Ötvenmillió forintot nyert a Somogy megyei Zákány a szociális tárca pályázatán arra, hogy felszámolja a község romatelepét. A tervek szerint öt házat vennének a faluban, ide költöztetnék a zákányi telepen élő négy roma családot.
A Gyurcsány- és a Bajnai-kormány ígéreteiben is benne szerepelt a roma integrációnak az a formája, amely során a cigánytelepeket felszámolnák. A diszkrimináció megszüntetését sürgeti az EU is, erre források is igényelhetőek. Magyarországon borzasztó nagyok a társadalmi különbségek és feszültségek, aminek nem igazán etnikai okai vannak, hanem az, hogy a szociális szerkezet mára teljesen felborult, és emiatt családok kerültek a kirekesztés börtönébe. A cigánytelepek helyét egyre inkább átveszik a nyomornegyedek, amelyek a nyugatiaktól abban különböznek, hogy ezek leginkább nem a nagyvárosok szélein alakulnak ki, hanem az elhagyatott falvakban, de gyakran egy nagyobb település válik szemétteleppé. Egyszerű példa erre, hogy egy kevésbé gazdag nagyváros szélén a telekárak is óriásiak, és egymást érik a fényűző épületek. Észak-kelet Magyarországon ezzel szemben városok válnak lakhatatlanná, semmi munkalehetőség, borzasztó nagy szegénység és bűnözés jellemző. A romatelepek felszámolása nem megoldás. Ez csak látványintézkedés, amely csak újabb feszültségeket gerjeszt. Ha ezeket a nyomorban élő családokat, akiknek se munkájuk, se végzettségük, és a gyerekeik sem járnak iskolába, beköltöztetik a belterületekre, oda, ahol a többség rendszeresen dolgozik, tanul és nem mer gyermeket vállalni, félve attól, hogy nem tudná őket biztonsággal felnevelni, azzal csak az ellentétek mélyülnek. Ahogyan már az előbb is szó volt erről, a szegény sorsú emberek ki vannak rekesztve, és nem feltétlen tudnak ezen változtatni. Az nagyon rossz módszer, hogy házat vesznek azoknak, akik még talán sohasem dolgoztak, felelőtlenül sok gyermeket vállaltak, akik pedig naponta munkába járnak, hatalmas adókkal vannak terhelve. Egyértelmű, hogy aki így nő fel, ebből a társadalomból ki lesz rekesztve Magyarországon. Nem fog tudni egyetemre járni, nem lesz pénze jogosítványra, nem fog semmilyen munkához jutni, vagy ha mégis, akkor csak alkalomszerűen, minimálbérért. Ezeknek az embereknek – legyen az roma vagy nem – munkát, megélhetést kell adni. Jelenleg semmi jel nem mutat erre, mert fizetőssé akarják tenni az egészségügyet, az oktatást, és tovább nő a szociális kirekesztés. Nemcsak cigányokat rekesztenek ki, hanem minden rászorulót, akit elnyomnak, eltaposnak! Hazug kormány hazug intézkedései ezek. Joggal kérdezheti egy melós fiatal, aki már évek óta fizet havi több tízezer forint adót, hogy ő miért nem kap házat, neki miért nem jár? A válasz abban rejlik, hogy mivel a fiatal dolgozó nem vállalt sok gyereket felelőtlenül, mert tanult sokáig, ezért nem él nyomorban. Ez azt jelenti: Bajnaiéknak jobban megéri megnyomorítani az embereket, utána valamit lökni nekik, esetleg még házat is venni számukra, ahelyett, hogy ingyenes egészségügyet, oktatást és munkát, megbecsülést teremtsenek. Szerencsére egyre többen teszik fel magukban a kérdést, a válasz pedig szem előtt van, csak fel kell ismerni!
KATÓ TAMÁS
A válságért annak okozói fizessenek!
– a Munkáspárt programjából –
1. Luxusadót vetünk ki a százmilliomosokra és a milliárdosokra! Luxusadót az uszodás villákra, magánkastélyokra, luxusautókra.
2. A személyi jövedelemadót progresszívvé tesszük. A kis jövedelműek adóterheit csökkentjük, a nagy jövedelműeket jobban megadóztatjuk.
3. Elbocsájtási moratóriumot vezetünk be a válság idejére.
4. Lakbérkedvezményt vezetünk be a munkanélküliek és a fiatalok számára. Visszaállítjuk a szociálpolitikai kedvezményeket.
5. Megtiltjuk, hogy a kölcsönök önhibán kívüli nem fizetése miatt bárkit is az utcára tegyenek.
|
Munkáspárt a szegénység ellen
|
A Munkáspárt Debrecenben demonstrált a Szegénység Elleni Küzdelem Világnapján. A látványos akcióról beszámolt az RTL Klub híradója is. A gyűlésen a munkáspárti Gacsó Mihályné és a frontos Kató Tamás (képünkön balra) mondott beszédet.
„Még kér a nép!” – ez volt olvasható október 17-én a Munkáspárt transzparensén. A Debrecen belvárosában vörös és nemzeti zászlókkal demonstráló munkáspárti és frontos aktivisták szerint a szegénység családokat, közösségeket pusztít el. Bizonytalanságot, politikai békétlenséget és konfliktusokat szít. Hangsúlyozták, hogy világszerte 800 millió ember éhezik és krónikusan alultáplált. Naponta 30 ezer gyermek hal meg közvetlenül a szegénységhez köthető okokból, és csaknem 1 milliárd ember nem jut tiszta ivóvízhez. Magyarországon tízmillió lakosból 200 ezer ember éhezik, s 750 ezer gyermeket érint a szegénység közvetlenül. A népesség 12 százaléka, a gyermekek 19 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. Mi erre a válasza az Európai Uniónak? 2010-et a „Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének” kiáltották ki. Az Európai Év hivatalos célja, hogy „felhívja a nyilvánosság figyelmét a szegénység és a társadalmi kirekesztés súlyos hatásaira az EU tagállamaiban, s hogy minden állampolgárt megnyerjen a társadalmi összetartozás ügyének, hiszen a szegénység és kirekesztés nemcsak a kormányok és a szegények problémája, hanem mindannyiunk ügye”. A megoldást azonban nem munkahelyteremtésben vagy szociális és oktatási programok indításában látják a brüsszeli urak. Nem, ők a magyar kormány egyetértésével „kommunikációs programokat” indítanak. Az Európai Év kampányának teljes hazai pénzügyi kerete 618 ezer euró, körülbelül 160 millió forint, mely 50 százalékban uniós támogatásból, 50 százalékban hazai társfinanszírozásból áll. Az év során a központi kommunikációs rendezvények mellett számos helyi, regionális, az Európai Év céljaihoz illeszkedő tevékenység, civil program megszervezésére nyílik mód, amelyekre pályázati úton lehet majd támogatást nyerni. Az első pályázatok megjelenése és a program önálló honlapjának elindulása 2009 végén várható. Mit jelent ez a valóságban? Na nem iskolatejet, kiflit, ebédet. Szimplán az uniós és magyar adópénzek kiszervezését baráti pr-cégeknek, reklámszervező vállalkozásoknak. A magyar pályázati tapasztalatok alapján ez nem jelent mást, mint egyszerű lopást. S végezetül: az MSZP még 2007-ben elfogadta a „Legyen jobb a gyermekeknek!” nemzeti stratégiát, amely kimondja, hogy kormányzati intézkedések nem érinthetik kedvezőtlenül a gyerekeket, a gyerekes családokat. Szép gondolat. S mi a valóság? Két évre csökkentették a GYES időtartamát, de bölcsődéket, részmunkaidős foglalkoztatást nem biztosítanak. 2010. január 1-től a kormány jelenlegi tervei szerint egy családban legfeljebb egy családtag kaphat munkanélküli segélyt. Vegyünk egy példát! Egy olyan háromgyerekes családban, ahol mindkét szülő munkanélküli, és közmunka híján rendelkezésre állási támogatást kapnak, a család jelenlegi havi jövedelme a családi pótlékkal együtt 105 ezer forint, az egy főre jutó jövedelem így is – jóval a nyugdíjminimum alatti összeg – 21 ezer forint. A tervezett intézkedés után a családi kassza igen jelentősen megcsappan majd: két munkanélküli szülő esetén a három gyerek után járó családi pótlékkal együtt 76 ezer forintból kell megélnie az öttagú családnak. Ennek a családnak a KSH által számított létminimum alapján havi 237 ezer forintra lenne szüksége. A tervezett megvonás a Szociális és Munkaügyi Minisztérium adatai szerint is legalább 35 ezer munkanélkülit, illetve családot érint.
A Szegénység Világnapja
Bár sose lenne ilyen. Szégyen az emberiségre nézve. Könnyes szemmel nézi az ember a híradásokat éhező gyermekekről, akik még soha az életükben nem laktak jól. Nem tudják mi az: csoki, kenyér, tej! Mi az? – kérdezik. Húsról nem is álmodoznak, nem tudják mi az. A segélyek eltűnnek a süllyesztőben, nagy részük nem éri el a kiválasztott térséget sosem. A világ termeli a szegénységet az egyik oldalon, a másik oldalon meg küzd a kövérség ellen, az elhízás ellen. Amerika, Európa – kövér. Harmadik világ, - csont és bőr. Hol van az emberi aljasság határa, a tűrőképesség határa, az együttérzés? Mire képes ez a fejlett világ? Sokan vagyunk a Földön - gondolják a hatalmasságok. Hát akkor tegyünk is ellene. Szegénység, népirtás, éhezés, járvány. Exportáljuk nekik, támogatjuk. Erre képes a világ. Harmadik világ, napjaid meg vannak számolva, de a mienk is, Magyarország. Tisztelt és szeretett hazánk, politikusaink, a kormány is küzd idehaza a szegénység ellen. Mindent meg is tesznek a súlyos gondok enyhítésére. Eredmények is születnek, minden évben, melyet a napi hírekben is mindenki a magáévá tehet. Hajléktalanok sokaságán, kilakoltatott honfitársainkon, kilátástalan helyzetben lévőkön segítenek önzetlenül. Nevezetesen: nem kell adót fizetniük, nem kell rezsire költeniük, nem kell az egészségükre költeni, nem verik meg a BKV dolgozóit, nem rongálják graffitivel a szép Budapestünket, nem koszolják össze majd az új metrónkat és még sorolhatnám, de minek. Neki már nem jut semmi ebből e szép, emberi életből. Ők inkább megfagynak szép Budapestünkön, tisztelt kormányunk áldásos megértése révén, s segíteni akarásuk eredményeként. Hiszen így küzd egy igazi demokratikus ország szeretett polgáraiért, jobb életet kínálva nekik. Fagyhalál. Emberi elmúlás, ellenőrzött körülmények közt. Ők már nem kapnak végkielégítést a sorstól, nincs és nem is volt rá szükségük, amíg éltek, azt hitték, emberek, emberszámba veszik őket. Hosszú éveket dolgoztak, letették az asztalra, ami erejükből telt, hittek egy szebb és emberségesebb jövőben, ott voltak Magyarország Európához csatlakozói közt, ott voltak a rendszerváltáskor is. Őket már nem kell beoltani sem, az élet, a sors és a kormány részükre mást rendelt. Fagyhalált. Könyörületes a kormányunk: osztogat, fagyhalált. Szerencsétleneknek még azt a jogot is meghagyták, hogy megválasszák, hol lesznek olyan kedvesek megfagyni. Sajnos lesznek követők, megfagyók, hátrahagyva mindent – egy szebb világba repülnek álmukban. Nem csodálkoznék, ha Magyarországon a kormány bevezetné a fagyhalál napját, nemzeti ünneppé nyilvánítva, pirosbetűs nappá avanzsálva egy naptáron a celebekkel a háttérben.
„Egyes emberek a hatalmat tekintik Igazságnak ahelyett, hogy az Igazságot tekintenék Hatalomnak”
Hubay János
|
|