990-ben az ajánlószelvények összegyűjtésében, amit azóta is mindig végzek. Volt pár év kihagyásom, hiszen rendőrként nem politizálhattam. 1997. szeptember 30-án mentem nyugdíjba, mint a BM dolgozója.
 1998-tól újra bekapcsolódtam a munkába, a Munkáspárt gyáli szervezetének keretei között. Szeptemberben a gyáli szervezet titkárává választottak, ezt a feladatot jelenleg is ellátom. A Szabadságot indulásától fogva olvasom, ma is rendszeres támogatója vagyok. Két alkalommal voltam megállított jelölt, 2002-ben és 2006-ban. Megválasztott megyei elnök és KB-tag voltam.

– Sok a tennivalód?

– Bőven van, a Nagy-Budapesti Regionális Elnökségben és régióelnökként is. Most a 2010-es választásokra készülünk. Rendkívül fontosnak tartom a tömegkapcsolatokat, a szimpatizánsok gyűjtését, A Szabadság terjesztését. Öt pártonkívüli újság-előfizetőnk van. Enélkül nincs pártmunka! A József Attila Irodalmi Kör szervezésében is részt vettem.

– Szereted a verseket? Miket szoktál olvasni?

– Szeretek olvasni. Baranyi Ferenc, Váci Mihály verseit és Marosán György könyveit. Különösen nagy jelentőséget tulajdonítok a Tüzes kemence és az Ember és kenyér című műveknek. Ajándékozni is ezekből szoktam. Egy munkásból lett vezető hatalmas mennyiségű tapasztalat-anyagát dolgozza fel. Minden pártmunkásnak olvasni kellene ezeket a könyveket.
 Az ideológiai képzésen és mindennapi munkán kívül szükséges a széppel való érzelmi feltöltődés. Ellazít és új erőt ad a küzdelmekhez. Sok emberhez a költészeten, művészeteken keresztül lehet közelebb kerülni, s rájövünk, hogy közösek a céljaink, és érdemes egymást segíteni.

– Mivel töltöd a szabadidőd?

– Kertészkedek, borászkodom, olvasgatok. A régió hatalmas területen fekszik, sok időt töltök utazással, megkeresem az elvtársaim, szervezem a régió életét. Közelednek a választások, sok időt fel fognak emészteni az utcai kitelepülések. Dolgoznunk kell, ha eredményt akarunk elérni.
 Marosán György írja: „Az ellenforradalmi terror, a szocializmusra szórt szitokátok, a mészárlássorozat, a börtön és bitó sem volt képes megtörni a szervezett munkásságot, s az európai szervezett munkások szolidaritása is erőt adott az új küzdelemhez.” Ha szervezettek vagyunk, bővülnek tömegkapcsolataink, sokkal nagyobb sikerrel vehetjük az akadályokat!