|
Gyakran felmerül a kérdés: hogyan használjuk okosan azt a kevés propagandaeszközt, amivel rendelkezünk? Az EP-kampány során sok tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Több aktivistánk elmondta, hogyan dolgozott a szórólapokkal a választások előtt.
Delikát Dóra és Erdős István azok közé tartoznak, akik a legtöbb ajánlószelvényt gyűjtötték. Sokat meséltek tapasztalataikról, összegyűjtöttük mindazt a sok tanulságot, amit hasznosíthatunk az elkövetkezendő hetekben, hónapokban.
Minden régió átvehette a Vádiratot és a „Fogjunk össze!” című, szimpatizánsoknak szóló, kapcsolatteremtést segítő anyagot, valamint A Szabadság propaganda-példányait.
A Vádiratot három részre osztjuk. Úgy tíz százalékát eltesszük a kopogtatócédula gyűjtésének idejére, harminc százalékát kivisszük a szimpatizánsainknak, és eljuttatjuk azokra a helyekre, ahol a szavazóbázisunk lakik (panellakásokba, a választókerület szegényebb részeibe).
1. Ilyen körzetekben menjünk fel az emeletekre, adjuk oda személyesen, ha tudjuk, de betehetjük az ajtók rácsai mögé vagy a kémlelőnyílásokba a szóróanyagokat.
2. A postaládába helyezett szórólapok a legtöbbször hatástalanok, kerüljük! A reklámdömping miatt túlnyomó többségük a szemetesbe kerül.
Hatvan százalékot, a legtöbbet használjuk az utcai akciók során. Tegyük ki az asztalkáinkra A Szabadságokkal és a „Fogjunk össze!” anyagunkkal együtt!
Ezt a két anyagot használjuk körültekintően, hiszen nincs belőle sok. Ezek nem szóróanyagok!
3. A „Fogjunk össze!” anyaggal pontosan kell céloznunk, hiszen többségben olyanoknak kell adnunk belőle, akik hajlandónak tűnnek a párt támogatására, arra, hogy megadják elérhetőségeiket. Ne ijedjünk meg, hogy ehhez kell néhány szót váltani az érdeklődővel! S ha ő nem akar beszélgetni, csak elvinné a szórólapot, szóljunk: várjuk a visszajelzését! Ezek a szórólapok személyesen vagy postán visszajuttathatók a helyi és a központi pártszervezetekhez.
Ezt a munkát a jövő év elejéig módszeresen végezzük. Az utcai akciók most nem az anyag szórását jelentik. Elsősorban azoknak az állampolgároknak adjunk belőle, akik megtisztelnek a figyelmükkel, beszélgetnek, érdeklődnek. Ezzel az anyaggal nem kell noteszekbe írogatnunk, ha valaki meg kívánja adni a telefonszámát vagy címét. Bármi megadható, a szimpatizáns azt a részt tölti ki, amit jónak lát. Egy elérhetőség mindenképp legyen rajta. De ne legyünk elutasítóak, ha valaki „csak úgy” kér a szórólapból, ne sajnáljuk tőle!
A gyűjtéskor majd vegyük figyelembe, hogy hol dolgoztunk legtöbbet, és oda feltétlenül menjünk el minél hamarabb, mert várni fognak bennünket.
Delikát Dóra, Dömel Vilmos és elvtársai folyamatosan dolgoznak a munkanélküli hivatalok előtt. 30-40 szórólapot visznek magukkal egy-egy délelőttre. A Váncsa család saját szórólapot is készített, amelyekkel szinte kizárólag a munkanélküliek körében dolgoznak. Kövessük példájukat!
Ha meggondoltan használjuk az anyagainkat, megkönnyítjük a gyűjtési munkát, és komoly eredményeket érünk el a párt ismertté tételében, népszerűsítésében.
|
Megszűnhet a Vakok Szövetsége!
Irtózatos elvonás indok nélkül!
2002 óta változatlan a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének nyújtott állami költségvetési támogatás: évi 207 millió forint. A reálértékben évről évre csökkenő állami támogatás egyre kevésbé teszi lehetővé a szervezet és tagegyesületeinek működését, szolgáltatásainak biztosítását. Tevékenységének teljes ellehetetlenülése várható 2010–ben, mivel a kormány csupán 70 millió forinttal kívánja támogatni e nagy múltú szervezetet. A megszorítás okaira nem adtak magyarázatot. Vajon az elvonást indokolja-e a gazdasági világválság?
Mire jut pénz?
Nap, mint nap tapasztaljuk a közpénzek mérhetetlen elherdálását. Több 10 milliós végkielégítések, juttatások kerülnek kifizetésre állami cégek vezetői és alkalmazottai részére. A BKV-nál elhíresült 100 milliós végkielégítés például a Vakok Szövetsége éves költségvetési támogatásának felét teszi ki, amely összegből 45 ezer látássérült részére tudna fél évig szolgáltatásokat nyújtani.
Költségvetés előterjesztése a kötelező egyeztetés nélkül
A Szociális és Munkaügyi Minisztérium a jelentős elvonást tartalmazó költségvetés előterjesztését megelőzően az érintett szervezetekkel nem egyeztetett. Az Országos Fogyatékosügyi Tanács (OFT) lett volna hivatott a tervezet véleményezésére. A minisztérium azonban az OFT-t is csupán tájékoztatta a koncepcióról, így a tanács határozat helyett csak ajánlást fogadhatott el, amelynek figyelembe vétele a kormány számára nem kötelező.
90 év alatt felépített tevékenységek és szolgáltatások szűnnek meg:
Ha az előterjesztés szerinti költségvetés kerül elfogadásra, a Szövetség nem lesz képes eleget tenni feladatainak:
 – nem lesz lehetősége véleményezni a látássérülteket érintő jogszabályokat,
– megszűnik a jogsegélyszolgálat,
– működésképtelenné válnak tagegyesületei,
– koordinálás nélkül marad az akadálymentesítési tanácsadás és munkacsoport,
– nem áll módjában kulturális és tájékoztató rendezvények szervezése, lebonyolítása a látássérülteknek,
– elmaradnak a prevenciót szolgáló rendszeres szűrővizsgálatok,
– fokozódik a látássérültek kiszolgáltatottsága és társadalmi kirekesztődése.
– megszűnik a vakvezető kutyakiképzés,
– nem nyit ki a hangos- és Braille-könyvtár,
– nem lesz Braille-nyomtatás, nem készülnek pontírású folyóiratok, könyvek,
– nem tudja biztosítani a látássérültek segédeszköz-ellátását,
– nem olvasnak fel hangoskönyveket stúdiójában,
– nincs speciális tankönyvellátás a látássérült gyermekek számára.
Minden társadalom intelligenciájának és emberségének fokmérője, miképpen bánik fogyatékos embertársaival. Bárki kerülhet olyan élethelyzetbe, hogy szüksége lesz segítségre.
|
|
A rendszerváltás mítoszáról
|
|
A Nyugat általában „pozitív fordulatként” vélekedik 1989 októberének és novemberének történelmi eseményeiről, melyekről a CNN és a Fox News adásai tudósították a világot.
Csupán egyetlen probléma van mindezzel, hogy csak mítosz – írja elemzésében a The First Post című brit lap, mely a magyar rendszerváltókról közölt írást. A társadalomban nem volt teljesen egységes az a szembenállás, mely Kelet-Európa-szerte véget vetett a kommunista rendszernek, de a legfontosabb eseményeket maguk a kommunisták vitték véghez. Magyarország volt az az állam, amelyik kulcsfontosságú szerepet töltött be a történések alakításban – szögezi le az írás.
KÁDÁR ÉS A REFORMEREK
A magyar kormány 1989 januárjában engedélyezte a pártalapítást, és kinyilvánította a gyülekezési szabadságot. Később itt engedték át az osztrák határon a kelet-németeket, majd az ország vezetése még az őszi demonstrációk előtt tárgyalásokat kezdett a pártokkal a békés rendszerváltásról. 1956-tól 1988-ig egy elkötelezett kommunista, Kádár János vezette az országot. Kádár egyszer arra figyelmeztetett: „Elhagynak majd bennünket azok, akik önző egyéni érdekből, karrierből vagy más szándékkal csatlakoztak hozzánk”. A 80-as években a Magyarországot irányító MSZMP felső vezetése olyan emberekből állt, akiknek kevés ideológiai elkötelezettségük volt Marx és Lenin eszméivel kapcsolatban, ha volt egyáltalán – vélekedik a cikkíró.
A helyzet iróniája, hogy a 80-as években az átlagemberek között többen voltak a régi rendszer hívei, mint a politikai elitben. A kommunizmus – a rendszer minden hibája ellenére – mindenki számára biztosított munkát és nagylelkű jóléti szolgáltatásokat. Bevezették például, hogy az állam három évig anyagilag támogatja a gyermeket vállaló anyákat, mely egyedülálló vívmánynak számított nemzetközi téren is. Biztosították az oktatás és az egészségügyi ellátás jó színvonalát. Mindezek tovább emelték a társadalom rendszerrel szembeni lojalitását. Akik ebben az időben az utcára vonultak, még nem kívánták a kapitalizmus bevezetését, csak egy kevésbé tekintélyelvű szocializmust – állapítja meg a The First Post.
A kelet-európai emberek azonban nem azt kapták, amit akartak, hiszen a rendszerváltás során semmivé váltak a szocializmus vívmányai. Csökkent az életszínvonal, és a gazdaság megreformálásával milliók veszítették el állásukat – jegyzi meg az írás, mely ezután sorra veszi azon politikusokat, akik kulcsszerepet játszottak a kommunista korszak megdöntésében.
– Németh Miklós, a Magyar Népköztársaság utolsó miniszterelnöke, akit később a londoni központú Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnökévé választottak.
– Horn Gyula külügyminiszter, aki kivívta a Nyugat dicséretét azzal, hogy miniszterelnöksége idején sokat tett az ország NATO- és EU-tagságáért.
– Medgyessy Péter gazdasági ügyekért felelős egykori miniszterelnök-helyettes, bankár, aki miniszterelnökként tért vissza a politikába.
– Kovács László 1986-ban fontos szerepet töltött be a külügyek irányításában. A politikus később külügyminiszter, majd EU-biztos lett.
A reformerek szerint mindent Magyarország érdekei szerint kellett csinálniuk, és a rendszernek meg kellett változnia. Az egész nagyon ésszerűnek hangzik, ám ha valaki végignézi a későbbi karriereket, nehéz nem cinikusnak lenni az indítékaikkal kapcsolatban – zárja elemzését a brit lap.
|
|
A többség csalódott
Az 1989-ben már a nagykorú lakosság háromnegyede elégedetlen a rendszerváltás eredményével; 26 százalék kifejezetten csalódott. Ezzel szemben csupán hat százalék állította, hogy elvárásai nagyjából teljesültek, és kevesebb, mint egyszázaléknyi (a mintába került lakosok közül mindössze egyetlen egy) válaszadó állította, hogy az elvárásait felülmúlta a valóság.
|
|
