Az esztergomi Suzuki gyár biztonsági őre szívesen adta volna nevét interjúnkhoz. Adta volna, ha nem tudná, állása – akármilyen is – addig van, míg kilétét homály fedi.

– Milyen körülmények között dolgozik?

 Havonta átlagosan 300 órát dolgozom, 470 forintos órabérért, hogy meg tudjak élni. Az itteni takarítónő az 500 forintos órabérével többet keres, mint én. Minimálbérre vagyok bejelentve, a fennmaradó részt „természetesen” zsebből fizetik. Nálunk nincs olyan, hogy betegállomány, ha nem bírod, van helyetted más. Soroljam, hogy még mi nincs? Nincsenek pótlékok, nincsenek fizetett ünnepek, nincsenek hétvégék. Azt mondják, hogy ez benne van az órabéremben. Még a járulékokat sem fizetik utánunk rendesen. Van olyan kollégám, aki 7 éve dolgozik itt, de csak fél év munkaviszonyt tud igazolni. Ön szerint mennyi nyugdíja lesz? Még a bérpapíroknak nevezett cetliket is meghamisítják! Papíron minden hónapban két napot szabadságon vagyunk, pedig valójában dolgozunk.

– Ön a Suzuki alkalmazottja?

– Itt is „természetes”, hogy nem. Minket, biztonsági őröket „külsős” biztonsági cég alkalmaz. A személy- és vagyonőri szakma igazi aranybánya. Persze nem nekünk, dolgozóknak, hanem a főnökeinknek. Itt tényleg minden a kéz kezet mos elv alapján működik. Volt rendőrök, katona­tisztek, befolyásos emberek a vezetők, és egymás között osztják el a pénzt. Mondok egy példát. A cégemnek, a Török 2002 Security Kft-nek a Suzuki egy ember után 3000 forintot fizet óránként. Mire a céghez kapcsolódó alvállalkozói csoporton átmegy a pénz, nekem ebből mindössze 470 forint jut, a többi a haveri csatornákon eltűnik. Időről-időre ezek az alvállalkozói csoportok átalakulnak, eltűnnek, vagy nevet változtatnak, mert senki nem ellenőrzi őket. Most gondolja el! Csak ennél a cégnél kb. 3000 ember dolgozik országszerte. És mindenhol ez megy. Országosan százezernyi biztonsági őrrel számolhatunk. Szinte állam az államban, egész kis magánhadsereg. Ha belegondol, ez hatalmas üzlet!

– Senki sincs, aki gátat szabna ennek?

– A Személy- és Vagyonvédelmi Kamara nem tesz semmit. A tagság kötelező, de cserébe még egy újságot sem kapunk. A belépésnél 8000 forintot, évente pedig 5000 forintot fizetek nekik. Ez több tízezer embernél hatalmas pénz. Nem tudom, mi történik vele, de valakik biztosan jól élnek belőle. Nálunk nincs szakszervezet. Ha csak utalást teszünk szakszervezet létrehozására, máris a legkülönfélébb fenyegetések hangzanak el. Pedig nagy szükség lenne rá. Néhányan lennénk is, akik odaállnánk.

– Mit várna a szakszervezettől?

– Valódi érdekképviseletet. Például azt, hogy harcoljon az ellen, hogy mindenféle alvállalkozások bármilyen törvényi megszorítások nélkül eltűnjenek a dolgozók be nem fizetett járulékaival. Még az alapjogaink sincsenek biztosítva, sem a szabadság, sem a betegállomány, sem a szabadnap. Hatékony, kemény fellépést szeretnék a dolgozók jogaiért. Harcoljanak a tényleges bejelentési kötelezettségért!
  Ez az a terep, ahol valóban lehetne tenni a fekete- és a szürkegazdaság ellen. Ha ezeknek csak egy része elindulna nálunk, már megérné!

Postások figyelem!

Várhatóan márciustól, minden kézbesítőre kiterjedő munkaszerződés-módosítást tervez a Magyar Posta vezetése. Az új munkaszerződés értelmében megszűnik a „hagyományos” kézbesítői besorolás, helyébe az értékesítés különböző területeivel összefüggő komplex megnevezések lépnek.
  Egyrészt ez a lépés súlyosan sérti a dolgozók érdekeit, és tovább növeli a kiszolgáltatottságukat.
  Másrészt, a Posta vezetése várhatóan mindenféle tájékoztatás nélkül akarja a dolgozóival aláíratni a szerződéseket.
  Éppen ezért, a Kézbesítők Szakszervezete, a dolgozók korrekt tájékoztatása mellett, az alább olvasható röplappal ellenállásra és jogaik érvényesítésére buzdítja a postásokat.